Börzsönyi Erika | Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Börzsönyi Erika

Börzsönyi Erika írásai: 214
Börzsönyi Erika

Tovatűntek a nyughatatlan évek

Mérföldkőnek érzem
betöltött hatvanöt évem:
hetven felé ballagok.
Rég eltűnt ifjúságom
árnyai követnek

A jó pillanatok és az elszalasztott lehetőségek

Minduntalan azon kapja magát, hogy mérleget készít: egyik serpenyőbe kerülnek a jó pillanatok, a másikba pedig az elszalasztott lehetőségek. Bőséggel akad mindkettőből, hol egyik, hol másik oldalra billen a képzeletbeli mérleg nyelve, attól függően, melyikbe rakott egy újabb emléket.

Ez is szakma, Erika néni!

A sétányon ül, ahol gondosan kivágták a fákat néhány évvel ezelőtt, és a padok fölé még nem vetnek árnyékot a csenevész fácskák, amelyeket helyettük ültettek. Pedig mennyire szerette a nyárfasort, a virágokat, megsiratta, amikor kivágták a fákat.

Szerelem, vagy az elmúlás

Napok óta lassú folyamok kígyóznak
testemen, Duna, Amazonas és a Dnyeszter,
úgy folyik a víz rajtam, éjjel a szúnyogok tort ültek
felettem, és reggelre vizes lett a hálóingem.

Bakancslistás vers

Eltűnődtem, milyen rossz lehet annak,
aki csupa megfizethető dologra vágyik
és meg is tudja azokat fizetni!

Tégy jót, s a jóság visszasugárzik rád

Mióta nem kell kétszer egy órát utazással töltenem, minden nap körbejárom a lakótelepet. Van kis kör, és nagy kör, attól függően, milyen idő van, és mennyire fáj valamelyik alkatrészem. Nem szeretnék újra sok bánathájat magamra pakolni, de a komoly nagy távolságok megtételére már nem vagyok képes.

Pepita mondta

Pepita mondta, és Keke mondta,
és ismeretlenek is mondták a
buszon, hogy jó lesz, de én nem
hittem nekik, mert jobban
féltem az ismeretlentől

Ablakkalitkák sora

A szemközti tizenegy emeletes
házban csupa nyitott ablak, s én
megbabonázva bámulom.
Meg nem unom, örökös esti
szórakozásom ez a látvány

Álom monszun idején

Hónapokig nem esett az eső, a föld szárazon porzott, a növények kókadoztak. A hírekben aszályról beszéltek, amikor egy napon megnyíltak az ég csatornái. Napokon át esett, éjjel és nappal, az álmosító időben Róza a szokásosnál többet aludt.

Az én mandalám

Az én mandalám
itt mosolyog rám,
nincs nap, hogy ne
néznék rá, reggel
ébredés utáni első

Két gombóc fagyi a forróságban

A hosszú sor közepén állt egészen pontosan, néhány perccel korábban számolta meg.  Előtte hét ember, utána másik hét ácsorog, többnyire kismamák gyerekkel, akik nyűgösek a nagy hőségben.  A mögötte álló sor lassan, de biztosan növekedett.

Emberek

Adva van egy ember, aki
megköveteli magának a
tiszteletet, bár nem
érdemli meg,

Az ember végül

Az ember végül elfogad
mindent: az ölelés hiányát,
a testi romlást, elfogadja
az elfogadhatatlant

Átváltozás

Évről-évre szemlélem
mint változnak át, félszeg,
pattanásos kiskamasz-
létből hogyan jutnak el
a fiatal élet küszöbére

Bodza virága

Ma is sokat vártam hazafelé, megállóban állva,
hideg esőben ázva,  fentről, az égből egyre
hullt rám az eső. Magamban fohászkodtam csak



Archívum

Hirdetés