Itt szöszmötöl az alkonyat,
mi körberajzol arcokat,
kik ismerősek, mint a csend,
mind itt poroszkál
A nyugalmazott dandártábornokkal lakásán Camparit kortyolgatva beszélgetünk. A közös fényképünk felett lévő kardokat jubileumi születésnapi ajándékként kapta.
a színdarab
emberi sorsok palackba zárva
a csatlakozót a fülek képviselik
emberi sorsok fülkagylóba zárva
végül mindent kiokád a száj
A rendőrnek szólnak a kórházból, hogy megszületett a fia, mehet be, megnézni a gyereket. Az újszülött osztályon az első ajtóra az van kiírva, hogy Szépek és okosok. Hát természetes, hogy az ő fia, Rezsőke csak itt lehet.
A kert végében születtem egy december eleji szombat estén, akkor, amikor lehullott az idei tél első hava, vidám gyerekek gyúrtak: nagyokat nevettek, miközben olyanná formálódtam, mint a többi átlagos hóember.
Kiss Dénes költő egykoron kitűnő szóelemző cikkeket írt a Lyukasóra folyóiratba. Ő is állította, hogy a nyelvben semmi sem történhet véletlenül, mindennek oka van. Gondoljunk csak arra, hogy a legkorábbi nyelvek több ezer évesek, ez egy olyan hosszan tartó evolució, melynek egyrészt nincs vége, mert a mai napig tart, másrészt pedig volt idő arra, hogy kikristályosodjanak a formák és a képek.
Karácsony másnapján utazom Anyámhoz, istenhátamögötti falumba. Egy középkorú, megtört szemű asszony és leánya ülnek a vasúti kocsiban érkezésemkor. Beszédbe elegyedünk. Kiderül, hogy a lány vidéken élő apjához utazik és ott tölti a téli szünet nagyobb részét.
Kis karácsony, nagy karácsony…
Lesz-e cukor fenyőágon?
Telik-e majd friss kalácsra…