Börzsönyi Erika | Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Börzsönyi Erika

Börzsönyi Erika írásai: 188
Börzsönyi Erika

Morzsolgatom a napokat

Egyszer régen, jól emlékszem,
alkudoztam a Teremtővel, mert
annyira fájt akkoriban az élet,

Néha már

Néha már érzem,
ahogy megfáradt
testem dacol az
évtizedekkel,

Életmorzsák

Mint lényeglátó kamerát,
úgy hurcolom szemem
a megbolydult városon át,
mindent figyelek s fényképez
szemem.

Varjak vonulása

A téli délután szürke egén
száz meg száz varjú száll
a házak felett, kavarognak
egyre, károgásuk megtöri
a csendet.

Ismét megfagyott egy ember

(közönséges újsághír)
Kinek a testét, lelkét, erejét
megtizedelte az élet, magány
betegség és nincstelenség

Könyörgés

Összekötötte lelkeinket
a mindenható szerelem,
érzem rezdüléseidet,
enyém a félelmed

Bíbor ég alatt

Mennyi színt, formát rejteget és mutat meg
a téli ég! Figyelő tekintetem előtt vált sötétre a
bíbor ég alja, a horizontot takaró szürke-fekete

Panel-érzés

Egy éjjelen álmot láttam
keservest, félelmest: mintha
a fölöttem tornyosuló
emeleteken élő összes
ember magányát, félelmét

Hólepelben a lakótelep

Egész éjjel zuhogott a hó, kora
reggel érintetlen hótakaró
látványa fogadott. A házak
közt, a fákon, mindenütt, amerre
a szem ellát, fehéren világított.

Verses teadélután az átmeneti szállón: Haiku és képalkotás

Január huszadikán, egy havas téli délutánon érkeztem meg a Külső Mester utcai Átmeneti Szállóra. Jakab Dóra szociális munkással közösen álmodtuk meg a programot, amelyet úgy terveztünk, hogy ha sikeres lesz, megismételünk. Nagy örömmel készültem a délutánra, verseket válogattam.

Csavaros történet

A közeli gyógyszertárban állt sorban, recepttel a kezében, amikor inkább érezte, mint meghallotta volna, hogy valami leesett a lába előtt. Puhán koppant a szőnyegen, éppcsak a csendnek köszönhetően hallotta meg, és lenézett. Akkor már érzékelte is, hogy valami nincs rendben.

Ars poetica

Ha az ember egy verssel
nyomot hagyott, már
megérte

Röghöz kötve

A röghöz kötöttnek
ne meséld el, milyen
a horizonton túli világ,
amelyet ő soha nem lát!

Nálatok már

Gondolatban beszélgetek
a kedvesemmel, egyre kérdezem:
vajon nálatok már hó van,
az első idei hó,ami, mire
leesett, és mindent belepett

Birsalmák emlékeimben

Emlékszem jól a gyermekkori telek
illatára, számban a forró sült krumpli
ízére, a hószagú utcákra, ahogy cipőm alatt
ropogott a friss hó



Archívum

Hirdetés