Börzsönyi Erika | Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Börzsönyi Erika

Börzsönyi Erika írásai: 178
Börzsönyi Erika

Csavaros történet

A közeli gyógyszertárban állt sorban, recepttel a kezében, amikor inkább érezte, mint meghallotta volna, hogy valami leesett a lába előtt. Puhán koppant a szőnyegen, éppcsak a csendnek köszönhetően hallotta meg, és lenézett. Akkor már érzékelte is, hogy valami nincs rendben.

Ars poetica

Ha az ember egy verssel
nyomot hagyott, már
megérte

Röghöz kötve

A röghöz kötöttnek
ne meséld el, milyen
a horizonton túli világ,
amelyet ő soha nem lát!

Nálatok már

Gondolatban beszélgetek
a kedvesemmel, egyre kérdezem:
vajon nálatok már hó van,
az első idei hó,ami, mire
leesett, és mindent belepett

Birsalmák emlékeimben

Emlékszem jól a gyermekkori telek
illatára, számban a forró sült krumpli
ízére, a hószagú utcákra, ahogy cipőm alatt
ropogott a friss hó

Szürke hétfő

Szürke házak felett
szürke az ég, szürke
itt minden, hétfői
szomorú kedvem
is szürke,

Gondolatok a boldogságról

A boldogság nem permanens állapot,
csak pillanatok, melyeket, akárcsak
lepkehálóval foghatsz, ha megragadod

Kórházi haikuk – 2.

Nap fénye vonja
aranyló glóriába
a fák levelét

Kórházi haikuk – 1.

Fájdalom szántja
remény dajkálja fájó
végtagjaimat

Sorsomat láttam

Sorsomat láttam a gyámoltalan öregek
tekintetében, tétova lépteikben,
támasz után tapogatózó kezükben.
Sorsom néz vissza rám

Hiányaink verse

Ha elutasítod barátságomat, te
hogyan töltöd be hiányomat?
Én nélküled is ugyanaz, egész
önmagam maradok

A madarak nem félnek

Reggel a teraszon állva, Nap felé
fordulva hálát mondtam, hogy élek,
körülölelt a napfény és a csodás
madárének. Csend volt köröttem

Fekete mini

A nagy előszobai ruhás szekrényben túr, keres, kutat, felforgat mindent. Abban a szekrényben, amiben soha nincs rend, pedig ő mindig elhatározza, hogy külön sorokba rakja a ruháit, télit, nyárit, szépen összehajtogatva. Meg is teszi, de aztán valamiképpen mégis összecsúsznak.

Megbocsátás

A halál árnyékának völgyében
átértékelődik minden: már nem
azt látod, aki rátok egykor kezet
emelt, mert akit a sors rád bízott,

Látlak, ahogy

Látlak, ahogy a sorok között
keresed arcomat, látlak, mikor
a leírt mondatok mögött
megleled igazi énemet.



Archívum

Hirdetés