Az év elején, január első fertályában – talán egy esztendő elteltével – Prágában jártam. Az időjárás kimondottan kedvezőnek mutatkozott, de a „kedvező” jelző enyhén szólva nagyon tapintatos kifejezés, mert láttam rövidnadrágos prágai férfiakat villamosra várakozni a strašnicei megállóban (Prága 10. kerülete), igaz a napra húzódtak, az árnyékban egy picit hűvös volt…
Régen akadt a kezembe ilyen érdekes kötet, mint az ötszáz éves hagyományokon alapuló, de teljesen mai hangnemben, a mai kor emberének igénye szerint szerkesztett Csízió. De mi is ez a lexikonszerű, egyházi, történelmi, bibliai ismeretekkel megtöltött 500 oldalas ismerettár? Eredendően az egyházi ünnepeket és a legfontosabb szenteket bemutató gyűjtemény volt a Csízió, ami az idők folyamán kiegészült az év napjaira eső névnapok eredetének magyarázatával.
Utazásunkat kelet felé folytatjuk, a Coromandel-félsziget irányába haladunk tovább. Auckland rendezett, tiszta, hirdetőtábláktól és óriásplakátoktól mentes külső városrészeit elhagyva utunk sík területen vezet. Elsőként Thames mellett állunk meg, a Csendes-óceán egyik öblénél. Az öböl partján különleges bokrokat és egzotikus virágokat láthatunk, a homokban pedig hihetetlen mennyiségű, hatalmas „Shell” kagylóhéj hever szerteszét. Miután gyűjtöttünk a kagylóhéjakból, a Coromandel Természetvédelmi terület felé utazunk tovább.
A közelmúltban tizenhetedik alkalommal adták át a Joseph Pulitzer-emlékdíjat ünnepélyes keretek között a budapesti Remíz étteremben. A díjakért hat kategóriában lehetett pályázni. Idén három kiemelkedő újságírónak, valamint egy-egy karikaturistának és alkotóközösségnek ítélték a hazai sajtó talán legrangosabb elismerését. Az Alkotóközösség kategória díjat az 1989-ben indult 2000 című irodalmi és társadalmi havilap szerkesztősége kapta.
A mai kiállítás meghívójának festményfotója már elárulta, hogy a szürke hétköznapokból most egy színes világba lépünk. És valóban: itt, a Soós Galériában a színek kavalkádja fogad minket. Köszöntsük baráti szeretettel megálmodójukat és megfestőjüket: Szigeti Szabó Jánost!
A farsangi maszkos alakoskodásnak évezredes hagyományai vannak szinte az egész világon. A hosszú tél után a tavaszvárás hangulatában a termékenységi varázslásokhoz kapcsolódtak ezek a zenés, táncos, mulatós, tréfás ünnepi napok.
Alig húsz éve csodálatos új világ kapuit nyitotta ki a tudomány, a törpék világáét. Nem Hófehérke hét törpéjét keltették életre, az élettelen természetben találtak fantasztikus képességgel bíró törpékre. Méretük jellemzésére a tudomány régi szokásának megfelelően görög nevet adtak, a nano szó jelentése törpe.
Hímes tojás, a szürkén átderengő
fény, már lassan pirosba készülő,
fűszál-hálóból mosolygó ajándék –
A ferencesek a mai Csíksomlyón a XIV. század közepén telepedtek le. 1400-ban a pápától engedélyt kaptak rendház alapítására. Az első templomot, Hunyadi János marosszentimrei győzelme tiszteletére – a hadvezér anyagi támogatásával -1442-1448 között építették. 1444-ben IV. Jenő pápa levélben hívta fel a település lakóit, nyújtsanak segítséget a kolostor építésében.
Egy sötét tisztás közepén parányi tűzrakóhely adja a meleget egyszemélyes táboromnak.
A tábortűzbe bámulok, nézem a pattogó parazsat. A kecses, vörös lángnyelvek táncolnak egymással. Soha nem érnek egymáshoz, mert tudják, érintésük éget. Ezért csak távolról, érintés nélkül ölelkeznek. Közben a parázs sziszeg a lábuk alatt, ha néha könnyet ejtenek.
Impresszum | Facebook | Soundcloud | RSS | Hoszt: Infocsoport | WEB: Netmester Produkció | Copyright © 2026 | WordPress Theme by MH Themes
