Pődör György
Illékony idő
Kérgessé vált tegnap gyűrűsül a mával
figyelve kacérkodó percrovarokat
mély sebeit nyaldossa friss mézganyállal
arannyá színezi tétova fényfonat
Rendületlenül
Mit ér a szó, ha benne a félsz:
beszélsz, de szíved meg se rezdül,
napról napra csak magadnak élsz,
s nem hazádnak – rendületlenül.
Mit ér a vallomás – ha van is –,
hogy itt születtél, tudod belül
Reggeli séta a kertben
Nagy ereje van a Napnak,
ahol ősi fények laknak,
tavaszból nyárba, majd őszbe,
az árnyék ballag időzve.
Velem marad míg, megállok,
mindig bölcs, soha nem álnok
Nyárvégi helyzetjelentés
Itt aszály-ragyás, amott meg vihar tépte:
pocsolyák tükrébe visszatekint a nyár.
Pók szőtte kis reményeket hordoz a nyál,
ecset sem ad választ van Gogh-i miértre.
Apokalipszis ma
Nem kell apáinktól kérdezni, látjuk,
milyen egy háború: hatalmas kőházak
esnek álmainkra, semmibe szalad a villamos,
városok merülnek rom-ingoványba,
elhalnak az utcák rakéták poklában,
Útravaló
Ez a pillanat maga a csoda
amikor kezedben a diploma
még izzik benned a sok küzdelem
és maradjon is veled szüntelen
Nem csupán egy papír és bársonya
de harcos ifjúságod szép nyoma
Aszteroid lét
Akár az nagy, ősi aszteroidák,
becsapódunk az idő spiráljába.
A lélek erős, csak a test a kába,
mert lassabban hűl a vajúdott világ.
Szférák zenéje volt a titok-nyitány.
Fényes csillagkép dajkál át a mába.
Elveszett szavak
Bármikor megszülethet
egy kósza-jó gondolat,
feleded majd keresed
mint kabát a gombokat.
Hol a szó, mondat, vessző,
el hova is tűnhettek
Szent István dicsérete
Erős kézzel nagy nemzetté gyúrta
a bátor lelkű, kóbor törzseket,
várak, ház, föld, eke s nem a jurta,
virtust váltott hit és a bölcselet.
Nagy álma Európa közepén
egy olyan Ország, mely békét akar,
Kedd asszonya
Kedd asszonya ott figyel rád legbelül,
éjjelente betör lelked ajtaján,
majd ijedt szíved rokkájára felül,
s holtra táncoltatja álmod angyalát.
Aki a tilalmának ellenszegül,
a boszorkány büntet, az örök kaján
Álomgondola
Kora reggeli vágyak Szent Márk terén
mindig ring álom faragta gondola.
Számtalan igyekszik még, és pont oda,
hol nyugodt a szív, csordultig a remény.
A hajnal égre írt könnyes kis regény,
pár frázis, felhőktől kissé pongyola,
Káinidő
Egymásra hull rakéta, bomba, ember,
Káin óta bennünk a gyilkos ösztön.
Kőhöz, majd fegyverhez nyúl rögtön,
de istene szemébe nézni nem mer.
Lassan már nélküle is öl a fegyver,
jéghideg szem, számító agy, öltöny
Álomölelés
Az estekben van valami furcsa
csupán visszavertek a fények
csillagon a Lámpaoltó kulcsa
bűnén meditálgat a vétek
Surran a holdfény a házak falán
árnyékában ott az éji csend
Nyári napjáték
Szelíden kelt a nyári Nap
egy békés hajnalon. minap.
Játszadozott sok fűszálon,
pataknál, hol sok fűz állott.
Messze nézett, elmerengve:
nyújtózkodni lenne kedve,
Szent Margit lépcsői
Bakabánya emlékezete
Mint a mese, egyszer volt réges-régi,
alig van már, ki múltját elmeséli,
dúlt tájon népek egykor hogyan éltek,
hiába voltak földben kincsek, ércek.
Védte kőfal, sok vitéz, mindhiába,
Partnereink
