Ebben a részben azt a megoldást választottam, hogy egy év (mégpedig az addigi évszázad utolsó éve) egy hónapjának jelentősebb teátrumi eseményeit közlöm. A most következő idézet legalább két szempontból méltó a dokumentálásra. Az egyik maga Somogyi Károly (1845-1908) személye, aki nálunk is betöltötte a színészi mellett a színigazgatói tisztet. A másik pedig az az igény, hogy bemutassam – kitekintvén a pécsi teátrumi élet kulisszái mögül – az akkori magyar vidéki színi élet helyzetének egyik meglehetősen fontos szeletét, rávilágítván az akkor még meglévő (!) pozsonyi (pressburgi) magyar-német, a színházi életben szintén jelentkező ellentétekre.
A korszak neves helybéli napilapja, a Pécsi Figyelő (1894-1902, fejlécén a „politikai napilap” szöveg volt föltüntetve) 1897. január 30.-i számának „Hírek” rovatában, 1897. január 29.-i dátummal keltezve „Színházi történet” címmel, Tóth Dezső tollából vers látott napvilágot. Itt közlöm ezt a poémát azzal a technikai megjegyzéssel, hogy a versszakok sorait praktikus okokból egybeírtam ugyan, de a nagy betűk egyben a sorkezdést is jelzik.
Ha ennek az évnek a sűrű pécsi színházi híreit szemlézgetjük a helyi sajtóban, érdekes hírekre bukkanunk. Ezekből osztok meg most néhányat az olvasóval. A polgári-liberális Pécsi Napló (1892-1944) 1931. február 7-i keltezésével február 8-án, a nyolcadik oldalon a „Rövid beszélgetés Asszonyi Lászlóval, aki kedden ünnepli színészi pályájának 25 éves jubileumát” szokatlanul hosszú címmel, „A sárospataki kis diákból pécsi színigazgató, majd korcsmáros (sic!) lett.
Most először fordul elő a sorozatban, hogy a mai Pécsi Nemzeti Színház 1895. október 5.-i megnyitása előtti színházi hírt közlök. A Pécsi Naplóban (1892-1944) hír jelent meg ugyanis az 1895. július 10.-i bemutatkozó-előadásuk előtt, mégpedig a következő szöveggel, „Víg-Színpad” cím alatt.
Az 1930-as év színházi eseményeiből ez alkalommal két társulat vendégszereplését ragadom ki. A korszak helyi polgári-liberális napilapja, a Pécsi Napló (1892-1944) május 9.-i számának „Színház” rovatában, a „– Huszadikán tartja első előadását Alapi Nándor társulata” alcímmel az alábbi cikket tette közzé. Ezt közlöm elsőként. „A színházat kedvelő közönség bizonyára örömmel veszi tudomásul, hogy az Országos Kamara Színház e hó 20.-án megkezdi Pécsett előadásait.
„Bezárják egy évre a Pécsi Nemzeti Színházat?” főcímmel, és „Szigetvár kilép a pécsi színi kerületből” alcímmel sokat sejtető cikk jelent meg a polgári-liberális Pécsi Napló (1892-1944) 1943. május 25.-i számában. Aki akkor elolvasta, valóban azt kapta, amit a cikk sejtetett, már csak ezért is érdemes fölidéznem.
Ha az 1895. október 5.-i színház-megnyitás közvetlen előzményeit a helyi sajtóból vizsgáljuk, akkor az egyik fontos kútforrás az akkori jelentős helyi politikai napilap, a Pécsi Figyelő 1895. szeptember 15.-i számában napvilágot látott „Somogyiék Pécsett” című közlés.
A „Dunántúl” című katolikus-konzervatív napilap (1911-1944) 1922. október 1.-jei számának „Színház” rovatában két figyelemre méltó cikk kapott helyet. Az egyik, amelyik „A vidéki színházak válsága” címet viselte, az akkori nehéz általános gazdasági helyzet kihatásairól nyújtott képet a vidéki színházak vonatkozásában. Nézzük hát, mit írtak ekkor.
A második világháború vérzivatara után nem csoda, hogy az emberek feledni, szórakozni akartak Pécsett is. A Pécsi Nemzeti Színház jó érzékkel tűzött műsorára egy sikerdarabot, és a szerzőpáros garancia volt a sikerre. Mivel most is „A Pécsi Nemzeti Színház műsorának repertóriuma bibliográfiával (1895-1949)” című két kötetes összegzést vettem alapul, amelyet Futaky Hajna (1927-2011) szerkesztett, nézzük meg elsőként ennek a műnek az adatait.
Ha a krónikás évtizedeket átívelő művészi pályájú jelentős színművészről beszél, akit nemzedékek sora kedvelt – köztük e sorok írója is –, különös örömmel tölti el róla megemlékezni. Dajka (Dayka) Margitról (Margitka, 1907-1986) van szó, akit sokunk a régi filmekből dívaként, 1945 utáni film-, színházi-, és TV-szerepeiben pedig utolérhetetlenül sokoldalú művésznőként, illetve tüneményes idős hölgyként ismerhettünk meg.
A második világégés végső szakaszába érkezett, szörnyű dolgok történtek a világban. Hazánk a német megszállás előtti napokat élte át. Ekkor jelent meg a „Dunántúl” 1944. március 10.-i számának „Színház” rovatában, „Csalóka szivárvány – Kiss Ferenc vendégjátéka” című kritikája a „szokásos” névtelenségbe burkolózva, „K” monogrammal.
Ha a „Dunántúl” (1911-1944) 1928. szeptember 23.-i számának „Pécsi színészek szerződései” címmel, szeptember 22.-i dátummal megjelent cikkét nézzük, annyit megállapíthatunk, hogy a pécsi színházbarátok tájékoztatására is sokat adott az akkori sajtó – még ha pontosításra is szorul utólag. De nézzük magát a cikk elejét.
A Dunántúl (1911-1944) 1925. december 25.-i karácsonyi számában „Színészhistóriák” címmel a kor közkedvelt országos és helyi színésze, Danis Jenő (József, 1886-1963) hosszú „történet-özöne” látott napvilágot, amelyben addigi pályájának érdekes élményeit jelentette meg. A színészi, rendezői tehetsége mellett „szépírói vénával” szintén megáldott Danis Jenőnk bevezetővel ellátott, (majdnem) egész újság-oldalra kiterjedő „élmény-tömege” második két történetét közlöm most. (Mivel a bevezető részt már előzőleg közöltem, ezt itt most nem ismétlem meg.)
A Dunántúl (1911-1944) 1925. december 25.-i karácsonyi számában „Színészhistóriák” címmel a kor közkedvelt országos és helyi színésze, Danis Jenő (József, 1886-1963) hosszú „történet-özöne” látott napvilágot, amelyben addigi pályájának érdekes élményeiből jelentett meg négyet az első világháború kezdeti időszakából.
Keresztény-konzervatív napilapunk, a már sokszor idézett Dunántúl (1911-1944) 1925. április 28.-i száma „Színház” rovatában talányosan homályos, homályosan talányos, „ff” szignóval jelzett „beharangozó” írás jelent meg „Darvas Lili Vendégszereplése.” címmel az előző nap esti bemutatkozásáról.