Tátrai S. Miklós | Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Tátrai S. Miklós

Tátrai S. Miklós írásai: 58
Tátrai S. Miklós

Nem teheted

Gyula szomorúan nézte feleségét, ahogy csendesen szedte össze a tányérokat vacsora után. Látta, hogy valami nagyon foglalkoztatja, vagy elszomorítja, nyoma sincs a megszokott vidámságnak. Máskor beszélgettek étkezés közben, de most sem Zitának, sem Alexnek nem volt ehhez kedve.

A pára varázsa

A folyosó ablakai az udvar felé néztek, csak délután sütött be egy kis napsugár. Olvasgatni, tanulni, csak az ablakok közelében lehetett. A félhomályban maradt beugrókat kedvelték az egyetemisták, az összebújó párok nem zavarták egymást. A máskor zajos épület most csendesen várta az őszt.

Hölgyválasz

A párnázott ajtó egyetlen hangot sem engedett át. Az igazgató egyelőre titokban kívánta tartani a megbeszélést, különösen annak eredményét. A titkárságon várakozó hölgy egyedül volt, megtehette volna, hogy hallgatózik, de ez eszébe sem jutott. Nemcsak azért, mert illetlenségnek tartotta.

Dallamok a Hargitán

 Este tíz óra volt, amikor a vendégek elmentek. Feleségemmel leültünk a fotelekbe, töltöttem egy-egy pohár vörösbort. Koccintottunk, ittunk néhány kortyot, aztán csak néztük egymást szótlanul, szeretettel. Azt hittem tudom, mi jár a fejében.

A nagy találmány

Két rövid csengetés jelezte a váratlan látogató érkezését. Stefi éppen vasalt, és közben a nyaraláson gondolkodott. Kellemesnek ígérkező tíz nap várt rájuk a horvát tengerparton. Évek óta készültek már arra, hogy kibérelnek egy kis házat, ahol végre kényelmesen elférnek.

Kékszóda

A televízió egyenes adásban közvetítette az angol kupadöntőt. Az első félidő közepén a Chelsea megszerezte a vezetést Hazard tizenegyes góljával. A Manchester United egyenlítési próbálkozásai rendre eredménytelenek maradtak.

Bányai Tamás emléktáblájának avatása

Április 12-én meghitt ünnepség keretében avattuk fel Bányai Tamás író, költő, egykori barátunk és szerzőtársunk emléktábláját Budapesten, a Pozsonyi utcában, annak a háznak a falán, ahol élt és alkotott. Rokonok, barátok, tisztelők előtt Kaiser László író, költő, könyvkiadó-vezető mondott beszédet.

Viktória története

A délelőtti órákban kevesen voltak a játszóházban. Ráérő kismamák és nagymamák hozták el a kisebb gyerekeket, a nagyobbak reggel iskolába mentek, hiszen a nyár még csak most kopogtatott az ablakokon. A május hűvösebb volt a megszokottól.

Az alagút titka

Lajos sietős léptekkel igyekezett a lépcsőn, majd az aluljáróban, a nyolcadik vágány felé. Tizenegy perc volt még indulásig, nem kellett attól tartania, hogy lekési a vonatot. Gyerekkora óta megszokta a pontosságot, talán örökölte apjától, aki oly sokszor hangoztatta: én még soha nem késtem el sehonnan.

A kísértés illata (részlet)

Vacsora után kisétáltunk a kőfalakkal körülzárt rózsakertbe, ahol nagy viaszgyertyák világítottak. Lemaradtam a többiektől, megálltam egy különös formájú virágágyás mellett, ami engem egy sírra emlékeztetett. Különös, ismerősnek tűnő illatot éreztem.

A gyónás

A falu főutcája a templom után kiszélesedett, akár térnek is nevezhették volna. A helybeliek ennek semmi jelentőséget sem tulajdonítottak, mint ahogy néhány átnevezett utcának sem. Sosem az utcanevek és házszámok szerint tájékozódtak, hiszen jól ismerték egymást, pontosan tudták, ki hol lakik.

A második találkozás (részlet)

Sándor egyedül nevelte Gábort. Amikor munkája miatt délután, vagy éjszaka távol kellett lennie, szülei segítették. Felesége öt évvel korábban, 1975 őszén tragikus hirtelenséggel elhunyt. Azóta nem talált igazi társat. Nem talált olyan asszonyt, akit el tudott képzelni kisfia anyjának.

A kelengye

Hajnali négy órakor a zenészek kimerülten tették le hangszereiket. Este hattól húzták a talpalávalót a násznépnek, akik bizony nem kímélték őket. Ahogy telt az idő, ahogy fogyott az ital, a jókedv egyre magasabbra szökött.

A szerelmes határőr

Mányoki Gusztáv nyugállományú határőrtiszt harmadszor pillantott fel újságja mögül. Semmi kétsége nem volt, a sarokasztalnál ülő csinos nő őt nézi. Abbahagyta az olvasást, és mintha csak kávéját kavargatná, alaposabban szemügyre vette a hölgyet.

A bohóc

Barátunk és szerzőtársunk, Tátrai S. Miklós az alábbi, A bohóc című írásával az Országos Mécs László Irodalmi Társaság 2017. évi Primavera pályázatán első helyezést ért el. – A piros Dacia lassan haladt a kertvárosban. A kacskaringós utcák hiányos névtáblái nem sok segítséget adtak a tájékozódásban.



Archívum

Hirdetés