Utazok nagy céltalanul, mintha a 24-es villamoson ülnék – nyár van tűz a nap és hiányzik a villamos teteje, így még nehezebb elviselni a forróságot. Rendíthetetlenül ülök, elhatározom, hogy kibírom az Orczy térig, az új buszon jobb lesz a helyzet, ott működik a klímaberendezés.
Heggyé nőtt idő alól
érkeznek gyönyörű rejtjelek,
várom az őszt, mert levélpostán
üzennek nekem a gyökerek.
Hatalmas önkiszolgáló étteremben keresek üres asztalt, találok egy egyszemélyeset, megkönnyebbülök, hogy nem kell senkivel megosztani a helyet, megmenekülök a felesleges kommunikációtól is. Tervezgetem a szabad délutánt magamban, régen volt már ilyen, elhatározom, hogy sétálok majd a belvárosban, nézegetem a kirakatokat.
Szomszédasszonyom szól, hogy lenn az utcán két kisfiú kenyeret árul, magamra kapok egy mellényt és rohanok le a lépcsőn, szomszédasszonyom lifttel száguld, de a ház előtt megvár, együtt sietünk a fiúk felé.
Hirtelen támadt szél hozza
mesefoszlányokban kavarog az arca
kopár hegyek visszhangozzák nevét
bár kihűlőfélben a régi szenvedély.
Nyers:
Megint az eunuchok
tüntettek a szerelemért?
Önző:
Felélek belőled annyit,
hogy magammá változhassak.
Gondterhelt:
Tegezőviszonyban élek rég a félelemmel.
Gyászoló:
Ma örökre elment
Kőbánya guberáló fejedelme.
Aktív: Szövöm, hiába lesz az enyészeté.
Boldog: Aranyló este
van, csakis a te műved
ez a ragyogás.
Évtizedek óta először álmodtam gyönyörűt és nyugalmat árasztót, amilyent kívánhat magának az ember.
A visszatérő mozzanatok, iskola-iskola hátán, többnyire bemutató órát tartok, tartanék, ám nem találom az osztályban a gyerekeket, csak az életunt, kritikus tanerők nézik kajánul, ahogy a tanulók után kajtatok.
A többszöri szétrebbentés
sem szegte a háromnapos
esőt búcsúztató galambok
szerelmeskedő kedvét.
Megtaposott néhány évtized
mérgeztek stresszel telített órák,
bár elejétől fogva készültem rá.
nem sikerült a világot megváltanom.
Legutóbbi hozzászólások