Börzsönyi Erika | Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Börzsönyi Erika

Börzsönyi Erika írásai: 198
Börzsönyi Erika

Álomhajó

Álmaim hajója
kék tengeröbölben
ringott az éjjel

Ébredés

Hajnali madár
miről énekel nekem
tavaszi fényben?

Megismerés

Egy éven át
naponta beszélgetsz
valakivel, közel
engeded magadhoz,
megszereted, napjaid
része lesz

Két asszonyt szeretni

Lehet-e két asszonyt
szeretni egyszerre?
Régi dilemma ez.
Egyiket az új szerelem
hevületével

Ha egyszer

Ha egyszer visszakapom
a régi arcomat, soha
többé nem mondom
már magamnak, hogy
randa vén banya,

Most csak

Csend van most bennem,
napokig nem szóltak a versek,
csak a fájdalom árad bőséggel,
valóságos szimfóniák szólnak
a testemben.

Pusztító tűz az éjszakában

Bár sohasem láttam, ott volt
álmaimban a Notre-Dame
ódon falaival, Quasimodo
alakjával bejártam ifjan

A kiugrott pap és a rendetlen apáca meséje

Történetem a távoli múltban játszódik, még a televízió elterjedése előtt, amikor a kis faluban, ahol szüleimmel éltem, ápolták az emberi kapcsolatokat. A rokonok, barátok időnként összejártak, beszélgetéssel, rádióhallgatással múlatták az időt.

Édes egységben

Mint szerelmesek a vágy
után, mozdulni félve,
úgy alszom el a két macska
közt magam is magzatpózban, védve.

Borostyán

Mint a borostyánban a
megkövült bogár, bennem
a versek is éppúgy vártak
évtizedeket

Morzsolgatom a napokat

Egyszer régen, jól emlékszem,
alkudoztam a Teremtővel, mert
annyira fájt akkoriban az élet,

Néha már

Néha már érzem,
ahogy megfáradt
testem dacol az
évtizedekkel,

Életmorzsák

Mint lényeglátó kamerát,
úgy hurcolom szemem
a megbolydult városon át,
mindent figyelek s fényképez
szemem.

Varjak vonulása

A téli délután szürke egén
száz meg száz varjú száll
a házak felett, kavarognak
egyre, károgásuk megtöri
a csendet.

Ismét megfagyott egy ember

(közönséges újsághír)
Kinek a testét, lelkét, erejét
megtizedelte az élet, magány
betegség és nincstelenség



Archívum

Hirdetés