Tátrai S. Miklós | Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Tátrai S. Miklós

Tátrai S. Miklós írásai: 64
Tátrai S. Miklós

A karantén titka

A márciusi hó fehérbe öltöztette a várost. Kellemetlen meglepetésként visszatért a tél néhány napra, mintha sajnálta volna az emberektől a napsütést, a kibomló rügyeket, a nyíló virágokat, azt a kis örömet, ami még megmaradt a borzalmak és félelem mellett. A járvány nem volt tekintettel országra, vallásra, bőrszínre, életkorra.

A muzsikáló angyalka

Az ezüst színű Opel Astra lassan fordult be a tízemeletes panelházak közé. Délelőtt tíz órakor kevesen jártak az utcán. A felnőttek dolgoztak, a gyerekek iskolában, óvodában voltak. Csinos, fiatal anyuka sétáltatta két-két és féléves kisfiát a kora tavaszi napsütésben. A szemben lévő járdán idős néni húzta maga után bevásárlókocsiját.

Szerencsésjáték

 A belvárosi lottózóban türelmesen álltak sorba az emberek, hogy feladják szelvényeiket. Régen nem volt ötös találat, az ígért nyeremény jóval meghaladta az egymilliárd forintot. Többen próbáltak szerencsét azok közül is, akik egyébként nem, vagy ritkán játszottak. Az egyik sarokban, a falnak tolt asztalnál, egyedül ült egy fiatal férfi.

A gyerekkocsi

A címet olvasva bizonyára majd sokan arra gondolnak, hogy valami különleges babakocsiról mesélek majd, pedig egészen másról lesz szó. Ha valakinek ismerősnek tűnik a történet, akkor az nem a véletlen műve. A hatvanas évek végén járunk az időben.

A küldetés

A szűk cella rideg kőfalán imbolyogva táncolt a gyenge fény. Égő gyertya állt egy kecskelábú kisasztalon, előtte fából faragott, kopott feszület feküdt. Az asztalkát a sarokba tolták az ágy mellé, amelyben sápadt, meggyötört arcú férfi készült a halálra. Nem félt az elmúlástól. Büszkén és boldogan várta, hogy az Úr színe elé kerülhessen.

Nyúlfogás

Az ezerkilencszázhatvanas évek elején, a megyeri Nyárfa utca, Fűzfa utca, és azok környéke, a világvégét jelentette a Budapest belső kerületeiben lakó óvodás korú gyerekeknek. Az aprócska családi házak után kezdődő hatalmas füves terület a Szilas patakig húzódott, azután, vagy talán már előtte is, mezőgazdasági földek voltak. 

Nem teheted

Gyula szomorúan nézte feleségét, ahogy csendesen szedte össze a tányérokat vacsora után. Látta, hogy valami nagyon foglalkoztatja, vagy elszomorítja, nyoma sincs a megszokott vidámságnak. Máskor beszélgettek étkezés közben, de most sem Zitának, sem Alexnek nem volt ehhez kedve.

A pára varázsa

A folyosó ablakai az udvar felé néztek, csak délután sütött be egy kis napsugár. Olvasgatni, tanulni, csak az ablakok közelében lehetett. A félhomályban maradt beugrókat kedvelték az egyetemisták, az összebújó párok nem zavarták egymást. A máskor zajos épület most csendesen várta az őszt.

Hölgyválasz

A párnázott ajtó egyetlen hangot sem engedett át. Az igazgató egyelőre titokban kívánta tartani a megbeszélést, különösen annak eredményét. A titkárságon várakozó hölgy egyedül volt, megtehette volna, hogy hallgatózik, de ez eszébe sem jutott. Nemcsak azért, mert illetlenségnek tartotta.

Dallamok a Hargitán

 Este tíz óra volt, amikor a vendégek elmentek. Feleségemmel leültünk a fotelekbe, töltöttem egy-egy pohár vörösbort. Koccintottunk, ittunk néhány kortyot, aztán csak néztük egymást szótlanul, szeretettel. Azt hittem tudom, mi jár a fejében.

A nagy találmány

Két rövid csengetés jelezte a váratlan látogató érkezését. Stefi éppen vasalt, és közben a nyaraláson gondolkodott. Kellemesnek ígérkező tíz nap várt rájuk a horvát tengerparton. Évek óta készültek már arra, hogy kibérelnek egy kis házat, ahol végre kényelmesen elférnek.

Kékszóda

A televízió egyenes adásban közvetítette az angol kupadöntőt. Az első félidő közepén a Chelsea megszerezte a vezetést Hazard tizenegyes góljával. A Manchester United egyenlítési próbálkozásai rendre eredménytelenek maradtak.

Bányai Tamás emléktáblájának avatása

Április 12-én meghitt ünnepség keretében avattuk fel Bányai Tamás író, költő, egykori barátunk és szerzőtársunk emléktábláját Budapesten, a Pozsonyi utcában, annak a háznak a falán, ahol élt és alkotott. Rokonok, barátok, tisztelők előtt Kaiser László író, költő, könyvkiadó-vezető mondott beszédet.

Viktória története

A délelőtti órákban kevesen voltak a játszóházban. Ráérő kismamák és nagymamák hozták el a kisebb gyerekeket, a nagyobbak reggel iskolába mentek, hiszen a nyár még csak most kopogtatott az ablakokon. A május hűvösebb volt a megszokottól.

Az alagút titka

Lajos sietős léptekkel igyekezett a lépcsőn, majd az aluljáróban, a nyolcadik vágány felé. Tizenegy perc volt még indulásig, nem kellett attól tartania, hogy lekési a vonatot. Gyerekkora óta megszokta a pontosságot, talán örökölte apjától, aki oly sokszor hangoztatta: én még soha nem késtem el sehonnan.



Archívum

Hirdetés