Első Világháború

A gyilkos merénylet utáni döbbenet és gyász helyi eseményeinek sajtó-beli áttekintését közlöm. A konzervatív „Dunántúl” (1911-1944) következzék elsőként. A július 1.-jei, első oldalas, gyászkeretes hírközlése után a következő oldalon a városi reakciók jöttek. Az első cím a „Pécs város részvéte” volt.

Az előző részben a liberális „Pécsi Napló” (1892-1944) gyászkeretben lévő, első oldalas közleményét ismertettem a trónörökös-pár elleni gyilkos merényletről az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével, most nézzük, a másik híres korabeli lap, a konzervatív „Dunántúl” (1911-1944) hogyan emlékezett meg ugyanerről, szintén a július 1.-jei, szerdai számában.

Mint köztudott, a Ferenc Ferdinánd Károly Lajos József Mária trónörökös (1863-1914) és felesége, Chotek Zsófia grófnő, Hohenberg Zsófia hercegné (1868-1914) elleni gyilkos merényletet Szarajevóban Gavrilo Princip (1894-1918) nacionalista szerb diák követte el 1914. június 28.-án. Itt kell megjegyeznem azonban, hogy írásaim tárgya eddig is nem az események történeti rögzítése, hanem annak a pécsi sajtóban való megjelenése volt, ezért következnek ilyen sorrendben az idézetek most is.

Mielőtt magára a gyilkos merényletre rátérnék, nézzük meg, milyen emlékek fűzték a trónörökös-párt vármegyénkhez és városunkhoz – természetesen az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével. A „Pécsi Napló” július 1.-jei – már a gyilkos merénylet utáni – számában leltem rá erre a közleményre, amely egyben tanúsítja a királyi fenségek helyi „hivatalos” látogatásának akkori menetét is.

Ha a térséget nézzük, 1914. június utolsó napjaiban a Szerb Királyságban szintén fontos belpolitikai történések zajlottak: I. (Karađorđević – Karadjordjevics) Péter (1844-1921) király bejelentette betegségére való hivatkozással ideiglenes lemondását a trónról gyógykezelése idejére, és átadta a hatalmat arra az időre másodszülött fiának, (Karađorđević) Sándor (1888-1934) trónörökösnek.

Ha a trónörökös-pár – ahogy sokszor említették őket itt – útját követem Szarajevóig, elsőként a megelőző hadgyakorlat hírlap-dokumentumairól kell írnom. Az események sorát a „Dunántúl” (1911-1944) június 25.-i számával kezdem, ugyanis az előző rész végén a „Pécsi Napló” (1892-1944) ugyanaz napi számát idéztem.

Ezt a részt az akkori pécsi újságok nyaralási hírei alapján kezdem. Abban az időben az volt ugyanis a szokás nálunk, hogy a nyári szabadságolások idején az akkori közéletben szereplő személyek – élükön a vármegye és a város vezetőivel – nyaralási helyeiről személy szerint írtak.

Az első részben sikertelen merényletekről közöltem híreket az 1914. júniusi hónapban, amelyek közös jellemzője az volt, hogy a hatalom ellen követték el. Ezt a részt azzal a szintén sikertelen merénylettel kezdem, amelyet Párizsban egy pénzügyi hatalmasság ellen követtek el. A „Pécsi Napló” (1892-1944) a június 23.-i számában írt erről.

Itt egy olyan sorozat következik, amely egy eddig hiányolt terület, a pécsi sajtó szempontjából vizsgálja majd a merénylet közvetlen előzményeit, és annak lefolyását, az éppen ott lévő pécsi szemtanúk leírásai alapján. Ez természetesen nem a történeti hűség szempontjából, hanem a korabeli sajtóban napvilágot látó szemtanú-leírások tükrében vizsgálandó, egészíti ki az eddig erről tudottakat.