Már öt éve…
Öt év rendkívül rövid idő egy ember életében, de elképzelhetetlenül hosszú egy emberélet elmúltával…
Barátbúcsúztató
Búcsú Götz Gyulától
Csupa szív embert kísértünk utolsó útjára zuhogó esőben, június első napján. Még az ég is őt siratta, de ahogy vége lett a temetésnek, elmúlt a zivatar, és a szikrázó színek is őt idézték: megelevenítve festményeit. Az Alkotó Vadászok Klubjának tagjaként ismertem meg, és azonnal barátságot kötöttünk.
Dr. Bezerédy Győző és Biasi Dario halálára
Az elmúlt időszakban két olyan, hozzám közel álló embertől kellett – csupán fizikailag – búcsúznom, akik szellemiségükkel nem csupán az én életemre, de sokan mások szemléletére is jótékony hatással voltak, s emberségük példaként szolgálhat szélesebb kör számára.
Búcsú Káplár Lászlótól
Búcsúzik a Hetedhéthatár Káplár Lászlótól, az MTI Baranya megyei szerkesztőségének vezetőjétől, attól a baráttól, kollégától, aki ott volt a magazin születésénél, segítette a kezdeteket, és gondviselő szeretettel támogatta a lapot mindaddig, míg köztünk volt. Lassan három éve, hogy a gyilkos kór kikezdte Laci szervezetét, 2000 májusában műtötték. Aztán tavaly októberben kórházba került, és az orvosok novemberben széttárták a kezüket, mondván: nem tehetnek semmit.
Szigetvári János Tájház
Hófehér falak.
Zöld ablaktáblák.
Oszlopos tornác.
A falon tábla, rajta felirat: Szigetvári János Tájház.
Szigetvári János Tájház
Szigetvári János – a Szigi – ránézett a romos épületre, és már nem is azt a düledező építményt látta, hanem azt, hogy milyen lesz: fehér falú, zöld ablakos, barátságosan hívogató. Az ő tervei alapján valósult meg a tájház, amely most az ő nevét viseli. Amikor három éve Hetedhéthatáros asztaltársaságunk tagja volt még ő is a pécsi Iparos Vendéglőben, jókat derültünk azon, hogy akármelyik település került szóba, Szigi már mondta is, hogy ott éppen mit tervezett.