Börzsönyi Erika | Hetedhéthatár - Part 2
Szerzői archívum

Börzsönyi Erika

Börzsönyi Erika írásai: 262
Börzsönyi Erika

Anyám, egyedül

Anyám egyedül áll az ablakban,
az egész háztömbben, senki más
nem tapsol – mondaná a fiam, mert
ő nem hisz az ilyen dolgokban,

Csak szünetel

Ma reggel úgy ébredtem, ahogy hajnalban
nagy keservesen sikerült elaludni: több órás
forgolódás után végre nyugvópontra jutva,
jobb oldalamon fekve, Gyurmit magamhoz
ölelve.

Időm végezetével

Annyi időm volt, és hagytam
mind elfutni, mert mindig
valami másra vártam, ami
soha nem jön el: egy kis
pénz, egy új szerelem,

Az ész tudja

Az ész tudja: nem lehet, hogy nem
szabad, de a szív nem tűri a korlátokat.
A lélek ott repked a kettő felett, hol ezt,
hol azt súg a tétovázó embernek.

Hajnali haiku

Ma hajnalban egy haikut hozott magával
az ébredés pillanata, oly puhán hullott elém,
mintha csak egy madár a szárnyaival verdesne.

Nagy szelek, ha fújnak

Nagy szelek, ha fújnak, éjszakákon át
álmatlanul forgolódom ágyamban. Ma
éjjel is így volt, minduntalan felébresztett
a kint tomboló szél

Kifli, tejföl, kolbász

Elsőéves volt, kollégiumban lakott, arra emlékszik leginkább, hogy állandóan éhes volt. Mindig vágyott valamire, apróságokra, amitől úgy érezte, hogy jobb, könnyebb lenne az élete. De soha nem volt pénze, így aztán a farmer, egy új kabát, alföldi papucs, egy könyv, ezek a vágyott dolgok az elérhetetlen birodalmában maradtak.

Varjak felettem

Száz meg száz varjú száll tova kora
reggel a Béke tér felett, kavargó
szárnyaik feketére festik a szürke
téli eget. Kár, kár, kár, dalolja a
gyászos fekete sereg fejem felett

Februári vihar

Ma reggel, akár ha nyár lenne,
dörgés, villámlás ébresztett,
bőven áradó eső kopogott az
ablakon fejem felett.

Kavicsok emlékeinkben

A picike kislány nagy komolyan forgatta kezében a kavicsokat, amelyeket a játszótér gyalogösvényein terítettek szét. Csupa egyforma, szürke kődarab volt, de ő olyan módszeresen kutatta át a kavicsokat lábai előtt, hogy előbb-utóbb a kezébe akadt néhány színes darab. Ezeket felnyújtotta a padon ülő apjának, aki zsebre tette.

Szárnyaim

Egyszer nagyon régen,
valaki azt mondta
nekem, kinőhetnek
a szárnyaim, ha akad
valaki, aki hisz bennem.

Hétköznapok rendje

A hétköznapok rendjét add meg
nekem Istenem! Az ünnepek
emelkedett buzgalma után
a mindennapi rutin biztonságát

Aranka elment

1981 nyarán végre bevezették a vizet a házba, és elkészült a fürdőszoba is. Róza felnőtt éveinek első fürdőszobája. A kádban fürödni több éves lavórozás után maga a mennyország volt számukra.  Korábban a távoli kútról hordta a vizet, két vödörrel, amikből a víz egy része, míg hazaért velük, kilötyögött.

Kata mesél

Kata régi barátnőm, akinek az élete, akárcsak valamennyiünké, kész regény. Kata szívesen mesél. Egy napon megkértem őt, hogy meséljen nekem. Könnyen kötélnek állt, sőt, ahhoz is hozzájárult, hogy megírjam a történetét. Húszéves koromban a Lőrinci Fonóban dolgoztam.

Emlékek záporán át

A Béke téren elkapott egy gyors, futó zápor,
s amíg menedék után futottam a téren át,
felvillant emlékeim vetítővásznán egy kép.



Archívum

Hirdetés