Lukáts János
Borozó a semmi partján
A lugas keresztléces deszkázatáról fáradtak lógtak le a zöld műanyag levelek. A létra alatt egész kupac gyűlt már össze belőlük. A valódi levelek fonnyadtak voltak, sárgák és a peremük felkunkorodott, az élettelenek, a zsírpapírból kivágottak – holtukban is hibátlanok.
Barátom, a kőszarvas
Mellette templom, mögötte rendőrség, szemben vele cipőbolt. Mit keresel itt, kőszarvas? Milyen akarat hozott ide, milyen rövid ész felejtett itt? Gyakran járok arra, ritkán állok meg. Minek? Parkocska zúzott kővel, csenevész fű, két mélázó utcapad.
Alantasék jávorfája
Napok óta fülelt, vajon honnan jöhet ez a zaj. Nem az utcáról és nem a folyosóról, a szomszédban csöndes népek laktak, kicsi gyerek gügyögött időnként az egyik oldalon, az ölebecske vakkantott néhanapján a másik oldalon. Ezek vidám neszek voltak.
A negyedik bárd
Azok az ostoba konferenciák! Fecsegés, szócséplés, méretes csúsztatások. A fennálló rendszer dicsérgetése, egy-egy apróbb mellékmondat, hogy még se tűnjünk gyávának. Aztán a rendszer kilehelte a lelkét, vagy valamennyit a lelkéből, dicsérni már nem kellett föltétlenül.
A szép és a rút dicsérete
Két somogyi helyszín Szabó Lőrinc költészetében – A százhuszonkét éve született Szabó Lőrinc (1900-1957) versei közül kettő is somogyi helységnevet visel a címében, 1949-ben keletkezett A földvári mólón című költeménye, 1956-ban pedig az Egy igali ól előtt.
Levélmozaik egy ismeretlen ismerősnek
Kedves M…ka! Köszönöm, hogy megtisztelt bizalmával, és engem szólított meg a konferencia több tucatnyi ismeretlen résztvevője közül. Köszönöm, hogy kéretlen vallomást tett élete drámájáról, amelynek ön az egyetlen – és megbocsásson, meglehetősen passzív – szereplője.
A Hófehérke-dosszié
Mélyen tisztelt Bányatanácsos Úr, Nagyrabecsült Kolléga! Bár az évtizedek pora alaposan belepte emlékezetem zegzugos polcait, máig nem feledhetem ama kínosan fonák esetet, amely bányászkolóniánk szorgos mindennapjait oly sajnálatos módon feldúlta.
A hattyúfehér bányaló
Motozás hallatszott az ajtó előtt. – Bújj be… – dünnyögte Tatár bátyó. Az ajtó nem nyílt meg, a motozás folytatódott. Tatár bátyó ajtót nyitott, a ház előtt apró lovacska állt, meleg orrával lökdöste az ajtót. Gyermek ló volt, fényes, fekete szőrén csillogott a napsugár.
A fölépített templomrom
Szentesről autóztunk délután visszafelé, Szarvasra. Szép napunk volt, sok szépet láttunk, eltettük emlékezetünkbe, föl-fölidéztük az úton. Büszkélkedtünk szarvasi barátainknak is. Egyikük rákérdezett: – Hát az ecseri templomromot láttátok-e? – Zavartan ráztuk a fejünket: – Nem láttuk, de nem is tudtuk, hogy van ilyen.
A bárka és a romboló
Az Özönvíz tizenhetedik napján kitépett fák és hatalmas tüskebokrok sodródtak a bárka útjába. Noé egy hosszú csáklyával igyekezett visszataszigálni őket az áramlásba. De jött helyettük másik fa és másik bokor. A szemerkélő ködben alig egy kötélhossznyira lehetett ellátni.
A selmeci toronyóra
Az esztendő utolsó hetében, pontosabban Szent János és Szent Szilveszter napja között jutott eszünkbe, hogy az évet valami emlékezetes helyen kellene befejezni. – Selmec! – hangzott el a varázserejű név, amelyet korábban még talál soha nem ejtettünk ki egymás között.
Erőd a keresztúton
Történelem utáni töprengés Korda Zsolt munkaszolgálatos magyar honvéddal – Vác, Duna parti ódon kisváros, közelünkben a folyó, mintha ezer évet hordozna a hátán. De ötven évet bizonyosan. Délelőtti, óvatos borozgatás, inkább csak, hogy a beszélgetés zökkenőit áthidaljuk.
Hegyaljai Himalája
Egy nyári reggel Muskotály András bevonult a lefüggönyözött tisztaszobába, maga elé tett egy köteg papírost, tollat ragadott, és írni kezdett. A háromoldalas mű címe ez volt: Maliharaszt, a ságréti Himalája. A rövidke írás a falu fölé emelkedő domb szépségeit írta le.
Iskolajacht az autóbuszon
Valami hitvány dara hullott, a járdán otromba csizmanyomok, az úttesten végtelen keréknyomok. A szél – akármerre fordultak – szembe fújt, a dara szembe hullt. Az autóbusz percekig várakozott az előző megállóban, aztán csigalassúsággal közeledett, a kátyúban oldalra döccent.
Férfi – esernyővel és kutyával
Valójában nem tudom, hogyan kezdődött, sőt azt sem tudom, hogyan folytatódott a dolog. Ha folytatódott egyáltalán valami is! És a vége…! Napok óta mindannyian láttuk már a férfit, amikor valaki szóvá tette. Milyen különös, esernyővel és kutyával…
Partnereink
