Irodalom

Markovits Rodion, szatmári-budapesti ügyvéd, szovjet komisszár, 1927-ben „kollektív riportregényét” megírta… A Szibériai garnizon – rossz indulás után – világsikert futott be, Magyarországon és külföldön bestseller lett, a Központi Hatalmak és az Antant országainak számos nyelvére lefordították.

Pacsirtának nincs neve. Ő csak Pacsirta, akkor ragadt rá ez a név, szülői szeretetből, „amikor még énekelt”. 1899 szeptemberének első hetében, amikor a regény egy hét alatt lejátszódik, Pacsirta harmincöt éves. És még mindig Pacsirta.

Nyolcvan év távlatából nehéz, szinte lehetetlen ítéletet mondani Kosztolányi első regényéről. Nehéz, mert már nem működnek a megíráskor lehetséges személyes motívumok, és nehéz, mert már nem működnek az 1950–1980-as években a műnek tulajdonított ideológiai motívumok.

Babits Mihály: A gólyakalifa
Babits tanár úr alaposan föladta a leckét kortársainak és az utókornak. Megjelenése óta (1912) A gólyakalifa mintegy húsz kiadást ért meg, a kortársaknak és az utókornak volt tehát módja értelmezni és megoldani Babits regényét (rejtélyét).

Ulwingék valahonnan a Duna forrásvidékéről érkeztek, de ki tudja már, hogy pontosan honnan. Egy nemzedéknyi időt Pressburgban töltöttek, majd a család éppen soros fiatal tagjai tovább vándoroltak a nagy folyó mentén, és az 1830-as években megállapodtak a magyar „fővárosok” tájékán.

A makacsul továbbélő irodalmi köztudat „a magyar impresszionista regényként” tartja számon Kaffka főművét. A baj nem az, hogy impresszionizmust fog rá (mert hiszen az!), hanem hogy csak ezt tudja róla. A Színek és évek a legjobb magyar családregények és életrajzi regények egyike.