Szépirodalom - vers Archives • Oldal 4 a 236-ből • Hetedhéthatár
Archívum

Szépirodalom – vers

Írások a rovatban: 3534

Mindenféle hidegek

Mindenféle hidegek vannak, én már
nagyon sokfélét megéltem. Felrémlik
emlékeimben 2008 farkasordító hideg tele,
amit a MÁV telepi albérletben töltöttem.

Télapó egyszer

Egyszer még eljöhet ez a jó öreg,
az igazi, az örök-vén és vidám,
förgetegen átlátva, mint egy szitán,
akinél a szó nem szájba tett szöveg.
Vele igaz tél, meghitt a fényköteg

Az öregek V.

nagyokat
hallgatnak
csend
beszél
helyettük

Ürítem poharam a megváltoztathatatlanra

piros és fehér viasz vagyok,
leolvadok a gyertyatartó
repedt pereméről tovább

Vágyalom

Szeretném megsimogatni
Selymes bánatod
A körötted zümmögő
Fékeveszett finomságot
A benned szunnyadó álmot

Álom

Kint csend, hó, aprókat lüktet
a szív szolid, vasalt abroszán,
ünnepi díszt kóstol a hangulat,
a méz-fahéj, narancsos illattól
pár percre elbódul az óvóhelyi élet

Az életerő misztériuma

Múló testedből szárnyas lovak
szülőszobáktól temetőkig
kürtök szavára száguldoznak,
s mit magunkból látni tudatsz: Kincs!

Kandúrversek / Szombat reggeli kép

Néma szürkeség, ma
ismét szürke a föld, és
szürke az ég, mintha
a Nap megint elbujdosott
volna, csak a hideg őszi eső
cseppjei surrannak el

Csakazértis-mindiglesz

akár az egyszervolt-mindiglesz hetyke 
ki azt hitte csak ő mehet fel hegyre
a csúcs foglalt ne igyekezzen másik
ha nincs teteje épit vagy belevásik

Álom-vers / Valóság-vers, 1944 és 2022

„Nagyanyám lép ki kávéháza ajtaján
harmincegy, de lehet huszonnégy talán
(anyám még ekkor nem él)
a harmonikást várja a zenészt
még nem tudja hogy ő lesz a hangszere

Veszett a világ

Vajon ki tudja
Meddig lesz
A vajon kenyér
A cipőn láb
Krumpli a sütőben
Vigasz a sörben

Féltés

Gyertyára, fohászra libbenő levél,
gyönyörűn és sárgán elmúlást mesél,
fájnak és sírnak, tenyerembe hullnak,
félig még élnek, s szépre alkonyulnak
a tavaszi feltámadásban.

Erdei tisztás

Vadak tengere: erdők.
Erdők ereje: ágak.
Ágak tengere: ember.
Ember erdeje:
szerelem.

Ciróka-maróka

Egy csöppnyi szürke cica
tartja most fogva szívemet,
minden figyelmemet. Szürke
bundája, négy, fehér zokniba
bújtatott lábacskája, apró
szőlőszem-szeme

A fügefa árnyéka

A szégyent mára levél se takarja,
a jó félszeg, büszkén feszít a hitvány,
míg ámul az enyém uralma titkán,
oda, nem csak kisujja, egész karja!
Az Édenben elfogyott már az alma,
angyal-pallos villan, szádat, ha nyitnád,



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS