A Tér cserepei – gondolatok egy kötet margójára

Gusztinál jártunk. Egy mohácsi kiállítás előtt találkoztunk régi ismerősünkkel, mondhatnám barátunkkal.
Mint mindig, most is szívesen látott. Nem, nem volt kötelező udvariaskodás, sem a szokásos „sajnálkozás” az elmúlt/elmúló idő miatt.

(F)ordítok – 44.

Hajnal Éva: Néma
mintha lábnyoma sem volna
oly halkan lépeget a hold ma
fénye árnyak köntösében
moccanatlan száz sötétben andalog
most nem énekelhetnek az angyalok

Misi bácsi

Volt úgy, hogy „Misibácsiztam”, máskor meg „Lacibácsiztam”, épp ahogy jólesett. Ő mindenikre válaszolt, és sosem haragudott emiatt meg. A rövid nekrológból döbbentem rá, hogy lassan már egy évtizede közöttünk élt, alkotott. És így igaz, anekdotázott. És mesélt. Gyermek és ifjúkoráról, a Bakonyról, szüleiről, csínytevéseiről. Aztán az „átkosban” való ügyeskedésekről, a túlélésről. És tette mindezt egy kis mosollyal a szája szegletében.

Junior Art 30 éve

Ha Mohács, akkor kultúraéhség, ezt talán kimondhatjuk. Számos nagyobb város is megirigyelhetné ennek a soknemzetiségű városnak az érdeklődő közönségét. Ezt figyelhettük meg mindazok, akik 2022 június 10-én a 30 éves Junior Art Alapítvány csoportos kiállításának megnyitóján részt vettünk a Kossuth Teátrum Művelődési Házának emeleti kiállítótermében.

(F)ordítok – 43.

Rejtő Jenő: Sír (a) felirat

Ki itt nyugtalankodik csendesen,
Író volt és elköltözött az élők sorába.
Halt harminchat évig, élt néhány napot,
S ha gondolkozott, csak álmodott

(F)ordítok – 42.

Karádi Kázmér: Szíved
Szíved víztükör,
Szikrázik benne
Más világok tiszta árnya.

(F)ordítok – 41.

Cséby Géza: Nagyanyám

Ősz haját ha kibontotta,
Derékig ért annak hossza.
Kék szemével engem nézett,
Ahogy nézik a szentképet.

Lali – Leidecker Lajos emlékére

Hetedhéthatár. Huszonöt év. Negyed évszázad. – Mecénás, stabil háttér volt (sajnos, már csak múlt időben mondhatjuk) Leidecker Lajos, aki rendszeres anyagi támogatása mellett, ha kellett a saját házát, nyaralóját, munkahelyi közösségi termét, barátai társaságát és segítségét biztosította számunkra.

(F)ordítok – 40.

Csukás István: Ülj ide mellém
Ülj ide mellém s nézzük együtt
az utat, mely hozzád vezetett.
Ne törődj most a kitérőkkel,
én is úgy jöttem, ahogy lehetett.

Három kereszt

Három kereszt
állt a hegyen,
három ember
megfeszítve
várt a
kínhalálra.

Bárányok hava

Sírtak a bárányok,
amikor levágták.
Gyerekhangon sírtak.
Vérük lassan szétfolyt,
beitta a tavaszi föld.

Közeleg

Esőfelhő telepedik
tavaszi, rügyező tájra,
mindent elfed, betakar.
Csak az útszéli bokrokon
látni pár nyíló virágot.

Tavasz-varázs

Redőnykeretbe foglalt
zöld falombok között
áttetsző bárányfelhők
haladnak az égbolton át

(F)ordítok – 39.

Kamarás Klára: Elégia
Ott ült az ablak mellett. 
Emlékszem, varrt szegény. 
A tű parányi sebet ejtett 
napbarnított kezén. 

De ce? – Minek?

Ha kissé nehezen, kalandos útvonalon, de végülis eljutott hozzám a verseskötet. A múlt év, akárcsak az előtte eltelt esztendő is, sajnos nem a kultúra tág körű terjesztésének kedvezően alakult. Sokan, az ismerőseim közül is számosan, bezárkóztak otthonaikba a pandémia okozta kellemetlenségeket elkerülendő.