Szépirodalom - vers Archives • Oldal 4 a 223-ből • Hetedhéthatár
Archívum

Szépirodalom – vers

Írások a rovatban: 3333

Kutamba hulló…

Kutamba hulló rózsaszirom
zuhan, mint fáradt lepke.
Mélyben a visszhangzó csillagos ég
a víz tükrén remegve.
Kutamba hulló rózsaszirom,
tán lesz ott lent, aki várja:

Tavaszi etűd

Est bordűrre pihent a Nap,
aki reggel rózsás, arany,
kalandos éj álmokat kért,
megizzaszt, átmosdat még
mellkasomra simult tavasz,
kék ibolyák kerti násza,

Az uradalom ára – a tudás

Arcomra ég a korom.
Kiszabadítom magam
a kézfogások ágbogából:
itt! – szívem  csataterén

A hetedik szó / JA emlékére

Nem ismerhettem már József Attilát,
csak tanultam róla, kellett,mint diák.
Géptan és a matek között versengett,
hogy értőn olvassam el a verseket.

Napról napra

Bolond voltam? Tán’ naivabb, mint mások.
Ki így, ki úgy. Csapdába esni könnyű,
és nincs menekvés soha, senkinek.
Aki kitör se jobb, se boldogabb,

Ia Orana Maria – Üdvözlégy Mária

Versek Gauguin-nel
Mámorító aranyflitter-eső zizeg égen át a földig
Megdöbbenés-virágok nyílnak asszony arcokon
Kezek tapadnak egymáshoz önkéntelen imára
Odafenn isteni csendes ég mosolyog

Százszorszép

Az érzés melenget
A gondolat elenged
A szó elszáll
Mire meghallod
S átérzed álmom
Hirtelen felébredsz

Emlékezés

Jövőről álmodtunk egymás szemébe nézve,
titokban és csendben, csókkal pecsételve.
Május volt, és nyíltak a kéklő orgonák,
fogtuk egymás kezét, szívünkben boldogság.

Líra, esőben

Léha, csapongó, habkönnyű líra,
ezerszer megcsal érzéki, cifra
sála puhasága, s rám szitálja
ifjú, szeszélyes szelek illatát.

Májusi fényben / Leidecker Lajos emlékére

Ma biztatón süt tán’ ott is a nap,
virágok ringnak könnyű szélben,
a lombok halkan felsóhajtanak,
s egy fecskepár hasít az égen.
Utolsó felvonás, a dráma vége,
itt nincs súgó, függöny, se színpad

Ébredj, ország!

Ébredj, Ország!
Vezeklésed
a föld alá vezet!

(F)ordítok – 41.

Cséby Géza: Nagyanyám

Ősz haját ha kibontotta,
Derékig ért annak hossza.
Kék szemével engem nézett,
Ahogy nézik a szentképet.

Hűség

Egész délután itt gubbasztott velem,
túl az ablaküvegen, a keskeny ablak-
párkányon a legszebb galamb, ő volt a
kedvencem a télen. Pedig már rég nem
adok nekik magot

Történeteink nyomában

Az idő türelmes és végtelen szelíd.
Jön, ahogy a hattyú ha száll a tóra,
nincs szüksége számokra, mutatóra,
hol a felszín síkját fények átszelik.
Sokan állítják, hogy nem is létezik,
csupán a semmit kötik vele csomóra.

Békagalamb

Azt álmodtam, hogy
Szerettük egymást a fűben
Azt álmodtam, hogy
Cérnaszál voltam a tűdben
Befűztél Galambom szépen
De most gombot varrsz



Archívum

Hozzászólások

DISQUS