A két testvérváros, Fellbach és Pécs ezüstalkodalmat ünnepel – így jelent meg a német sajtóban a hír – tudom meg Irma Oleschtől, aki több mint két évtizede dr. Friedrich-Wilhelm Kiel, Fellbach akkori főpolgármestere jobbkeze lett a német-magyar testvérvárosi összeköttetésben. Idén szeptemberben Pécsre érkezett a fellbachi delegáció, hogy a pécsiekkel együtt ünnepeljék a 25 éve létrejött kapcsolatot.
Hogy ki is volt Höfler Pál? Ha megkérdezünk egy pécsi „hetvenes öregfiút”, hogy mit tud róla, ezt a választ kapjuk: „Hogyne tudnánk! Hisz az ő zenéjére táncoltuk át az estéket az 1950-60-as években Pécs valamely kedvelt szórakozóhelyén.” Engem családi szálak is kapcsoltak Palihoz. Édesapám nővérének (Höfler Nep. Jánosné született Trebbin Vilma) volt a fia, tehát ő volt az én unokabátyám.
Az Alpok egyik legkülönösebb szurdokvölgye, már a nevében is sokat sejtető pokolvölgy-szurdok a tartomány déli végén található. Olyan ismert helyek közelében, mint a Hetedhéthatár korábbi számában már megismert télisport-központ, Garmisch-Partenkirchen, vagy a Wetterstein-hegység s egyben Németország legmagasabb pontja, a 2964 méteres Zugspizte. Megtekintése egy aránylag hosszú gyalogtúra keretében lehetséges, ugyanis a hegyvidék belsejében található különleges képződmény megközelítésére a gyalogúton kívül nincs más lehetőség.
Bajorország déli részén, az Alpok előterének megkapó környezetében, 870 méter magas dombon áll a tartomány egyik legszebb zarándoktemploma. A Megkorbácsolt Üdvözítőnek szentelt templom a rokokó fénykorában, a XVIII. század közepén, mindössze kilenc év alatt épült fel. A templom egy csodás esemény megtörténtének színhelyén áll. A legenda szerint 1738. június 14-én egy helybéli parasztasszony, Maria Lori férjének fából készült Krisztus-szobra a tágas, zöldellő mezőn könnyezni kezdett.
Landshut, a varázslatos középkori város a Sváb-bajor medencében helyezkedik el. 800 éves történelme során kulturális értékek hihetetlen sokasága halmozódott fel itt, gazdagsága messze túlszárnyalja a térség többi települését. I. Lajos bajor herceg alapította 1204-ben, fénykorát a „gazdag hercegek” uralkodásának idején, 1393 és 1503 között élte, Bajorország-Landshut hercegség központjaként. A középkorban az építőművészet és a kézműves mesterségek fellegvára volt: fafaragók, aranyművesek, bronzöntők, páncélkészítők tevékenykedtek a városban.
A tartomány keleti végén, három folyó találkozásánál elterülő Passau szép fekvése, gazdag múltja és művészettörténeti értékei mellett a magyar történelem szemszögéből is érdekességeket rejt. Az óváros a Duna és az Inn által közrefogott „félszigeten” helyezkedik el. A sűrűn beépített terület minden részlete festményre illő: a kanyargós utcák a gondosan karban tartott épületekkel, a barokk Szent István székesegyház, a középkori városháza, vagy a Niedernburg-kolostor Gizella királyné sírjával – hogy csak a főbb látnivalókat említsük.
Mai kirándulásunk célpontja II. Lajos bajor uralkodó mesébe illő várkastélya, a sokak által vitatott, ám mégis csodált Neuschwanstein. Azt is gondolhatnánk első ránézésre, hogy a hegyoldalban álló kastély egy színházi díszlet – nem alaptalanul, hiszen II. Lajos elképzeléseit valóban egy színpadtervező váltotta valóra. Lássuk ki is volt ez a „hóbortos” uralkodó! II. Lajos már gyerekkorától igen erősen vonzódott a német mitológia, a középkori lovagvilág iránt. E szenvedély kialakulásában meghatározó szerepet játszott, hogy a középkori eredetű Hohenschwangau kastélyában nőtt fel.
A Bajorország déli részén húzódó Ammer-völgy zöld dombhátakkal és hófödte hegycsúcsokkal ékített idilli környezetében helyezkedik el a világszerte ismert zarándokhely, az 1634 óta tízévente előadott Passiójáték színhelye, Oberammergau. A passiójáték előtörténete a harmincéves háborúig nyúlik vissza. Ez alatt, pontosan 1632 és 1634 között svéd csapatok szállták meg Bajorországot. A megszállás következményeként megjelent a területen „fekete halál”, a pestis. A szörnyű járvány 13 hónap leforgása alatt 80 áldozatot szedett a kis településen.
A város egyik legöregebb épülete a régi királyi vár. Eredete a XIII. századig nyúlik vissza, 1253-ban építtette Szigorú Lajos. Igazi mesebeli lovagvár, égbe szökő tornyokkal, macskaköves udvarral. Az udvari homlokzat éke a karcsú tornyú, háromszintes festett faerkély. Érdemes megfigyelnünk a fal festését, a kockás mintázat a bajor zászlót idézi. A középkor végétől az uralkodó székhelye átkerült a mai Max Joseph-térre. Az egykori vízivár helyén álló királyi palota több mint 500 éven át volt a Wittelsbachok rezidenciája. Az épület a folyamatos átépítések és bővítések következtében az egymást követő stíluskorszakok jellegzetességeit hordozza.
Németország egyik legszebb és legkellemesebb hangulatú nagyvárosát, az Isar folyó partján elterülő Münchent, Henrik herceg alapította ezer évvel ezelőtt. A XIII. században hercegi, majd alig száz évvel később császári székhely lett. Az évszázadok folyamán jelentősége egyre növekedett, 1806-ban az önálló bajor királyság központja lett. A huszadik században igen viharos történelme volt: 1919-ben itt kiáltották ki a rövid életű Bajor Köztársaságot, itt zajlottak Hitler első szervezkedései, 1938-ban a városban írták alá a Müncheni Egyezményt. A háború utáni évtizedek az újjáépítéssel teltek, ennek nagy lendületet adott, hogy 1972-ben itt rendezték a nyári olimpiai játékokat.
A következő hetekben Németország hazánkhoz legközelebb fekvő tartományában, a természeti szépségekben és kulturális nevezetességekben bővelkedő Bajorország területén fogunk kalandozni. Ezúttal nem egy útvonalra fűzzük fel a helyszíneket, hanem „találomra” látogatunk meg néhány érdekes helyet. Elsőként a téli sportok központját, Garmisch-Partenkirchent fogjuk felkeresni, majd a fővárossal, Münchennel ismerkedünk. Ellátogatunk a híres zarándokhelyre, Oberammergauba, megnézzük kívül s belül Neuschwansteint, II. Lajos kacsalábon forgó mesevárát, majd az UNESCO-Világörökség részét képező pompás barokk templomot Wiesben, de további érdekességekkel is találkozni fogunk utunk során.
A délnémet tartomány, Baden-Württemberg fővárosa gazdag hagyományokkal rendelkezik. A város kiépülése a XIII. században vette kezdetét, az alapító, I. Ulrich gróf vízivára körül. Jelentősége az évszázadok folyamán egyre nőtt: előbb grófi, majd hercegi, és a XIX. század elején királyi székhely lett. Stuttgart gazdaságban betöltött szerepe mellett a kultúra egyik fellegvára is, múzeumait, szép templomait, színházait, hangversenytermeit sok látogató keresi fel.
Bajorország második legjelentősebb városa, Frankföld „fővárosa” Nürnberg. A ma is gyönyörű várost a középkorban a Német Birodalom ékszerdobozának nevezték. Az egyetlen nagyváros Németországban, amely az évszázadok viharait, a háborús pusztításokat átvészelve megőrizte középkori hangulatát. Az óvárost a XIII. században emelt, öt kilométer hosszúságú városfal öleli körül. A falat kereken száz bástyatorony ékíti, közülük az egyik legjellegzetesebb a Királykapu. A kapun áthaladva a Königstrassén (Király utca) kezdjük sétánkat.