Börzsönyi Erika | Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Börzsönyi Erika

Börzsönyi Erika írásai: 233
Börzsönyi Erika

Emlékek záporán át

A Béke téren elkapott egy gyors, futó zápor,
s amíg menedék után futottam a téren át,
felvillant emlékeim vetítővásznán egy kép.

Titkom virága

Az a cseppnyi kis melegség,
szívboldogító jó érzés, amit
érzek, éppen elég ahhoz, hogy
reggel legyen erőm és kedvem
nekiindulni a napnak

Évek súlya vállainkon

A kórházban átértékeltem mindazt,
amit az éveim súlyáról gondolok,
mit néha ólomsúllyal érzek a
vállaimra nehezedni.

Ma hajnalban, amikor

Ma hajnalban, amikor a
redőny sávjai még csak
sötétséget zártak ki, és
a kinti sötét a benti
félhomállyal találkozhatott

Fehér térdzoknik

Van egy ifjú koromban készült
kedves fotóm, talán az egyetlen:
az állomásra gördülő vonathoz
igyekvők között ott vagyok fehér
térdzokniban, iskolaköpenyben,

Tanyavilágban

A hároméves forma kicsi lány kint állt a tanya udvarán, sötétbarna haja kócosan keretezte sápadt arcocskáját, bokáig érő hálóingében fázott kicsit, megborzongott. Kora reggel szökött ki az ágya akol melegéből, hogy barátaival, a kismalacokkal beszélgessen.

Kispesti capriccio

Régi emléket keltett életre a kép: egy magas kémény, olyanforma,
mint amelyre felmászott egy gyönyörű nő, hogy szőke hajzuhatagát
felkínálja a Napnak és a szélnek. Történt mindez a filmvásznon,

Csak egy álom

Azokkal a könyörgő szemekkel nézett rám,
azzal a tekintettel, amelyben már csak
fájdalom volt, mikor tumor úr lassan
felfalta a testét, és cserepes ajkakkal
suttogta felém a szavakat: Adj ennem!

Kórházi haikuk (2.)

Utolsó fények,
őszi remények sora:
ködbe hullanak

Két ember a kertben

Milyen mély, és mennyire magasra
emel két embert a szeretet!
Elnézem, amint óvón betakarja,
az őszi kertbe kerekes székével
kitolja a nagybeteg asszonyt

Kórházi haikuk

Csöpp cica ugrik
a padra, majd ölembe,
nekem dorombol

Gondolatok az őszi kertben

Aranysárga és rőtvörös, mélybarna leveleken,
száraz avarban sétáltam ma reggel.
Szétnézve megláttam, amit korábban
látni sem akart szemem

Készül november

Bár még nappali meleggel
kényeztet minket október,
érzem, hogy készülődik a
közelben, jön a hideg ősz,

Különbség

Van, amikor meggyötör a
magány, mely máskor csak
teremtő egyedüllét.
A különbség én magam
vagyok, a lelkem, érzéseim

Mit ember embernek adhat

Egy ember rám irányuló érdeklődése,
figyelme, az idő, amelyet saját
idejéből nagylelkűen arra fordított,
hogy meghallgasson és válaszoljon



Archívum

Hirdetés