Az éjszaka mélyén
érkezik meg a
felismerés, hogy
életed új rendje,
egyedülléted már
nem átmenet,
Valamikor, nagyon rég, a nyolcvanas évek elején-közepén Medgyesen (Erdélyben) három magyar bringás turistaszállást keresett. Csiki Attila barátom befogadta őket. Talán ekkor kezdődött el az a barátság, ismeretség, ami a napjainkig elkísért. Eltelt pár évtized, és lassan ma már a gyerekeink olyan idősek, mint mi voltunk abban az időben.
Mély fájdalommal, és megrendüléssel tudatjuk, hogy Balogh Tamás színművész, társulatunk Örökös tagja 74 éves korában 2019. október 2-án elhunyt…
… áll a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház honlapján. Balogh Tamás színművész, aki 2018-ban elnyerte a Vidéki színházak fesztiválján a legjobb férfialakítás díját rövid, súlyos betegség után örökre itt hagyta a világot jelentő deszkát.
Kínlódik a remek költő,
versszorulás most a réme.
Mi lesz veled emberöltő,
ha nem jön ki jól a vége?
Hétfőn este Síkos bejött a kiskocsmába. Most sem tagadta meg önmagát, járása olyan volt, mintha jégen lépkedne, óvatosan ment. István volt a becsületes neve, de mindenki járása miatt adta neki ezt a becenevet. Nem volt több ötven évesnél. Senki nem tudta, hol lakik, de azt mindenki, hogy a környék kukáit naponta legalább kétszer átnézi.
Átfolyik egyik kép a másikba
ahogy ruhám bárkája végigsiklik a padlón
hat univerzum – hat terem
rombolás és csatlakozás
törvényt hoz itt a törvényszegés
Mit éltünk át mi, ifjúi hévvel
mára öreg nők, agg katonák?
Ki jobbra, ki balra
mint tudatlan, falka
toltunk egy roskadt üres taligát.
gyötrelmes kínok közt jajongva szült anyád
február volt vasárnap kora délután
visítasz a napvilágra érve az orvos seggedre ver
míg anyád az ágyon aléltan hever
Körül-belül ugyanannyi Agysejt
LÉLEKZIK fejünkben – Mint
Ahány Galaxis sejlik fenn az égen
S minden galaxisban valahogy
Pont annyi csalfa csillag rémlik
A közelmúltban jelent meg az 1929-ben született, magát liberális és független újságírónak és történésznek tartó, 1957. február 4-én menekültként Magyarországról Ausztriába érkezett és azóta is ott élő Paul Lendvai „Törékeny Európa” című könyve a Noran Libro Kiadó gondozásában. A mű fordítása Nádori Lídia munkája. Az eredeti címe: Die verspielte Welt – Begegnungen und Errinerungen.
Voltam sokkal mélyebben is,
mint lesz egyszer végső helyem.
Ha nem félsz egy más világot
látni, majd gyere le velem.
Újra a fura, kényelmetlen, háttámla
nélküli padok egyikén ülök, velem szemben
zöld ernyők alatt ül egy férfi, teljesen egyedül.
A férfi sört iszik a hőségben, csak pár méterre
tőlem, idáig érzem: magánya épp olyan sűrű, akárcsak
az enyém.
Miközben a széles lépcsőn lefelé sorjázó muskátlikat nézte, azon gondolkodott, hogy is van ez a dolog a jellemmel, a neveléssel és a születéssel. Tyúk-tojás ügy, mi volt előbb. A Dódit ismerve az ügy közel sem látszik megoldódni. Homályos például, hogy kik a szülei.
Nem maradt ismerős táj vagy arc sehol,
Az üres mosolyban sincs sok ráció.
A szó kaviccsá kopott információ,
nincs bűnre büntetés vagy sors, csak seol.