Hetedhéthatár | Tátrai S. Miklós
Szerzői archívum

Tátrai S. Miklós

Tátrai S. Miklós írásai: 48
Tátrai S. Miklós

A gyónás

A falu főutcája a templom után kiszélesedett, akár térnek is nevezhették volna. A helybeliek ennek semmi jelentőséget sem tulajdonítottak, mint ahogy néhány átnevezett utcának sem. Sosem az utcanevek és házszámok szerint tájékozódtak, hiszen jól ismerték egymást, pontosan tudták, ki hol lakik.

A második találkozás (részlet)

Sándor egyedül nevelte Gábort. Amikor munkája miatt délután, vagy éjszaka távol kellett lennie, szülei segítették. Felesége öt évvel korábban, 1975 őszén tragikus hirtelenséggel elhunyt. Azóta nem talált igazi társat. Nem talált olyan asszonyt, akit el tudott képzelni kisfia anyjának.

A kelengye

Hajnali négy órakor a zenészek kimerülten tették le hangszereiket. Este hattól húzták a talpalávalót a násznépnek, akik bizony nem kímélték őket. Ahogy telt az idő, ahogy fogyott az ital, a jókedv egyre magasabbra szökött.

A szerelmes határőr

Mányoki Gusztáv nyugállományú határőrtiszt harmadszor pillantott fel újságja mögül. Semmi kétsége nem volt, a sarokasztalnál ülő csinos nő őt nézi. Abbahagyta az olvasást, és mintha csak kávéját kavargatná, alaposabban szemügyre vette a hölgyet.

A bohóc

Barátunk és szerzőtársunk, Tátrai S. Miklós az alábbi, A bohóc című írásával az Országos Mécs László Irodalmi Társaság 2017. évi Primavera pályázatán első helyezést ért el. – A piros Dacia lassan haladt a kertvárosban. A kacskaringós utcák hiányos névtáblái nem sok segítséget adtak a tájékozódásban.

Marcell tréfája

Újszászi Marcell tizenöt éve nem látta gimnáziumi osztálytársait. Az ötévenként tartott érettségi találkozók közül az első három rendben lezajlott, a negyedikre külföldi útja miatt nem tudott elmenni, az ötödik valamilyen okból elmaradt, és most szervezik a harmincéves találkozót.

Szegény Korom

Korom Albert, nyugalmazott jegyvizsgáló, gondterhelten temette kezébe arcát, majd fázósan húzta össze magán vastag takaróját. Hirtelen egy régi-régi emlék, Mikszáth Kálmán írása jutott eszébe, amely arról a bizonyos korlátfáról szól.

Krakkói varázslat

A vonat gyorsan közeledett a reggeli napfényben ébredő városhoz. Kötelességszerűn, csaknem unottan száguldott a fényesre koptatott síneken. Nem tudta hányszor tette meg az utat Budapest és Krakkó között.

Lilla levele

Gyöngyi az ablakból nézte az utcát. A kora esti órákban csak két autó haladt el házuk előtt, egy kutyáját sétáltató idősebb férfin kívül senkit sem látott. Férjét várta haza, aki Marcit látogatta meg a kórházban. A kisfiú már hetek óta távol volt otthonról.

Borsszem Jankó

Borsszem Jankó remek fickó, szemben lakik énvelem,
mivel én egy macska vagyok, macskaszemmel nézhetem.

A szertelen vadászat

A régi falióra ingája egykedvűen szabdalta a levegőt. Teljesen mindegy volt számára merre járnak a mutatók, és az sem érdekelte, hogy Bence egyre idegesebben nézi a számlapot. Csaknem hatvan éve szolgálta tisztességesen a házat.

Fényjáték

Kinyitott a fényjátékbolt, fényreklámja csalogat,
ajtajában fényorgona játszik gyermekdalokat.

Az erdei tisztás zenéje

Tátrai S. Miklós novellája a Muzsikál az erdő alapítvány 2017. évi irodalmi pályázatának felnőtt próza kategóriájában I. díjat nyert. – A régi parasztház előtt az udvarban hatalmas eperfa állt, talán pontosan úgy, ahogy azt Arany János elképzelte versében.

A bűvészprofesszor

A bűvészt és az előtte fekvő ládát vibráló fények világították meg, a halk zene kísérteties lassúsággal borzolta a nézők idegeit. A vibrálás abbamaradt, két másodpercig teljes sötétség uralkodott, majd egyre erősödő kékesszürke fény vette birtokba a porondot.

Üzbegisztáni emlékek

Bolondosan indult a májusi időjárás, mintha az április sosem akarna véget érni. Egyik nap még kellemes meleg örvendeztetett meg bennünket, ingujjban, pólóban dolgoztunk a kertben, két nap múlva hajnalban talaj menti fagy pusztított a virágok között és a veteményesben.



Archívum

Hirdetés