Dánia nyerte a világ legrangosabb szakácsversenye, a Bocuse d’Or fődíját, amelyet szerda este hirdettek ki a franciaországi Lyonban. A második helyezett Svédország, a harmadik Norvégia lett, a magyar csapat a 12. helyen végzett. A verseny legjobb commis-jének járó díjat a dán csapat segítője nyerte, a legjobb tányértéma különdíját Franciaország, a legjobb hústálnak járó elismerést Finnország, a versenyt népszerűsítő legjobb plakátért odaítélt különdíjat pedig Marokkó kapta.
Dzerzsinszkijt felkoncolták 1926-ban. Helyettese, majd utódja, Menzsinszkij az 1938-as tisztogatások egyik szervezője, később áldozata lett, megmérgezték. Ebben benne volt utóda, Jagoda is. A nagy tisztogatások szervezőjét is utolérte végzete.
Magyarország 2018-ban 46 pontot szerzett a 100-ból, ez egy pont javulást eredményez 2017-hez képest, az ország a huszonhetedikről a huszonhatodik helyre jött fel, Görögországot megelőzve. A görögök 3 pontot rontottak 2017-hez képest, ezért történhetett a helycsere.
Hoppá! Éva megbotlott egy nagyobb kőben, amely nem volt tőle szokatlan. A cipői általában elöl szakadtak ki, a talpuk még bírta volna, de a sok botladozástól elvékonyodtak és kilyukadtak. Visszatette a piros bőrkötéses könyvet a táskájába.
Egy éjjelen álmot láttam
keservest, félelmest: mintha
a fölöttem tornyosuló
emeleteken élő összes
ember magányát, félelmét
Szüleim és megismerkedésük. Apám a katonai hivatást választotta. Ebben az időben Magyarországon dicsőség volt katonának lenni, a társadalom elismerte és tisztelte a katonákat. A lányok boldogan mentek férjhez a hadsereg tagjaihoz.
A már romos kastélyból hirtelen
felfénylik a hatalmas díszterem.
Cifra ruhában ott látom magam
Szerzőtársaink alkotásaiból nyílik kiállítás 2019. február 8-án Pécsett, a Zarándok Galériában. Komlós Attila fotói, Hajnal Éva és Márkus László költeményei, Smelka Sándor novellája lesz megtekinthető, illetve olvasható; ami az alkotásokat összeköti: a pécsi Pintér-kert Arborétum.
A keresztapám, anyám bátyja is, vasutas volt Orosházán. Közelebbről, váltókezelő. Egy őrházban laktak, melyet a vasút, a MÁV biztosított alkalmazottjának. Ez az őrház az állomás Békéscsaba felé eső részén állt, mellette volt a kiserdő.
Elbújt a Nap a messzi domb mögé már,
magával húzta véres fátylait,
az égbolton foszló árnyak repültek,
és suttogott a rejtelmes csalit…
Hogy hány métert zuhanhattunk, sejtelmem sincs, viszont aránylag simán landoltunk. – Jól vagy? – segített talpra Egyeske. – Én jól, és a többiek? – Mindnyájan jól vannak. – Az űrhajó? – Szintén sértetlen, eltekintve néhány defekttől, de majd kijavítjuk.
böske gyakran üldögélt nálunk
leült a küszöbre
ilyenkor se ki se be
nem is mertem volna elmenni mellette
valami bűbáj volt körülötte