Hetedhéthatár | Börzsönyi Erika
Szerzői archívum

Börzsönyi Erika

Börzsönyi Erika írásai: 110
Börzsönyi Erika

Múlt és jelen

A lélek néha megsejt olyan
mélységesen mély távlatokat,
érzéseket, melyek egy adott
pillanatban felszínre törnek.

Első szerelem

Sok tucat év
messzesége
fakuló emlék
édessége.

Az ötvenedik

Ötven év! – kimondod a szót,
ízlelgeted, barátkozol vele.
Itt az ötvenedik év

Másfél perces novella a szalonnázásról

Ha valaki nem tudná, a szalonnázásban az a jó, hogy az ember levág egy karéj kenyeret, feldarabol hozzá egy szép fej veres vagy lila hagymát, szeletel egy kiadós adag szalonnát. Közben már gyűlik a szájában a nyál, a lelkében meg az emlék.

A titok már nem titok tovább

Nemrég újságokat, könyveket rendezgettem, selejteznem is kellett közülük, megválni mindattól, ami már nem fontos. Kevés a hely, és nehéz szigorúan bánni az emlékeimmel: ez a kettősség határozta meg aznapi munkálkodásomat.

Téglákba vésve

Téglákba vésve, megőrzi örökre egy
hajdani ház emlékét az anyag,
beleégett, megmarad.

Szenvedély  /  tanka

Látod, az élet,
a szenvedély, amíg él
addig öröm és…

Szélben bólogató

Újra a hetedik emelet
magasából szemlélem
a világot, már nyugodt a
lelkem, enyhe szellő jár
lent a játszótéren.

Emlékszem, hogy féltem…

Emlékszem, hogy féltem még nemrég
visszajönni a hetedik emeletre, tíz év
hosszú idő, amit más lakásokban,
földközeli létezésben éltem.

Másfél perces novella – Történetek út közben

A mai mesém igaz mese. Elmesélem, mit láttam munkába menet. Akár komor szociofotó is lehetne, de én harsogó, vidám színekkel festem meg a képet. Útépítő munkásokat láttam, izmos fiatal férfiakat, épp délben. Talicskán átvetett raklapot ültek körbe, s arról falatoztak.

Csillaghullás

Ültem az esti parkban egy padon,
tücsökzene szólt köröttem,
fölöttem az égen sziporkáztak
a csillagok.

Lenyesegette

Lenyesegette
szárnyaimat az élet
repülhetek még?

Álom az álomról, éjkékben

Hogy-hogy nem, az éjjel, pont úgy, ahogy
ébrenlétben kértem, végül ideálmodtalak
magamnak egészen.

Balatonfüred

Kék és zöld a víztükör, mely
fogva tartja szemed, hétfő reggel
egy padon ülsz, kitárul előtted
a csodás látvány

Állok az időfolyam partján

Ifjúkorom utcájából
a lányok megöregedtek
a srácok meg lassan
mind elmennek



Archívum

Hirdetés