Pax dicit: Mea culpa, mea maxima culpa

Mi az, hogy nincs mód magasabbra,
többre, mennyi áru, áll a sor, míg téblábol
a füstölgő szájú, hontalan gondolat, mit
hagyott a polcon, ettől oly nyugtalan,

Istenkeresésben

Átrezeg a csönden a hárs.
Szólaltat: Ostyafelmutatás.
Angyali őrzők szárnya alatt
tenger. Szembeszelek huzatában
kiönt az álmok Nílusa.

Tápászkodik bennem

Érzem, ahogy a mindent
betöltő hajnali csendben
félrever a szívem, így üzen
nekem, ismét morzejelekkel.
Miközben tápászkodik bennem
a lélek, rádöbbenek:

Atlantisz titkai

Talán legenda, talán mégis csak igaz,
titkát lepecsételte idő-viasz,
elnyelte Özönvíz vagy az óceán,
Poszeidónnal őrzi sok hableány.
Lehet, hogy tanmese, amit írt Platón,
de oly hitelesen, kornak bíztatón,

Szabadításért való könyörgés zsoltára / Ének grádicsokon

Uram, védelmező ölelésedből kiengedtél.
Azt mondtad: felnőttem, repüljek magam.
Nem tudtam, hogy minden madár elköltözött már.
Nem készítettél föl erre.
Nélküled értelmetlen bolyongás.

Vészbejárat

Menekülni soha nem késő
Égő házból, süllyedő hajóról
Megtanulhatsz az árral úszni
Tűzmadárral szembeszállni
Sorsodat megírták már okosok
Ám-bátor légy, könnyen lehet

visszavágyás

és fölsír a testből
kiszakadt kis élet
mezítelen jószágon
fordítatlan képek
kabátkája vézna
kitárt karján feszül

Megtérés-korban

A kiszellőztetett templomokban
lovat áldoznak
merthogy a Nap
ragyoghat

Madaras vers

Ma reggel, mikor utamra
indultam, egy aprócska
rigó, feketerigó, öklömnyi
csupán, előttem állt a
járdán. Fényes fekete
tolla, pici gombszeme,

Jelenkori

Nagy bátorság,
nagy erő hiányzik,
a mostani romlást,
rothadást megállítani.

Márciusi episztola

Bátran lelkesedj fiatal Barátom,
legyen egy kis trikolor a kabáton,
tiszteleted attól még nem lesz nagyobb,
ha egész lobogót magadra szabod!

Megérintettelek

Egy Kósza Kék Éjben
Testem a Testedben
Zajtalanul Zakatolt
A Gyönyör Őreként
Vigyázta Ősz Vágyaink
Szerelmem – A Világ –

(F)ordítok – 69.

Pilinszky János:
In memoriam F. M. Dosztojevszkij

Hajoljon le. (Földig hajol.)
Álljon föl. (Fölemelkedik.)

Ecce homo

… és csak sír, azóta sír
Kővé dermedt kereszt alatt  
sír egy anya, végnapja van  
szép, egyszülött fiának.   
Szívét tőr döfi át, hallgat.   
Hallgatását könny takarja,  

Isten csendje

A rózsa: Isten beszéde.
Szirmai: puha szótagok.
Virág-fején varázs csendül…
s pille is száll