Pécsi Dalárda

Egy olyan nemzetközi és országos hatású dalos-rendezvényen voltak túl, amely zenetörténeti jelentőségűvé emelkedett. Éreztek valami hasonlót a pécsi kortársak is, de sajnos – nem először az egyesület története során – rosszul reagálták le ezt a nevezetes eseményt a következő őszi-tavaszi évad során: hosszú tespedtség uralkodott el rajtuk.

A nagysikerű 1886. évi pécsi országos dalos-rendezvény idején szintén ekkor tartotta az országos dalos szervezet a közgyűlését, és augusztus 15.-én fejezték be ezt is. A közgyűlés azt határozta hivatalosan, hogy a kormányzathoz fordul az egyesület az országos dalos-rendezvény előtt Bayreuthban, 1886. július 31.-én elhunyt Liszt Ferenc (1811-1886) hamvainak hazaszállítása ügyében, aki a Pécsi Dalárda tiszteletbeli tagja is volt.

Az 1886. augusztus 15.-i jeles nap folytatódásaként a Majláth (a mai Kossuth) térre „helyeződött át” az események sodra. Az ideiglenese épített, fából készült dalcsarnokba előre megváltott belépőjegy mellett lehetett bejutni, olyan nagy volt ugyanis előzetesen az érdeklődés.

A következő nap, 1886. augusztus 12.-e az első fontos nap volt a híres pécsi rendezvény történetében. Az országos szervezet közgyűlésére került sor elsőként délelőtt, ahol a betegség miatt igazoltan távollévő Bartay Ede (1825-1901) országos elnök helyett Follmann Alajos alelnök elnökölt. Megállapították a versenybe nevezett egyesületek dalárdáinak pódiumra lépési sorrendjét. Mint köztudott, a jubiláló Pécsi Dalárda nem nevezett, mivel akkoriban ez volt a „szokásjog” a mindenkori rendező énekkar részéről.

Az 1886-os év legnagyobb országos és pécsi dalos eseménye a szerteágazó szervező munka után augusztus 11.-én kezdődött a vendégek és a versenyzők megérkezésével. Ha – Haksch Lajos (1862-1939) összegzése nyomán – számba vesszük az érkezetteket, vegyük külön azokat az énekkarokat, amelyek küldöttséggel, és azokat, amelyek testületileg képviseltették magukat.

A következő, 1885. évet kezdjük az akkori veszteségekkel. Ebben az évben hunyt el kora közkedvelt dalszerzője, Engeszer (Engesszer, Engesser) Mátyás (1812-1885), akinek műveit számtalan férfikórus énekelte – közöttük természetesen a Pécsi Dalárda is, amelynek tagjai jó személyes kapcsolatot szintén „kiépítettek” véle.

Kezdjük ezt a részt a dalosverseny fontos szereplőinek, a szakmai zsűri tagjainak fölsorolásával. Id. Ábrányi (Eördögh) Kornél zeneszerző, zeneíró, az országos szervezet titkára (1822-1903), Bartay Ede zeneszerző, zenepedagógus (1825-1901), Engeszer (Engesszer, Engesser) Mátyás karnagy, zeneszerző (1812-1885), Hubay (Huber) Jenő hegedűművész, zeneszerző, zenepedagógus, az MTA tb. tagja

Állandó „hivatkozási alapunk”, Haksch Lajos (1862-1939): „A negyvenéves Pécsi Dalárda története (1862-1902)” című alapművében számtalanszor használt érzékletes képeket dicső férfikórusunk helyzetének leírására. Egy ilyen ”gyöngyszemmel” találkozunk a sok dicsőséget hozó osztrák, német, svájci diadalút után is.

Most, hogy bevégződött a Pécsi Dalárda külföldi útjának ismertetése a krónikás Cziglányi Béla leírását követvén, Haksch Lajos nagy forrásértékű könyve nyomán – „A negyvenéves Pécsi Dalárda története (1862-1902)” –, érdemes összeszedni azokat az ottani újságokban megjelent méltatásokat, amelyek ezt az utat kísérték.

Salzburgból Münchenbe mentek, ahol egy napig ismerkedtek a város nevezetességeivel. Itt találkoztak honfitársaikkal, az idők folyamán neves képzőművészekké váló Baditz Ottóval (1849-1936), Peske Gézával (1859-1934), Szárits Kálmánnal, és Zala Györggyel (1858-1937), a közülük is kiemelkedő szobrászművésszel.