… Ha megérint
Megállsz, mint egy pillanat
Sanda tárgyak árnya
Száll megkövülve
– Agyaggalamb álma
A tikfa / Alapítvány. Énekóra. A gyerekek ritmushangszerek képeiből húznak csukott szemmel (illetve körülbelül csukott szemmel), hogy aztán a választott hangszerrel verjék a ritmust a közvetkező ének alatt. Egymás után szólalnak meg a fényes csörgődobok…
A bakonyi sűrű erdő
rettenetes nagy vadon.
Három kismalac élt benne
vidáman és szabadon.
Két éve ismertem meg Ibolyát. A menetrend szeszélye hozott össze minket, hiszen délelőttönként ugyanazzal a busszal indultunk az iskola melletti megállóból. Legalábbis a hét két napján biztosan, mert a többi napokon én jóval később kezdtem napi vándorlásomat a kerület egyik végéből a másikba.
Halmozódtak egymásra századok,
lerogytak a máskor délceg hősök,
szemeket vertek ki már látszatok,
ha agorán fújtak mérges gőzök.
G. négy éve ment ki nyugdijba, de csak amolyan leszázalékolt jutalékot kapott, mert nem érte még el a kötelező korhatárt. Hatszáz valahány lejből nem lehetett élni, kutyát-macskát tartani, karbantartani a szülőktől örökölt, jócskán lerobban gazdaságot.
Este a Kisrablóba ment. A társaság együtt ült a szokott helyen, csak Anikó, a platinaszőke lány hiányzott. Monda Csaba, ez a kigyúrt testű, huszonnégy éves szőke srác, mindjárt észrevette.
Erre már nekem sem volt mit mondanom, sőt, még meg is hatódtam, hogy ilyen jólelkűek a társaim. Leheveredtem hát a matracra, s már húztam is a lóbőrt rendesen. Kipihenvén magamat kiborgjaim kíséretében sétáltam egyet a táborban. Jókora, falunagyságú tábor volt telis-tele albínóval.
gyerekként szerettem volna a balatonon nyaralni
épp mint a többiek
nálunk az apukámnak meg kellett ehhez halnia
Truman Capote a Marlon Brandóról készített portrévázlata kapcsán elárulja: „Az interjúvolás művészetének titka — merthogy ez is művészet —, hogy hagyjuk a másikat azt hinni, ő készít interjút velünk. Mesélni kell neki magunkról, hálót szőni köré, hogy ő is mindent el akarjon mondani. Így csaltam csapdába Brandót is.”
Megjelent a Magyar Elektronikus könyvtárban két szerzőnk közös munkája, ami rendhagyó néminemű tekintetben. Tomos Hajnal és Nászta Katalin: VAN ILYEN? – szellemi négykezes című kötet rövid prózákat és azok szülte rajzokat tartalmaz.
Karesszal megbeszéltük, hogy ez az eset köztünk marad. Egyébként sincs tárgyi bizonyíték semmire, az a pár óra úgy múlott el, mintha mi se történt volna. Leszámítva, hogy meghúzódott a derekam és a hétvégi ház egyik falán, a nagyszekrény mögött kicsit lejött a vakolat.