Első Világháború

A konzervatív „Dunántúl” (1911-1944) július 21.-i számában még mindig találunk hírt Ferenc Ferdinándról (1863-1914) való megemlékezésről, mégpedig – Kairóból! Idézzük föl ezt a cikket az idők homályából, egyben ismét fejet kell hajtanunk az akkori idők újságja tudósítói hálózatának.

Magyarország akkori miniszterelnökének, a karizmatikus Tisza Istvánnak (Imre Lajos Pál, 1861-1918) véleményéről, és az országgyűlésen elhangzott fontos politikusi álláspontokról mindig érdemes vezércikket írni – főleg ilyen fölfokozott történelmi helyzetben. Ezért elsőként a liberális „Pécsi Napló” (1892-1944) július 17.-i számát idézem, „A miniszterelnök a balkáni bonyodalmakról” címmel.

Már 1914. július közepén jártunk, amikor még mindig voltak, akik megemlékeztek a trónörökös pár meggyilkolásáról.

Amint közeledünk 1914. júliusának közepe felé, úgy szaporodnak meg a pécsi sajtóban is az elemző cikkek a gyilkos merénylet utáni helyzetről, különös tekintettel a szerbiai fejleményekre és a monarchiával való viszonyára.

Ahogy 1914. július közepe felé közeledünk sorozatomban, a trónörökös pár haláláról egyre inkább átkerült a súlypont a helyi sajtóban is a gyilkos merénylet kivizsgálására, és a „forrósodó” belgrádi-szerbiai-balkáni helyzet ismertetésére.

a következőkben a liberális „Pécsi Napló” (1892-1944) július 12.-i számából következnek írások. Elsőként jöjjön a „Baranyai emlék Ferenc Ferdinándról” című visszaemlékezés-anekdota. „Ezelőtt mintegy tizenöt-húsz évvel Sellyén is megfordult Ferenc Ferdinánd trónörökös. Még idősbb (sic!) gróf Draskovich Ivánnak volt a vendége. Részt vett a tiszteletére rendezett szalonka-vadászaton.

Baranya vármegye törvényhatósága minden negyedévben ún. „évnegyedes” jelentést tárgyalt a soron következő közgyűlésen. A rendkívüli helyzetre való tekintettel a július 10.-én tartott közgyűlésen elfogadott negyed évi jelentést a trónörököspár halálához vezetett gyilkos merényletről való megemlékezéssel, és Ferenc József (1830-1916) királyhoz való hűségük kinyilatkoztatásával kezdték.

Most is egyrészt a konzervatív „Dunántúl” (1911-1944), valamint a liberális „Pécsi Napló” (1892-1944) adott cikkeit idézem, azoknak is az 1914. július 11. és 15. közötti számait – az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével.

Ebben a részben a pécsi korabeli újságok július 9.-i számaiból idézek. Elsőként a liberális „Pécsi Napló” (1892-1944) napilap száma kerül sorra. Itt közölték „A szerajevói (sic!)  merénylet a Házban. A képviselőház ülése” címmel, „— Politikai munkatársunk express és telefonjelentése — Budapest, július 8.” alcímmel a parlament jegyzőkönyvét.

Ha mint mindig, most is a kor két legjelentősebb helyi napilapjának, a konzervatív „Dunántúl” -nak (1911-1944) és a liberális „Pécsi Napló” -nak (1892-1944) július 8.-i száma vezércikkeit figyeljük, hasonló eszmefuttatás nyomaira bukkanunk az „indításnál,”: a trónörökös pár halála utáni napok helyzetértékeléséről adnak képet. Az előbbi lap „Nemzet és nemzetiség” című írása a talányos „Dr. K. Zs.” monogramú szerző tollából a következőképp kezdődik – „kivételesen” a két nappal azelőtti dátummal.