Börzsönyi Erika | Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Börzsönyi Erika

Börzsönyi Erika írásai: 287
Börzsönyi Erika

Az Ádám villa titka

Húszéves volt éppen, pontosabban néhány hét híja volt még, mikor a sors úgy rendezte a dolgokat, hogy a Moszkva étterembe került, pultosnak. Diákmunka volt ez, a lány főiskolára járt, de nyáron nem kapott ösztöndíjat, sürgősen kellett valami munkát keresni.

Szép volt az életünk

Sokáig csak figyeltem, ahogy ott ül, mindig ugyanazon a kerti padon, a sudár, fiatal fenyőfával szemben. Lehunyt szemmel, arcát a Nap felé fordítva ült, míg nem szólították, hogy fel kell mennie az osztályra, ahol keresik őt a nővérkék. Kis vékony, törékeny, ősz hajú asszony volt.

Kicsi madaram

Szürke felhőkkel takart
egemen madár szállt
tova reggel. Az ablak
négyszögében csupán
egy villanás volt

Zúzmaracsipkés ágak

Ma kora reggel még köd gomolygott
a házak között, szürkén szürke volt
minden, és az utolsó őszi falevelek
zúzmaracsipkét ringattak az ágakon

Téli reggel

Tépett felhőrongy száll a
házak felett, már tél szele
hajtja őket. Hideg a reggel,
hóra vár a lélek, fehér
lepelre

A hosszú házasság titka

Másfél perces novella – Nyáron történt, a kórházban, ahol az a szokás, hogy házaspárokat közös szobában helyeznek el. Mindketten megkapják a szükséges kezeléseket, és még segíthetik is egymást, nem kell aggódniuk az otthon maradó társ miatt. Jó megoldás ez.

Verssel ébredő

Aki számolgatja a szótagszámokat,
farigcsálja a rímeket, mert minden
sornak rímelnie kell, annak soha nem
fogom tudni elmondani,

Elmaradt varázslat

Azt hittem, azon a ragyogó nyári napon,
hogy varázsolhatok: kivittem a lavórral
a frissen mosott ruhát, és kint, a kertben

Árvácskák

Hazafelé reggel, egy parkban
színpompás árvácskákat
ültető kertészeket láttam.
Összehangolt mozdulataikat
elnézve az jutott eszembe:
olyanok ők, mint a Titanic
muzsikusai

Ködök szorításában

Úgy bújik meg a köd a világ
zegzugában, mint a félelem
most az emberek lelkében,
félelem a betegségtől

Hideg őszi esőben

Napok óta esik a hideg őszi eső,
mindent beterít, ellopja a színeket.
Szürke felhők sora borítja az eget
felettem, nem tör át a fény.

Őszi ragyogás

Az utolsó szép őszi napok egyikén
ültem a parkban, egy padon, közel
s távol nem járt ember, zavartalan
gyönyörködhettem

A fák halhatatlanok

A sétányon halálra ítélt, és kivágott nyárfák
torzói kivétel nélkül mind kihajtottak.
Méternyi magas bokrokká varázsolta őket 

Kettőezerhét forró nyarán

Azon a régi játszótéren ültünk 2007
forró nyarán, rajtam az aprócska szürke
szoknyám, azon a nyáron voltam utoljára
olyan sovány

Vonatok, álmaimban

Álmaimban üres peronok mellett
futnak velem a vonatok, ahol nem
áll senki sem, van, hogy a vonat
befut az állomásra



Archívum

Hirdetés