Szépirodalom – vers
Mindenféle hidegek
Mindenféle hidegek vannak, én már
nagyon sokfélét megéltem. Felrémlik
emlékeimben 2008 farkasordító hideg tele,
amit a MÁV telepi albérletben töltöttem.
Télapó egyszer
Egyszer még eljöhet ez a jó öreg,
az igazi, az örök-vén és vidám,
förgetegen átlátva, mint egy szitán,
akinél a szó nem szájba tett szöveg.
Vele igaz tél, meghitt a fényköteg
Ürítem poharam a megváltoztathatatlanra
piros és fehér viasz vagyok,
leolvadok a gyertyatartó
repedt pereméről tovább
Vágyalom
Szeretném megsimogatni
Selymes bánatod
A körötted zümmögő
Fékeveszett finomságot
A benned szunnyadó álmot
Álom
Kint csend, hó, aprókat lüktet
a szív szolid, vasalt abroszán,
ünnepi díszt kóstol a hangulat,
a méz-fahéj, narancsos illattól
pár percre elbódul az óvóhelyi élet
Az életerő misztériuma
Múló testedből szárnyas lovak
szülőszobáktól temetőkig
kürtök szavára száguldoznak,
s mit magunkból látni tudatsz: Kincs!
Kandúrversek / Szombat reggeli kép
Néma szürkeség, ma
ismét szürke a föld, és
szürke az ég, mintha
a Nap megint elbujdosott
volna, csak a hideg őszi eső
cseppjei surrannak el
Csakazértis-mindiglesz
akár az egyszervolt-mindiglesz hetyke
ki azt hitte csak ő mehet fel hegyre
a csúcs foglalt ne igyekezzen másik
ha nincs teteje épit vagy belevásik
Álom-vers / Valóság-vers, 1944 és 2022
„Nagyanyám lép ki kávéháza ajtaján
harmincegy, de lehet huszonnégy talán
(anyám még ekkor nem él)
a harmonikást várja a zenészt
még nem tudja hogy ő lesz a hangszere
Veszett a világ
Vajon ki tudja
Meddig lesz
A vajon kenyér
A cipőn láb
Krumpli a sütőben
Vigasz a sörben
Féltés
Gyertyára, fohászra libbenő levél,
gyönyörűn és sárgán elmúlást mesél,
fájnak és sírnak, tenyerembe hullnak,
félig még élnek, s szépre alkonyulnak
a tavaszi feltámadásban.
Ciróka-maróka
Egy csöppnyi szürke cica
tartja most fogva szívemet,
minden figyelmemet. Szürke
bundája, négy, fehér zokniba
bújtatott lábacskája, apró
szőlőszem-szeme
A fügefa árnyéka
A szégyent mára levél se takarja,
a jó félszeg, büszkén feszít a hitvány,
míg ámul az enyém uralma titkán,
oda, nem csak kisujja, egész karja!
Az Édenben elfogyott már az alma,
angyal-pallos villan, szádat, ha nyitnád,
Partnereink
