Hetedhéthatár | Tátrai S. Miklós
Szerzői archívum

Tátrai S. Miklós

Tátrai S. Miklós írásai: 45
Tátrai S. Miklós

A szerelmes határőr

Mányoki Gusztáv nyugállományú határőrtiszt harmadszor pillantott fel újságja mögül. Semmi kétsége nem volt, a sarokasztalnál ülő csinos nő őt nézi. Abbahagyta az olvasást, és mintha csak kávéját kavargatná, alaposabban szemügyre vette a hölgyet.

A bohóc

Barátunk és szerzőtársunk, Tátrai S. Miklós az alábbi, A bohóc című írásával az Országos Mécs László Irodalmi Társaság 2017. évi Primavera pályázatán első helyezést ért el. – A piros Dacia lassan haladt a kertvárosban. A kacskaringós utcák hiányos névtáblái nem sok segítséget adtak a tájékozódásban.

Marcell tréfája

Újszászi Marcell tizenöt éve nem látta gimnáziumi osztálytársait. Az ötévenként tartott érettségi találkozók közül az első három rendben lezajlott, a negyedikre külföldi útja miatt nem tudott elmenni, az ötödik valamilyen okból elmaradt, és most szervezik a harmincéves találkozót.

Szegény Korom

Korom Albert, nyugalmazott jegyvizsgáló, gondterhelten temette kezébe arcát, majd fázósan húzta össze magán vastag takaróját. Hirtelen egy régi-régi emlék, Mikszáth Kálmán írása jutott eszébe, amely arról a bizonyos korlátfáról szól.

Krakkói varázslat

A vonat gyorsan közeledett a reggeli napfényben ébredő városhoz. Kötelességszerűn, csaknem unottan száguldott a fényesre koptatott síneken. Nem tudta hányszor tette meg az utat Budapest és Krakkó között.

Lilla levele

Gyöngyi az ablakból nézte az utcát. A kora esti órákban csak két autó haladt el házuk előtt, egy kutyáját sétáltató idősebb férfin kívül senkit sem látott. Férjét várta haza, aki Marcit látogatta meg a kórházban. A kisfiú már hetek óta távol volt otthonról.

Borsszem Jankó

Borsszem Jankó remek fickó, szemben lakik énvelem,
mivel én egy macska vagyok, macskaszemmel nézhetem.

A szertelen vadászat

A régi falióra ingája egykedvűen szabdalta a levegőt. Teljesen mindegy volt számára merre járnak a mutatók, és az sem érdekelte, hogy Bence egyre idegesebben nézi a számlapot. Csaknem hatvan éve szolgálta tisztességesen a házat.

Fényjáték

Kinyitott a fényjátékbolt, fényreklámja csalogat,
ajtajában fényorgona játszik gyermekdalokat.

Az erdei tisztás zenéje

Tátrai S. Miklós novellája a Muzsikál az erdő alapítvány 2017. évi irodalmi pályázatának felnőtt próza kategóriájában I. díjat nyert. – A régi parasztház előtt az udvarban hatalmas eperfa állt, talán pontosan úgy, ahogy azt Arany János elképzelte versében.

A bűvészprofesszor

A bűvészt és az előtte fekvő ládát vibráló fények világították meg, a halk zene kísérteties lassúsággal borzolta a nézők idegeit. A vibrálás abbamaradt, két másodpercig teljes sötétség uralkodott, majd egyre erősödő kékesszürke fény vette birtokba a porondot.

Üzbegisztáni emlékek

Bolondosan indult a májusi időjárás, mintha az április sosem akarna véget érni. Egyik nap még kellemes meleg örvendeztetett meg bennünket, ingujjban, pólóban dolgoztunk a kertben, két nap múlva hajnalban talaj menti fagy pusztított a virágok között és a veteményesben.

Mindenkiért sírnak valahol

Esztergomból hosszú, kanyargós út szalad fel a Pilis csúcsaira. Valamikor Szentléleki útként ismerték, 1948-tól tizennégy évig Malinovszkij marsall nevét viselte, majd négy és fél évtizede Dobogókői útnak hívjuk.

A szerencseszám

A hármas szám, akárcsak a mesében, különös szerepet játszott Melinda és Ottó életében. A Somogy megyei Háromfán találkoztak először, ahol Melinda rokonait látogatta, Ottó pedig sorkatona volt a közeli határőrőrsön.

Gyümölcsversek  (részlet)

Sosem esik messze az alma a fától
de csak ha éretten hullik önmagától.
Ha lerágja féreg, vagy letépi vihar



Archívum

Hirdetés