Verebi Éva
Nyugalom
Elmúltak azok az évek,
s nem szaladok vissza értük.
Mert miattuk maradtam,
s maradtak ők is bonbonok,
desszert ízű, becses ritkaságok
Varjú károg
Az én lelkem kopasz fáknál is csupaszabb,
lebontott fedél alatt keletnek fordul,
utolsó szó jogán jövőt kongat, borúst,
fényes akasztófák cseleit kijátszva
Koszorúm, Tövises Gyertyám
Az áldozatokért
Csodálatos lény az ember,
kiontja, fűzi az élet,
a lélek a térbe kilép,
s eljárja útját, a végest.
Milliószor sír és kacag
Egy biztos…
Hinni, bizton én csak egyet tudok,
a sok dolog erős kezeket ad,
a napra nap jön, évre nő az év,
és mit tavaly vetettél, az te vagy.
Magára hagyatva, üsse a kő,
s parttalan folyóval szerte futva
Illúziók
Míg beszélnek hozzám a reggelek
s áldón elűzik nehéz álmaim,
mégis marad a kávé íze mellé…,
és szürkét festenek éjárnyaim.
Nem bontom, ne öltsön bennem formát,
mit hurcol a lélek félholtan is,
A Holnap
A holnap, a holnap
eléri talán a mát
s kéken nyugszik a fehér,
míg szívemre borul a nyár,
talán süt, talán újra esik,
a messze annyit ígérhet neki
Impressziók
Dombok zöldjén szalad az érzés
át a langy lejtőn, derekam ívén
fehér kő szisszen mezítláb alatt,
csendből bújik a meredély szava,
kékség súg, elveszni vágyunk
A mi közös utunk
Neked nőttem a mindenségből,
de leszakítottak maguknak a vétkesek,
csapdosó szárnyamat naponta letörték,
s vergődtem jaj-ok és kétségek között.
Találkozás
Néha féltem, aztán néha meg nem,
néha legyalult „jól” a védelem,
és mégis sorjás volt, és nem sima,
kért vagy éppen hallgatott az ima.
Ha kint zaj volt, én bent süket voltam,
és a nagy fényekben elbotoltam,
Időtlenül
Az utolsó másodpercek,
nedű koszol kristály falán,
ködbe vesző elmúlt évek,
és az idő, bús és falánk.
S konok, belőlem létezik,
érzem, vitathatatlanul,
Amikor lehullottak
Idén ősszel is búcsúztak a falevelek,
és végig néztem a meleg avaron,
nyugodtabb volt a környék, mint
nyáron, vagy készülő tavaszon.
Volt benne valami megfoghatatlan.
Álom
Megbújt a sarokban egy apró kisleány,
kezében gyertya, a hajában szalmaszál.
Szeme lecsukva, amíg szépet álmodik,
életében e karácsony alig csak második.
Esték Veletek
Messziről érkezett, az esti fények hozzák,
hétmérföldes múltból, időn innen és túlról,
duruzsoló hangok és nyugodt mozdulatok
vetülnek kedves emlékek finom íriszén,
A Világ Gondolata
E Gondolat
már járt itt korábban.
Tüzek és zűrzavar
hátán lovagolt,
s míg megkerülte értünk
e végtelen világot,
Álom
Kint csend, hó, aprókat lüktet
a szív szolid, vasalt abroszán,
ünnepi díszt kóstol a hangulat,
a méz-fahéj, narancsos illattól
pár percre elbódul az óvóhelyi élet
Partnereink
