Csöbör Vilmos munka közben egyszer csak a szívéhez kapott. Úgy érezte, lába alul kicsúszik a talaj. Szétnézett, körülötte senki sem volt, akitől segítséget kérhetett volna. A ládagyárban a múlt héten a fele csapatot kirúgták. Ő itt maradhatott, hiszen négy éhes száj várta otthon. Meg is köszönte a művezetőnek.
Kovács Kázmér vízszerelő este fél nyolckor hazaérkezett a napi melójából. A sarokba lerakta a szerszámosládáját, fogasra akasztotta a munkaruháját, kezet mosott. Kovács Kázmérné asztalhoz szólította a három gyereket és tálalni kezdett a körömpörköltből, nokedlivel, uborkasalátával.
Van egy kis, vagy inkább azt mondhatni, nem is annyira kicsi természetbarát csoport. Ők azok a „régimódi” természetkedvelők, akik nemcsak nevükben, hanem mindennapjaikban is a természet szépségeit helyezik mindenek elé. Ha csak az időjárás engedi, rendszeresen kirándulnak.
Van úgy, hogy a mély gondolatokat pár sorba is bele lehet sűríteni. Elena Liliana Popescu költőnő négysorosai ennek az ékes példái. / Sunt cazuri cand gandurile profunde pot fi stranse in cateva versuri. Catrenele poetei Elena Liliana Popescu sunt exemple elocvente.
Tizenegyen voltunk jelen a huszonkettőből. Négyen igazoltan távol maradtak. Velük csak odaát találkozhatunk. Néztük egymást. Fél évszázad hava telepedett fejünkre. De még felismerjük egymást. Örülünk egymásnak. Az együvé tartozás érzése lengi be az osztályt.
– Hogyan születik meg egy vers?
– Egy költemény megszületését egy titokzatos birodalomban és időben való előkészület előzi meg, ahonnan megkaphatjuk a ritka inspirációs pillanatokban az úgynevezett gondolat-formákat. Ezek egy bizonyos pillanatban gondolatokká válnak, szó-alakot öltenek, majd szavakká válnak, amik utána visszaadják, tükrözik az élettapasztalattól függően a költő érzékenységét és tehetségét, az eddig még ki nem mondott gondolatokat.
Kamarás Klára: Egy visszatérő álom
Mostanában gyakran azt álmodom,
hogy fölfelé megyek.
Romos lépcsőkön és törött létrákon
mászom, csak egyre mászom fölfelé,
és visszacsúszom mindig… újra…
Kányádi Sándor: Tudod…
soha nem bántam meg,
hogy megszerettelek,
pedig felbolygatta ez a szeretet
az egész életem,
Röhrig Géza: Kenyér
Havat szitál a földre,
de ott ahol én megyek, lisztet,
s azonbelül egy csöpp olajat,
mert a Mindenható mindenhat,
Többen állunk sorban. Többnyire a korosztályom, az „öregek”. Némelyik kosár szinte színültig töltve, a bevásárló kocsikban is elég sok az áru. Sebaj, van még elég időm. A múltkor is az önkiszolgáló kasszánál „rám szóltak”, hogy a pékáru is beárazható, akkor nem kell kikeresni a komputerben.