Hetedhéthatár | Botz Domonkos
Szerzői archívum

Botz Domonkos

Botz Domonkos írásai: 14
Botz Domonkos

Tájnyelv    

Soha nem gondolta volna, hogy ötvenéves korában újra kell kezdenie mindent, ehhez pedig a televíziós csatornák adták meg a végső lökést. Elege lett az örökös „trollkodásból, genderezésből, celebezésből, casting-olásból, street food-ozásból”, ebből a tudatosan megtervezett nyelvrombolásból.

Impromtu

Bolond szívemben
kollégiumi folyosók
nyári csendje lakik.
Már nem hiányzik a
zsivaj, a lárma

Minden kezdet nehéz

Minden kezdet nehéz – Szárnyal a lelkem, mint a sasmadár – mondta, és fészkéből kicsusszanva megtette első, suta siklását a veréb. / Vallomás – Olykor izzó vágyak, vad szenvedélyek borzolják vagyont érő szőrzetemet – vallott magáról az ecset.

Látomás és képzelőerő

Azok előtt, akik ellátogatnak Lukács Mária grafikus, festőművész műtermébe, mintha csak egy gazdag életút egyes stációi elevenedtek volna meg. A kiállított képek, festmények, grafikák más és más alkotói korszakot, életérzést vagy hangulatot jelenítettek meg.

Boldog újévet

– Boldog újévet! – mondta az eladóhoz fordulva és így is gondolta, mert nem szerette az üres szavakat, a minden tartalmat nélkülöző frázisokat. Talán annak a szegény ördögnek tényleg boldog lesz –, legalábbis szerette volna hinni, majd a pultra tette a pénzt.

December 27.

A tegnapé már a karácsony,
a fenyőillat, a csend, az ének,
a szobák mélyén a gyertyák
rég csonkig égtek.

Karácsonyi ének

Puha pihék, fehér pelyhek szállnak,
elfedik az udvart, a kertet,
a gyertyafényben úszó házat.

A metszőollót tartó kéz

November serlegéből újbor csurran,
kinn üres tőkék közt matat a szél,
dicsérik az étket, a bort, a gazdát

Október végén

Már sárgán néma a kert,
ernyedten lóg rajta a nyár,
mint szélfútta bokrokon
a megtépázott pókfonál.

Azok a bizonyos nehéz idők

Azoknak, akik rendszeres újságolvasók, bizonyára feltűnt már, hogy nem múlik el nap, hogy ne derülni ki valakiről az ügynökmúltja. Lassan már sikk lesz a sárdobálás, az ún. időzített lejáratás, vájkálás mások múltjában.

Eddig előhívatlan képek

Kirándulás – lerekeszelve, nagy mélységélességgel – / Az éjszaka terhét a fűszálakról már rég felitta a nap, a völgyben az erdő és a fűszerektől gazdag erdélyi ételek mindent átható illata keveredett. (Kár, hogy a kép nem adja vissza.)

Megfakult kép

Szerette ezeket a késő délelőtti órákat. Ilyenkor egy rövid időre besütött a nap a málladozó falú bérház udvarába és végre a körfolyosóra kitett növényei is kaptak egy kis fényt. Maga elé képzelte őket, a levelek erezetét, a bimbókat, a bomló rügyeket…

A szőlő költészete

Már későre járt, mire beért Egerbe, így a pincesoron addigra már csak egyetlen borozó volt nyitva. Bejárata felett egy gyenge izzó világított sárgán, körülötte bódult, eltévedt bogarak rajzottak. Dezső nehézkesen emelte ki túlsúlyos testtömegét a vezetőülésből.

Gyöngy a sárban

– Apa, apa, kincset találtam! – lelkendezett a hét éves Zolika és csenevész lábacskái már vitték volna az éjjeliszekrényéhez, hogy kicsomagolja azt a féltve őrzött, rongyba rejtett titkot, ám kezdeti lelkesedését apja szavai lehűtötték.



Archívum

Hirdetés

WP Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com