Barátbúcsúztató
Üzenet (Tüskés Tibornak)
Elmentél. Nemrég még bölcs mosolyoddal idézted
Táltos idők emlékét: Pákolitzot, Kodolányit,
Élesztgetve zsarátnokait hunyt, régi tüzeknek,
Szorgos papként rakva az oltárt áldozatokkal.
Tüskés Tiborról, immár múlt időben
Többször megfordultam társaságában, bár lehet, ezek a találkozók, annak idején csak számomra voltak fontosak. Ha jól emlékszem első találkozásunk az amatőr költők és írók pécsi csoportjának összejövetelén esett meg. Szerényen, halkan mondott véleményt a felolvasott zsengékről. Egyre odafigyelt: senkit sem bántson meg. A csoport vezetője előre figyelmeztetett bennünket, hogy ha van valakinek Tüskés-könyve, hozza el azt dedikálásra.
Búcsú Tüskés Tibortól (Balatonszántód, 1930. június 30. – Pécs, 2009. november 11.)
„Nem kelti föl se könny, se szó…” (Kosztolányi Dezső) „Hol volt, hol nem volt a világon egyszer”, hogy a balatonszántódi vasutas kisebbik fia elindult világot látni – odahagyva a tavon tolongó felhőket, a tóparti köveket, távolodva a békák üngetésétől. Eljutott ide, Nagykanizsára, ahol úti tarisznyájába gyűjteni kezdte a kincseket: az elemi iskolai írás-olvasás tudományát, annak […]
Elment a világjárt fotós – Búcsú Szentiványi Árpádtól
Szentiványi Árpád barátunk és szerzőtársunk nagyon készült a kiállításra, a 2010. januárira, merthogy kilencvenedik születésnapjával esett volna egybe. Mégis valamit érezhetett, mert már kora ősszel elküldte a kiállítási prospektust, amelyben nem is a művekről, hanem saját magáról szól: „Somogyból indultam el világjáró utamra és most egy életet bemutató fotókiállítással ide visszatérek.”
Engedjétek hozzám jönni a szavait! Rónai Béla emlékére
Körülvesz minket a napsütötte ősz, de Rónai Béla már nem látja a fák színpompáját. Jön a postás, ám nem Béla bácsi gyöngybetűkkel írt levelét hozza, hanem a gyászjelentést haláláról, temetéséről. Emlékké lesz szálfa termete, mosolygó kék szeme, ironizáló humora, szabatos beszéde.
Aki tudományát szolgálattá tette – Búcsú Jéki László fizikustól
Megint temetünk, siratunk. Búcsúzunk egy jó baráttól, kiváló fizikustól, nagyszerű szerzőtárstól. Olyan ember volt ő, aki a laboratóriumában, kutatóhelyén csendben végzett munkája eredményét nem zárta el a nagyközönségtől, hanem közkinccsé tette. Legalább annyira jelentős volt az ismeretterjesztésben, mint a kutatásban.
Búcsú Jéki Lászlótól – A rózsa komplex függvényei
December óta kórházból ki, kórházba be – és a köztes időkben intenzív munka, valamint a kórházi ágyon is, amennyire csak lehetett: ez jellemezte Jéki László utolsó négy hónapját. És a produktum: két csodálatos könyv – mindkettőt látta még számítógépen, betördelve, a Szigeti Szabó János által készített rajzokkal együtt… Április 22-én elhunyt.
Elhunyt Jéki László
Közel két évtizedes küzdelem után a rák legyőzte barátunkat, szerzőtársunkat, Jéki Lászlót. Az elmúlt négy hónapban napi kapcsolatban voltam vele: készülő könyve indokolta a sűrű üzenetváltást. Ami először eszembe jut róla: ő tudta, hogy honnan jött, és hová megy. Vasasi gyökerei nagyon erősek voltak, és ezért is fogadta örömmel, hogy 2002-ben ő avathatta fel a vasasok emlékművét Vasason.
Szigetvári-Szattinger Krisztián 2/3+1/3 oldala – Emlékezünk
Emlékezünk.
Év elején helyezzük együtt átélt élményeink
Mellé kezünk.
Kóta Dénes emlékére
„Szeretem a madarakat. Etetem őket, amint az első hó leesik. Szeretem a madarakat, a szárnyasokat, szeretnék jóban lenni az angyalokkal … ki tudja?!”
A Pazaurek
Pazaurek Dezsőnek tegnap este 21.55-kor befejeződtek a földi szenvedések – e szavakkal tudatta velem e-mailen a szomorú hírt Tunás, azaz Mayer Antal Mohácsról április 6-án délelőtt. Két éven át együtt szorítottam Dezsővel azért, hogy a ritka betegségével sikeresen megküzdjön; svájci műtétjéről, kijevi kezeléséről többször beszéltünk telefonon, sms-t váltottunk – sms-ben többször viccelt, mint szóban…
Motesiky Árpád felesége emlékére: Berta
Halálhíre sokkolóan hatott, hiszen ez évben sorra veszítettünk el a Hetedhéthatár barátai közül több hasonló korút – és minden egyes csapás után úgy éreztük, több már nem jöhet. Aztán augusztusban megérkezett a levél, benne a szörnyű hírrel, melyet barátunk és szerzőtársunk, Motesiky Árpád nyolc hétig közölni sem tudott: Berta elment.
Hulló falevél – Kurucz Gyulára emlékezve
Ha jól emlékszem, talán a Hetedhéthatár 200. számának megjelenése alkalmából rendezett bulin történt. A Sport utcai irodák előadótermében magunkat ünnepeltük. Összegyűlt a kis csapat apraja-nagyja, ifjabbak és idősebbek. Volt, aki az „öregek” ajkán csüngött, mások világmegváltó gondolatokat váltottak, és titokban abban reménykedtek, hogy nekik sikerülni fog mindaz, ami eddig másnak nem.
Juhani Nagy János és Kurucz Gyula emlékére
Bodony: éppen három éve, 2004 nyarán jártam Jánosnál, Asztor kutyámmal. A házát könnyen megtaláltuk az Új soron. Úgy léptünk be a kertjébe, mint akik 350 kilométerről hazatértek… Hetedhéthatár – 10 éve lesz lassan, hogy a keresztszülők e nevet adták a lapnak: édesanyám és Kurucz Gyuszi, egymástól függetlenül mondták ki a szót, amikor kiderült, hogy az általam kitalált cím, a Héthatár, már levédett…
Partnereink
