Kő-Szabó Imre
A lélek, és ami körülötte van
Mi is a lélek? Kezdetleges felfogás szerint az emberi szervezethez, az élettevékenység feltételezett végéig hozzátartozik egy, többé-kevésbé anyagszerű hordozó, amely a testet, a halál pillanatában elhagyja. A lélekről különböző és nagyon sokféle megközelítés él a köztudatban.
Főtt csülök
Délután négy óra elmúlt, amikor Sipos Ferenc az irodában magához vette kis táskáját. Ebben voltak az iratai, pár cetli üres papír, hátha fel kell jegyezni valamit. Meg az íráshoz egy piros színű golyóstoll. A pénztárcáját mindig a nadrág jobb zsebében hordta, a balban pedig egy szépen összehajtott zsebkendő lapult.
A jó viszony kölcsönösségen alapul
Ha egy pillanatra elemezni kívánjuk helyzetünket ebben a világban, okvetlen meg kell állapítanunk, hogy kapcsolatok láncolata vesz körül minket. Mert kapcsolatban áll a szülő a gyerekeivel, azok a testvéreivel, unokáival, bővebben a barátokkal, szomszédokkal, munkatársaival, vagy szerelmével. Minden kapcsolatban van egy fajta tényező, amely nélkül rosszul érezzük magunkat – ez pedig a kölcsönösség.
Lelkem legyen egészséges és békében éljek
A régi jókívánságok a legfontosabb értékek, melyeket említeni szoktak egy mondás szerint egymás között az emberek: „-Bort, búzát, békességet” – szól a mondás. A békesség, a lelki nyugalom az embereknek, zavartalan, békés együttélést jelenti, ahol az a lelki nyugalmat szimbolizálja.
Miben szeretnénk élni?
Nincs olyan ember a világon, aki ne szeretne jólétben élni. Úgy, hogy ne legyenek napi gondjai, az élet lapjai simán peregjenek. Napjainkban tapasztaljuk, hogy a világ nagy mozgásba lendült. Emberek százai keltek útra Afrikából, Mexikóból, Közel-Keletről, hogy egy jobb élet reményében lélekvesztő csónakokon átkeljenek a tengeren, vagy végig gyalogolják fél Európát, hogy ahová majd eljutnak, ott jobb lesz.
A 8-as petróleumlámpa
Keresztes Ferenc fia, amint leszerelt a katonaságtól, útilaput kötött a talpára és vidéki otthonát elhagyva, Pestre költözött. Ez egy megmásíthatatlan döntés volt, az élet kényszerítette erre. A fővárostól messze nem volt munkalehetőség.
Érző ember vagyok!
Mi emberek itt élünk ezen a Földön. Élünk, de biológiai értelemben nem csak úgy, hogy lélegzünk, mozgunk, táplálkozunk, hanem úgy is, hogy a külső világ jelenségeivel szemben szubjektív, egyéni jellegű állásfoglalásunk van – érzelmünk, érzelmeink.k
Figyelek és megpróbálok hallgatni…
A figyelés nehézkes folyamatait azt hiszem mindenki átélte élete során. Ki rövidebb ideig, ki hosszabban, ugyanis mindenki járt iskolába, ahol aztán a diák egyik fő feladata a figyelés, ezen keresztül a tanulás volt. A tanulók azonban különbözőek, mert ugye volt, aki rendesen figyelt. Volt olyan tanuló is, aki úgy tett, mintha figyelne. Volt, aki sohasem figyelt, csak rendetlenkedett, piszkálta tanuló társait.
Pár hét a sebészeten
Egy hétfői napon kellett Jakab Zoltánnak jelentkeznie a sebészeten. Előzőleg volt különböző vizsgálatokon. A panasza pedig a vizeléssel függött össze. A végén megállapították, vesekövei vannak, melyeket el kell távolítani. Tehát egy műtét miatt jött azon a bizonyos hétfői napon a sebészetre.
Ahol kezdődik: alapok, gyökerek…
Látványosan a növénynek van gyökere, amely rendszerint lefelé növő, szétágazó része. Ez rögzíti a talajhoz, ezzel szívja fel tápláléka nagy részét. Ez az eléggé látványos és jól megfogható leírás, jó ábrát ad, ha mindezt az emberre, a társadalomra, a kultúrára, a hagyományokra, a műveltségre és sok más egyébre akarjuk kiterjeszteni.
A kékszemű lány gépelni tanul
A történet befejezésétől eltelt vagy hat hónap. Zombák Zoltánt megkérdezte barátja, hogyan emlékszik vissza erre a történetre, amely akkoriban egy kis galibát okozott, ott a hivatalban, ahol dolgozott, így negyvenöt éves fejjel.
-Már hazafelé indultam, mikor nyílt az iroda ajtaja. Irén jött be, aki a szomszéd irodában dolgozott, egyenesen felém tartott.
Erőnlétünktől függ minden!
Arról faggatja valaki az embert, hogy milyen erőnlétben van, biztosan nem arra gondol, hogy most hegyeket tudna elmozdítani. Csak úgy megkérdi: – Hogy vagy? Erre aztán mit is válaszoljon az ember? – Jól vagyok! – csak úgy egyszerűen, mert tényleg jól érzi magát. – Jól vagyok! – mondhatja azt is, hogy most éppen nincs semmi bajom.
Mindig csak várni kell?
A várakozás, mint cselekmény, a felfokozott idegállapot egy fajtája. Mert várni – a múló idő függvényében – rákényszeríti a cselekményben résztvevőt, egyfajta idegfeszültségi állapotban való részvételre. Ugyanis a várakozás cselekményének tényleges bekövetkezése, bizonyos fokig, bizonytalan. Ez a bizonytalan állapot lehet rövid időszak (perc, óra, egy-két nap), de lehet több hónap, sőt év is.
Bírálni látszatra sem könnyű
A bírálatot az ember nem szívesen veszi. Egyéniségének inkább az a jellemzője, hogy cselekedeteit ő maga határozza meg. Mégis, kell lennie egy „etalon félének”, aki, amely meghatározza, elbírálja mi a jó, mi a helyes. Persze ez nem minden embernek tetszik, vagy derogál, mégis valamilyen rend szerint kell élnünk. A bírálók már az ókorban is kiváló tiszteletben részesültek, a nagy nemzeti versenyek műbírálói a legelőkelőbb férfiak voltak és ítéleteik kihatottak az egész nemzeti életre.
Vágyakkal, célokkal, vagy azok nélkül?
Ezen tematikus téma boncolgatása tárgyául választott két fogalom: a vágy és a cél, nagyon széleskörű. Számtalan mozzanatban körülfonja életünket, a születéstől az elmúlásig. A vágy: lelki törekvés, valaki utáni, vagy valamire való vágyás. Nem konkrét, azonnali beteljesülést jelent, inkább egy hosszabb lelki gyötrelmet.
Partnereink
