Börzsönyi Erika | Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Börzsönyi Erika

Börzsönyi Erika írásai: 206
Börzsönyi Erika

Álom monszun idején

Hónapokig nem esett az eső, a föld szárazon porzott, a növények kókadoztak. A hírekben aszályról beszéltek, amikor egy napon megnyíltak az ég csatornái. Napokon át esett, éjjel és nappal, az álmosító időben Róza a szokásosnál többet aludt.

Az én mandalám

Az én mandalám
itt mosolyog rám,
nincs nap, hogy ne
néznék rá, reggel
ébredés utáni első

Két gombóc fagyi a forróságban

A hosszú sor közepén állt egészen pontosan, néhány perccel korábban számolta meg.  Előtte hét ember, utána másik hét ácsorog, többnyire kismamák gyerekkel, akik nyűgösek a nagy hőségben.  A mögötte álló sor lassan, de biztosan növekedett.

Emberek

Adva van egy ember, aki
megköveteli magának a
tiszteletet, bár nem
érdemli meg,

Az ember végül

Az ember végül elfogad
mindent: az ölelés hiányát,
a testi romlást, elfogadja
az elfogadhatatlant

Átváltozás

Évről-évre szemlélem
mint változnak át, félszeg,
pattanásos kiskamasz-
létből hogyan jutnak el
a fiatal élet küszöbére

Bodza virága

Ma is sokat vártam hazafelé, megállóban állva,
hideg esőben ázva,  fentről, az égből egyre
hullt rám az eső. Magamban fohászkodtam csak

Régi majálisok emléke

„Itt van május elseje, énekszó és tánc köszöntse, zeng és dalol az élet, szállj csak zeneszó, ének…” Május elseje van, és reggel úgy ébredtem, hogy rengeteg emlék tolakszik emlékezetemben, elmúlt május elsejék emlékei, amelyeket hosszú életem során megéltem, és elraktároztam.

Álomhajó

Álmaim hajója
kék tengeröbölben
ringott az éjjel

Ébredés

Hajnali madár
miről énekel nekem
tavaszi fényben?

Megismerés

Egy éven át
naponta beszélgetsz
valakivel, közel
engeded magadhoz,
megszereted, napjaid
része lesz

Két asszonyt szeretni

Lehet-e két asszonyt
szeretni egyszerre?
Régi dilemma ez.
Egyiket az új szerelem
hevületével

Ha egyszer

Ha egyszer visszakapom
a régi arcomat, soha
többé nem mondom
már magamnak, hogy
randa vén banya,

Most csak

Csend van most bennem,
napokig nem szóltak a versek,
csak a fájdalom árad bőséggel,
valóságos szimfóniák szólnak
a testemben.

Pusztító tűz az éjszakában

Bár sohasem láttam, ott volt
álmaimban a Notre-Dame
ódon falaival, Quasimodo
alakjával bejártam ifjan



Archívum

Hirdetés