Nyolcadizben adott ki gyönyörűen illusztrált könyvszerű határidőnaplót az Alexandra Kiadó. A naptárt Paulo Coelho műveiből válogatott idézetek kísérik végig. Paulo Coelho, a Rio de Janeiróban 1947-ben született író az ABL (Brazil Irodalmi Akadémia) tagja 2002 óta. Számos rangos nemzetközi elismerésben részesült: a Világgazdasági Fórum Kristálydíjával (1999) és a Francia Nemzeti Becsületrend Lovagja címmel (1996) is kitüntették.
A hatalmas új kórház emeletein, végig az egész épület teljes hosszában nyitott folyosó volt, ami szerencsésen bontotta meg a nyolcemeletes nagy tömb egyhangúságát. A kórtermekkel szabdalt hosszú felületet a betegek már rég belakták, kipakolták oda ételes dobozaikat, a feleslegesen sok helyet foglaló tárgyakat.
Rostás Árpád vándorasztalos csodálatos neogótikus bölcsőt készített ajándékul az idén született Sarolta cambridge-i hercegnő számára. A bölcső mintegy három hónap alatt készült el, anyaga tölgyfa, 200 éves diófa borítással, gyönyörű intarzia-faberakással, esztergamunkákkal, faragott, aranyozott kis koronával ékítve, 3000 éves egyiptomi technikával kivitelezve. A bölcső átadására november 19-én került sor a londoni Kensington palota idén felújított szárnyában található elegáns szalonban.
A Magyarországi Dekoratőrök és Kirakatrendezők Szövetsége és a KIKA Lakberendezési Áruház Kft. szervezésében „Hogy’ kerül a csizma az asztalra?” címmel merészen kreatív asztalterítési és díszítési versenyt hirdetett meg. A szervezők nem pusztán a klasszikus hangulatok újrafogalmazását várták, hanem lehetőséget adtak a meghökkentően újszerű kísérleteknek is.
Magyarország Kína európai gazdasági expanziójának hídfőállása, a két ország közti diplomáciai kapcsolatok felvétele óta eltelt 66 évben most a leghatékonyabb az együttműködés – mondta Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter a Kínai-magyar barátságért kitüntető díj átadásán a Parlamentben pénteken. A keleti nyitás nem újkeletű dolog. Kiemelkedő érdemeket szerzett a kétoldalú kapcsolatok fejlesztése terén Medgyessy Péter, a 2002-ben megalakult szocialista – szabad demokrata kormány miniszterelnöke, aki jelenleg is gyakran jár Kínában és fogad küldöttségeket.
Édesanyám mindig félt a mozgólépcsőktől. Ösztönösen. Úgy érezte, kicsúszik a talaj a lába alul. Amikor unokáit jött meglátogatni, a legnagyobb problémát az átszállás jelentette Pesten, hiszen ilyenkor a metróra kellett szállni, így a mozgólépcső elkerülhetetlenné vált.
E pillanattól semmi sem a régi,
ez torz világ és nincsen semmi égi
abban, ami megtörténhetett.
Körbenéztem, s megtört életek sikoltása
közepette állok, szédülök…
Csalódottságom és keservem az alábbi tárcába fojtottam. / Erdélyi könnyek – Dr. Beranda Pál főszerkesztő – betűzte a Nagy Ember ajtaján. Nagy? Inkább kicsi. Vékony kar, csapott vállak, feje szinte nyak nélkül domborodott elő, amitől kissé gnómszerűen hatott.
– Brezsnyev elvtársnak jelentem, a kínai elvtársak fölmentek a Holdra.
– Ajjajaj! Az amerikaiak után már ők is megelőztek minket. Mondja, jóember, ezt hogy csinálták?
Kovács Tádé hittanár évek óta maga köré gyűjti Tata időseit, nehéz sorsú lakóit és pénteki napokon verseket dolgoznak fel, elemeznek közösen a Tatai Szociális Alapellátó Intézményben. Minden résztvevő kap egy gondosan és beszédesen megszerkesztett A4-es lapot. A lapon a feldolgozásra kerülő vers sorai be vannak számozva, a vers mellett pedig egy hosszú kérdéssor szerepel, visszautalva a verssorokra. Attól függően, hogy ki mihez érez affinitást, szól vagy hallgat. Közben Tádé illusztrációkat mutat be, és beszél az aktuális szerzőről, elemzi a művet.
Nagy András 1947. november 12-én, Deszken született, szegény családban. Felhőtlennek mondja gyerekkorát: a körhintázásokat, a forgózásokat, azt, hogy fillérekért állítgatta a bábukat a kuglizóknak. Örömmel emlékszik a szép május elsejékre, a zsákban futásokra, a zászlólengetésekre, a táborokra, tábortüzekre, a grundfocikra.
– Látom ízlett a pörkölt – mosolygott az öreg papra Ica, a kacérfenekű nővér, mikor elvette előle az üres tányért.
– Ma igazán megérdemli a nagyfröccsöt atya – mondta Ica, de hirtelen elsietett, mert valami ribillió hallatszott a tálaló felől.
Ami a Petőfi Népét illeti, megismerkedtem néhány újságíróval, az olvasószerkesztővel (ha jól emlékszem, A. Tóth Sándornak hívták) és persze a főszerkesztővel, Gál Sándorral. A főszerkesztő, alacsony (hogy mennyi alacsony ember él Magyarországon és Erdélyben!), kurta nyakú káder, szerény, jóindulatú ember benyomását keltette.
Elítéltek majd érte tudom, de mit tegyek?
Hazám már régen,
olyan mit elvártok tőlem, nincs nekem.
A kis falut hol születtem,
Most rőt avarban járok gondolatban,
az út szélén tört, haldokló virág…
Néha lecseppen fentről egy-egy vízcsepp,
sírnak a fák… sok didergő faág.