(F)ordítok – 87.
Choli Daróczi József: Dal
Felettem az ég sosem volt kék
füst takarta mindig a napot.
Felettem nem ragyogott csillag:
apám temető mellett lakott.
Choli Daróczi József: Dal
Felettem az ég sosem volt kék
füst takarta mindig a napot.
Felettem nem ragyogott csillag:
apám temető mellett lakott.
Nicolae Labis: Az őz halála
A szárazság megölt minden fuvallatot
A nap is megolvadt és a földre lefolyt.
Csak a forró csupasz ég, ami maradt.
Szabó Lőrinc: Nyár
Nyár. Kert. Csönd. Dél.
Ég. Föld. Fák. Szél.
Méh döng. Gyík vár.
Hajnal Éva: Kaddis a ki nem mondott szavakért
Uram,
köszönöm neked, hogy ma is kiolvasztod zsigereinkből az igeneket,
a kikívánkozó nemeket, a sok helyén mondott voltaképpen-t!
Tóth Árpád: Meddő órán
Magam vagyok.
Nagyon.
Kicsordul a könnyem.
Hagyom.
Hervay Gizella: Egyetlen mozdulat
Egyetlen mozdulat elég lett volna,
hogy el ne veszítselek,
Cséby Géza: Csak ennyi
A rózsalugasban ember ül.
Körötte szarkaláb
és indigó kék virága.
Valamikor, az őskorban, amikor a közszolgálati rádiókban kultúráról szóló műsorokat is sugároztak, az egyik magazinműsorban Faludy György francia nyelvről magyarra fordított verseiről vitatkoztak a szakértők
Nicolae Labiș: Anyám
Régóta nem jártam a faluban, s azt mondja
Egy otthonról jött személy,
Hogy virágban áll a májusfa,
S hogy megőszültél, anyukám, megőszültél.
Pilinszky János: Egy titok margójára
Takard le jól, mit elkövettél,
és élj utána szabadon, akár
egy sikeres merénylő. Tetted
Impresszum | Facebook | Soundcloud | RSS | Hoszt: Infocsoport | WEB: Netmester Produkció | Copyright © 2026 | WordPress Theme by MH Themes