Míg Európa más országaiban egyetlen vadkan sem alakított a történelmükön, addig nekünk két ilyen vadkan is jutott. Mindkettő sarkalatos módon avatkozott bele történelmünk további alakulásába. Szent István király és boldog Gizella királyné házasságában két fiú és három leány született.
Életének 90. évében elhunyt Kányádi Sándor. A Kossuth-díjas költő, író, műfordítót szerda hajnalban érte a halál Budapesten – tájékoztatta a család szerdán az MTI-t. Kányádi Sándor igazi klasszikus volt, olyan egyetemes nagy költő, aki a saját értékein túl egyfajta összefoglalója, megújítója és továbbépítője volt a költészetnek – hangsúlyozta Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség elnöke, aki megkerülhetetlennek nevezte Kányádi Sándort az irodalomtörténetben.
Volt… hogy lehet leírni ezt a szót arról, aki élt még az előbb,
akivel beszéltél, még függőben volt egy sereg téma, kibeszéletlen,
soha nem jutott idő rá, mert rohantunk mind a ketten
az utókor kegyetlen
ne számíts jókedvére
még el sem temetnek
a maga képére formál téged
elemez, ítél
szentenciákat mond
2018. június 21-én 16 órakor nyílik Pécsett a Művészetek és Irodalom Házában a Magyarország, a hosszú 60-as évek építészete című kiállítás. A bécsi Ringturm építészeti kiállítás sorozatának új fejezete 2014 után ismét a magyar építészet sokszínűségére kívánja felhívni a figyelmet, a „hosszú hatvanas évek” magyar építészeti színterére fókuszál.
[A focivébére:] Mi hajtja a focistát = A meccsvágy!
Ebfoci eredménye – kutyagól (Sz.J.)
Ha sok az eső júniusban: Jóból is MEDÁRD a sok! (Sz.J.)
Június 17-én tartotta soron kívüli elnökválasztó kongresszusát a Magyar Szocialista Párt Budapesten. A kongresszus után a párt korábbi elnöke az ex miniszter és ex EU biztos Kovács László exkluzív interjút adott lapunknak.
Egész nap dörgött az ég,
a felhők hasa földig csüngött,
pára borult a tájra, poros,
szürke volt minden.
Nem volt rajt semmi érdekes,
fekete s csúf, hosszú csőrrel,
vélte mint annyi énekes,
dalához a kor nem nőtt fel.
A hegyóriást már beborította a köd, az eget már megszínezte a Nap aznapi utolsó útja, vörös és sárga pacákat keverve a horizontra, melyen még gyengéden átsütött a halvány fény.
A Duna menti kisvárosban az utcán él két kutya. Az egyik olyan félfarkas keverék, eléggé nagy növésű. A barátja egy barna, kis tacskó. Mindig együtt mennek valahová, nem tudni, hogy hová, együtt kóborolnak. Nem sietnek, szépen komótosan mennek. A félfarkas – ő a férfi – megy elől, olyan lusta, andalgó járással, majd a kis barna tacskó – a hölgy – követi apró lábaival.