A várakozás, mint cselekmény, a felfokozott idegállapot egy fajtája. Mert várni – a múló idő függvényében – rákényszeríti a cselekményben résztvevőt, egyfajta idegfeszültségi állapotban való részvételre. Ugyanis a várakozás cselekményének tényleges bekövetkezése, bizonyos fokig, bizonytalan. Ez a bizonytalan állapot lehet rövid időszak (perc, óra, egy-két nap), de lehet több hónap, sőt év is.
Újabb, az elmúlt napokban már féltucat helyszínen szerveztek úgynevezett Esély Piacot az országban, ahol helyi civilek, önkormányzati képviselők és az Ujhelyi István által életre hívott Esély Közösség tagjai biztosítanak bizonyos élelmiszereket alacsony termelői áron a rászorulóknak
A bírálatot az ember nem szívesen veszi. Egyéniségének inkább az a jellemzője, hogy cselekedeteit ő maga határozza meg. Mégis, kell lennie egy „etalon félének”, aki, amely meghatározza, elbírálja mi a jó, mi a helyes. Persze ez nem minden embernek tetszik, vagy derogál, mégis valamilyen rend szerint kell élnünk. A bírálók már az ókorban is kiváló tiszteletben részesültek, a nagy nemzeti versenyek műbírálói a legelőkelőbb férfiak voltak és ítéleteik kihatottak az egész nemzeti életre.
Az Európa Tanács hétfőn Vlagyimir Kara-Murza letartóztatott orosz ellenzéki politikusnak ítélte oda a Václav Havel Emberi Jogi Díjat, amiért bátran szembeszállt az orosz vezetőkkel. A díjat felesége vette át a strasbourgi szervezet parlamenti közgyűlésén.
Szeretek írni. Az írás el tud repíteni, ki tud vinni ebből a világból. Rajta keresztül meg tudom élni a flow-t. A flow élmény az elme működésének egy olyan állapota, amelynek során az ember teljesen elmerül abban, amit csinál. Feloldódik benne, megsemmisül, elveszti az időérzékét, és a környezetével való viszonya is megváltozik.
A felelősség fogalma nagyon széleskörű. Szinte kiterjed életünk minden fázisára, hiszen csak felelősen lehet cselekedni, tenni bármit. Ugyanis, ha arra gondolunk, mi van akkor, ha reggel felkelünk, mosakszunk és nem zárjuk el a vízcsapot rendesen, nem oltjuk le a villanyt, ha eljövünk otthonról, jegy nélkül szállunk fel a villamosra, nem jelenünk meg időben a munkahelyünkön, de sorolhatnám estig a tett dolgunk mozzanatait, csupa felelőtlenséget állapíthatnánk meg, a felelősség ellentétét.
Szeptember 11. és 17. között ismét a Szabadság és az Emberi Jogok fontossága járja át Pécs városát a II. Freedom of My Identity Emberi Jogi fesztivál alkalmával. A programkavalkádot szemináriumok, izgalmas műhelymunkák, kerekasztal-beszélgetések és kulturális rendezvények gazdagítják. A héten kiemelt figyelmet kapnak a nemzetiségek és kisebbségek, köztük a cigányság, zsidóság, valamint az LMBTQ+ közösség.
Tévés személyiségként az MTV-ben számos sztárt interjúvolt meg. Kérdezőnek, vagy kérdezettnek jobb lenni?
Kérdezőnek, egyértelmű. Ha téged interjúvolnak totálisan sebezhető vagy, legalábbis, ha nem szerepet játszol és önmagad vagy. Mindemellett mindenki az alanyra figyel. De ne aggódjon, van már gyakorlatom abban, hogy ne beszéljek túl sok hülyeséget.
Hogy miért nem vagyok hajlandó interjút adni? Hát csak mert erkölcstelen! Mert bűn, épp annyira bűn, mint amennyire személyem ellen irányuló támadás. Éppúgy büntetést érdemel, mint a tettlegesség! Gyáva és alávaló dolog. Tisztességes ember nem kér interjút és főleg nem ad.
Bodor Ádám Závadánál is tovább lép a vele készített interjú „kisajátításában”. Egy 1996-ban készült, hosszabb rádióbeszélgetés 2001-ben a Jelenkorban publikált, bővített változata adott ösztönzést számára, hogy Balla Zsófiával folytatott, feltételezhetően folyamatos, illetve folytatásos életrajzi beszélgetését maga öntse végső formába.
Egy Závada Pállal folytatott nyomtatott beszélgetésnek már az expozíciójából kiderül: az író ragaszkodott ahhoz, hogy ő csak e-mailen ad interjút. („Isten bizony, ezekkel a szavakkal” – Závada Pállal Gács Anna beszélget, Beszélő, 2002. május.) A minden nagyképűségtől mentesen fogalmazott kommentár szerint a Jadviga párnája írója ezzel a korábbi hírlapi beszélgetések őt feszélyező szövegére utalt, és kikötését azzal indokolta, hogy ő „nem tud nyomdaképes mondatokat élőszóban és a lejegyzéssel is számoló tömörségben kieregetni magából”.
A kaméleon a gyíkok családjához tartozik, első és hátsó végtagjain öt-öt ujja, karmait –amik meglehetősen élesek – kapaszkodásra használja. Szemét egymástól függetlenül minden irányban tudja mozgatni.
Vannak könyvek, amiket illik elolvasni élete során egy kultúrembernek. Aztán vannak azok a könyvek, amikre legtöbben hivatkozunk, mint amiket elolvastunk, amik nagy igazságokat mondanak el, esetleg tanultunk belőlük.
A szegénység országos ügy. A pszichiátria is tömegeket tart fennhatósága alatt, de egyénileg – érdemben! – nem sokat segít. A farmakológia majd mindent megold.
Ismert a lakásmaffiázás is. Olybá tűnik, a pszichiátriai betegek – főként – könnyedén áldozatul esnek. Az állam – van egy rosszindulatú sejtésem –, a gondozással és a nemritkán huzamos kórházi tartózkodásokkal „eladósítja” a klienset, lelkiismereti szinten is, aki szegénysorsából kétségbeesetten „menekülve” a lakásmaffia hálójába kerül.
Úgy vagyok az interjúkkal, mint az egyszeri ember az epeköveivel, amelyektől ugyan a legtöbbször fájdalom nélkül, de néha-néha csak bántó csikarás közt szabadult meg. Mármost nagyon jó volt ennek az egyszeri embernek, hogy nem tudta, mely napokon szabadul meg egy-egy epekövétől-fájdalmas csikarással…