Ábránd
Gyermeteg lelkem
homályos galériáján
rég keretbe kerültél
– mint kopott kokott.
Hónap: 2016 december
Nálad, Uram
Itt szöszmötöl az alkonyat,
mi körberajzol arcokat,
kik ismerősek, mint a csend,
mind itt poroszkál
Kétkezi munka helyett tábornoki beosztás
A nyugalmazott dandártábornokkal lakásán Camparit kortyolgatva beszélgetünk. A közös fényképünk felett lévő kardokat jubileumi születésnapi ajándékként kapta.
Lehetséges kritika egy lehetséges darab lehetséges előadásáról
a színdarab
emberi sorsok palackba zárva
a csatlakozót a fülek képviselik
emberi sorsok fülkagylóba zárva
végül mindent kiokád a száj
Meddig…?
Fejemben mintha máig is
egy kis kamasz vihogna:
talán nyolcvanas önmagán
Első látogatás
A rendőrnek szólnak a kórházból, hogy megszületett a fia, mehet be, megnézni a gyereket. Az újszülött osztályon az első ajtóra az van kiírva, hogy Szépek és okosok. Hát természetes, hogy az ő fia, Rezsőke csak itt lehet.
Hóember-monológ életre-halálra
A kert végében születtem egy december eleji szombat estén, akkor, amikor lehullott az idei tél első hava, vidám gyerekek gyúrtak: nagyokat nevettek, miközben olyanná formálódtam, mint a többi átlagos hóember.
Gyönyörű hallgatásaink
Nagyon dolgozik a lelkem,
hogy lezárja azt, amit már végre
és végleg le kell
Szavak, szavak, szavak… – VII.
Kiss Dénes költő egykoron kitűnő szóelemző cikkeket írt a Lyukasóra folyóiratba. Ő is állította, hogy a nyelvben semmi sem történhet véletlenül, mindennek oka van. Gondoljunk csak arra, hogy a legkorábbi nyelvek több ezer évesek, ez egy olyan hosszan tartó evolució, melynek egyrészt nincs vége, mert a mai napig tart, másrészt pedig volt idő arra, hogy kikristályosodjanak a formák és a képek.