Műfordítás
(F)ordítok – 41.
Cséby Géza: Nagyanyám
Ősz haját ha kibontotta,
Derékig ért annak hossza.
Kék szemével engem nézett,
Ahogy nézik a szentképet.
(F)ordítok – 40.
Csukás István: Ülj ide mellém
Ülj ide mellém s nézzük együtt
az utat, mely hozzád vezetett.
Ne törődj most a kitérőkkel,
én is úgy jöttem, ahogy lehetett.
(F)ordítok – 39.
Kamarás Klára: Elégia
Ott ült az ablak mellett.
Emlékszem, varrt szegény.
A tű parányi sebet ejtett
napbarnított kezén.
De ce? – Minek?
Ha kissé nehezen, kalandos útvonalon, de végülis eljutott hozzám a verseskötet. A múlt év, akárcsak az előtte eltelt esztendő is, sajnos nem a kultúra tág körű terjesztésének kedvezően alakult. Sokan, az ismerőseim közül is számosan, bezárkóztak otthonaikba a pandémia okozta kellemetlenségeket elkerülendő.
(F)ordítok – 38.
Csukás István: Üzenet Varsóból
Minden este, ha nélkülem fekszel le,
minden este, ha nélküled fekszem le,
mintha nem lenne, mintha nem lenne
A folyók találkozója
Levegő, napfény, víz, föld. Lételemeink. Amik annyira természetesnek tűnnek, hogy csak akkor ébredünk fel egy egész életen át tartó álmodozásunkból, amikor egyik-másik ezek az elemek közül sérül, ne adj isten eltűnik. Csakhogy mi is beleszületünk ebbe a természetbe és akarva-akaratlanul nyomot is hagyunk magunk után.
(F)ordítok – 37.
Csák Gyöngyi: Valaki kapaszkodik
Szemeim körül sötét karikák
behúzott néhányat a hirtelen jött
keményöklű tél,
sikeres tranzakció volt
áthatotta az életszerűség.
(F)ordítok – 36.
Hajnal Éva: Ha
Ha reggel jönnél hozzám,
Isten öleléséből font széken kínálnék helyet,
hajnali napfényt töltenék poharadba.
(F)ordítok – 35.
Pilinszky János: Téli ég alatt
Cholnoky Tamásnak
Fejem fölé a csillagok
jeges tüzet kavarnak,
az irgalmatlan ég alatt
hanyattdölök a falnak.
(F)ordítok – 34.
Karádi Kázmér: Apró örömök
Mélázni a réten,
Az éji csillagok,
A sár, az avar illata,
A Nap heve, a hideg csókja
(F)ordítok – 33.
Vörös Viktória: Agnus Dei
Felhő száll alá az égből
Bárány istene
Vigyázva vattába borítja
ezt a megfordított földet
Hogy mire felébred
lásson csodát
(F)ordítok – 30.
Kamarás Klára: Könyörgés reményért
Most már tudom, hogy a való világ
nem rím, nem fény, nem forró pillanat.
Most már tudom, hogy mindaz, ami áll,
Összeomolhat mind egy perc alatt.
(F)ordítok – 29.
Hajnal Éva: fércelő
rozsdaszín utcán jár az ősz
még nyarat mímel ám fázik a lába
rücskös pecsétes utcakő
hűvös széllel nyargal utána
Partnereink
