Kányádi Sándor: Bot és furulya
Legelső ajándék, mit kaptam,
egy bot s egy furulya.
Cifra volt a bot,
füstös a furulya.
Ez év március 27-én Pécsett a Pannon Magyar Házban, a Határon Túli Magyarságért Alapítvány János u. 22. szám alatti székhelyén a tetőtéri galériában a Kaptár Egyesület támogatásával Keresztes Levente fafaragó kiállítására került sor.
Meghívót kaptam a Hetényi 7EK találkozójára. Korábban érkeztem, így volt egy kis időm a rendezett porták között egy kis sétára. A tavasz virágillatában megmártózva tértem be a Művelődési Házba. Deák Zsuzsanna grafikusművész kíséretében körbejártunk a Folyosó Galériában kiállított alkotások között, majd az éves találkozónak helyszínt adó terembe léptünk.
Pilinszky János:
In memoriam F. M. Dosztojevszkij
Hajoljon le. (Földig hajol.)
Álljon föl. (Fölemelkedik.)
Hideg márványt
simogató,
lélekmélybe
tapogató
bronz kézfej.
Atyai kéz,
Anyám éjszakai álmát
reggel elmesélte
a szomszédasszonyoknak,
majd közösen megfejtették
mit üzentek az élőknek
a rég óta meghótak.
Kacatok, amik másnak semmit sem jelentenek,
de nekünk annyira fontosak. Emlékek, amik csak
bennünk élnek és velünk együtt eltűnnek,
semmivé válnak.
Ifjabb koromban egy bölcs ismerősöm azt tanácsolta, hogy minden könyv elolvasása után pár sorban jegyzeteljem ki a tartalmát, esetleg főbb szereplőit. Így, ha évek, évtizedek múlva veszem kézbe a könyvet, már tudhatom miről is szól. Persze, ez egy bizonyos fokú szintetizálást, összegzési készséget is feltételezett volna. Természetesen elmulasztottam.
Nagy a nyüzsgés. Forralt bor és puncs illata keveredik a fenyőillattal. Mindenki békésen sétál, beszélget, vásárolgat. A várakozás, megnyugvás, béke ideje jött el. Talán még a vadidegen emberek is kedvesebben kerülgetik egymást a nagy tumultusban.
Vajon minden
csak egy álom,
mit örökbe kaptunk,
mire tiszta
gyermeki lélekkel
mindig szívrepesve
vártunk.
Csöbör Vilmos munka közben egyszer csak a szívéhez kapott. Úgy érezte, lába alul kicsúszik a talaj. Szétnézett, körülötte senki sem volt, akitől segítséget kérhetett volna. A ládagyárban a múlt héten a fele csapatot kirúgták. Ő itt maradhatott, hiszen négy éhes száj várta otthon. Meg is köszönte a művezetőnek.
Kovács Kázmér vízszerelő este fél nyolckor hazaérkezett a napi melójából. A sarokba lerakta a szerszámosládáját, fogasra akasztotta a munkaruháját, kezet mosott. Kovács Kázmérné asztalhoz szólította a három gyereket és tálalni kezdett a körömpörköltből, nokedlivel, uborkasalátával.