Hetedhéthatár | Tátrai S. Miklós
Szerzői archívum

Tátrai S. Miklós

Tátrai S. Miklós írásai: 41
Tátrai S. Miklós

Krakkói varázslat

A vonat gyorsan közeledett a reggeli napfényben ébredő városhoz. Kötelességszerűn, csaknem unottan száguldott a fényesre koptatott síneken. Nem tudta hányszor tette meg az utat Budapest és Krakkó között.

Lilla levele

Gyöngyi az ablakból nézte az utcát. A kora esti órákban csak két autó haladt el házuk előtt, egy kutyáját sétáltató idősebb férfin kívül senkit sem látott. Férjét várta haza, aki Marcit látogatta meg a kórházban. A kisfiú már hetek óta távol volt otthonról.

Borsszem Jankó

Borsszem Jankó remek fickó, szemben lakik énvelem,
mivel én egy macska vagyok, macskaszemmel nézhetem.

A szertelen vadászat

A régi falióra ingája egykedvűen szabdalta a levegőt. Teljesen mindegy volt számára merre járnak a mutatók, és az sem érdekelte, hogy Bence egyre idegesebben nézi a számlapot. Csaknem hatvan éve szolgálta tisztességesen a házat.

Fényjáték

Kinyitott a fényjátékbolt, fényreklámja csalogat,
ajtajában fényorgona játszik gyermekdalokat.

Az erdei tisztás zenéje

Tátrai S. Miklós novellája a Muzsikál az erdő alapítvány 2017. évi irodalmi pályázatának felnőtt próza kategóriájában I. díjat nyert. – A régi parasztház előtt az udvarban hatalmas eperfa állt, talán pontosan úgy, ahogy azt Arany János elképzelte versében.

A bűvészprofesszor

A bűvészt és az előtte fekvő ládát vibráló fények világították meg, a halk zene kísérteties lassúsággal borzolta a nézők idegeit. A vibrálás abbamaradt, két másodpercig teljes sötétség uralkodott, majd egyre erősödő kékesszürke fény vette birtokba a porondot.

Üzbegisztáni emlékek

Bolondosan indult a májusi időjárás, mintha az április sosem akarna véget érni. Egyik nap még kellemes meleg örvendeztetett meg bennünket, ingujjban, pólóban dolgoztunk a kertben, két nap múlva hajnalban talaj menti fagy pusztított a virágok között és a veteményesben.

Mindenkiért sírnak valahol

Esztergomból hosszú, kanyargós út szalad fel a Pilis csúcsaira. Valamikor Szentléleki útként ismerték, 1948-tól tizennégy évig Malinovszkij marsall nevét viselte, majd négy és fél évtizede Dobogókői útnak hívjuk.

A szerencseszám

A hármas szám, akárcsak a mesében, különös szerepet játszott Melinda és Ottó életében. A Somogy megyei Háromfán találkoztak először, ahol Melinda rokonait látogatta, Ottó pedig sorkatona volt a közeli határőrőrsön.

Gyümölcsversek  (részlet)

Sosem esik messze az alma a fától
de csak ha éretten hullik önmagától.
Ha lerágja féreg, vagy letépi vihar

Szomorú szerelem

Elgondolkodtam egy régi görög regén.
Azt olvastam benne: az istenek hegyén
egy hordóban öröm, egy másikban bánat,

Vadászbarátság

Az öreg Lada Niva lassan haladt a jól ismert úton. Talán már magától odatalált volna a csereskishalmi vadászházhoz, annyira jól ismerte Péter szándékát és gondolatait. Tizenkét éve jártak vadászni, és sohasem hagyták cserben egymást.

Az elátkozott váza

Rohantak a napok, és Árpi még mindig nem találta ki, hogy milyen ajándékkal kedveskedjen legjobb barátjának. Együtt jártak általános iskolába, gimnáziumba, főiskolára, és évekig dolgoztak mindketten a diósgyőri vasgyárban.

A fenyőfa titka

A metró kigördült az állomásról. Néhány üres ülőhely maradt a leszálló utasok után. Attila két-három lépést tett a kocsi belseje felé, amikor egy fiatal hölgy megszólította.



Archívum

Hirdetés

Legutóbbi hozzászólások