Haksch Lajos sokat idézett könyvében – a Negyven éves Pécsi Dalárda története (1862-1902) – a következő, 1879-es nagy eseményt így vezette be „A Pécsi Dalárda Bécsben” című epizódban
Pethes Mária pazar kiállítású könyvének borítóján egy angyal könyököl. Egy ablakból néz a világra, belső szobájából réved kifelé. Tekintete felhős, szárnyai ágbogas, földi szárnyak. Rajta egy kis élet: lehetne Varga Mihály kitűnő ajánlója szerint gyurgyalag, vagy szalakóta, ám, jobban szemügyre véve, akár egy hím „csillogó” quetzal-t is formázhat.
lepkék szállnak fel,
cikáznak a légben,
te már nem vagy velünk,
fenn vagy az égben
Majd ha majd a Föld gyomrában
Hangyák eszik a lépem
Fellegekbe fúlt szemeimből
Utolsó pillantásom – egy csepp méz
Aki sötétben él, előbb-utóbb sötét lesz a világa. A látók világa kifordul a kezei közül. Ők maguk nem voltak ugyan vakok, csak éppen nem láttak már. Mindössze árnyakat láttak, amelyek a világosságból a sok fénytörés után megmaradtak. Platonov elrabolta és bezárta őket a barlangba.
– Feladtam egy hirdetést, hogy férjet keresek.
– És sok válaszlevelet kaptál?
– Több százat, de mindegyikben az állt, hogy: „Viheti az én férjemet.”
Hallgat a múzsa, csendes a róna,
nem kápráztat szemet a csalóka délibáb,
hajamon az ökörnyál színtelent sző,
szikesen lustaság, baktat a vers, a láb.
2020. augusztus 20-23. között kerül megrendezésre Komló Város Önkormányzata és a Súgólyuk Egyesület szervezésében a VI. Komlói Amatőr Színházi Találkozó, a KASZT. Cikkünkben a találkozó részletes programját közöljük, az esemény hivatalos honlapján megjelentek szerint.
Pécsett nem telhet úgy el a nyár, hogy ne kortyolnánk bele egy hűsítő italba a sétatéri gesztenyefák alatt! Augusztus 16–23. között, a Sétatéri esték keretében újra ínycsiklandó illatok, finom borok és ételkülönlegességek várják a gasztronómia szerelmeseit.
Doboviczki Attila és Hizsnyik Dénes egyidőben, a kilencvenes évek elején kezdték meg tanulmányaikat a Pécsi Tudományegyetem jogelőd intézményében. Míg Doboviczki bölcsészként végzett, Hizsnyik a Művészeti Karon folytatta tanulmányait. Pályájuk, barátságuk töretlen maradt az idők során: számos művészeti akciót valósítottak meg együtt, de külön-külön is aktív művészeti munkásságot tudhatnak magukénak.
A Pécsi Galéria a karantén hónapjai alatt üresen állt. Az UTAK című kiállítás bezárt, újabb nem épülhetett. Mígnem a galéria üzemeltetői kitaláltak egy módszert: meghívtak hetente egy-egy művészt, hogy a rendelkezésre álló térben és a rendelkezésre álló alapanyagok, eszközök felhasználásával hozzanak létre a galériában egy-egy installációt. Így az alkotók egymástól elszigetelve, a járványügyi előírások maximális betartásával, de mégis dolgozhattak, és megvalósulhatott egy új kiállítás.
Szeretetben és békességben élt az idős házaspár, csendben, szinte eseménytelenül teltek a mindennapjaik. Egy napon, ahogy a reggelit követően hozzáfogtak az elmaradhatatlan kávézás szertartásához, az asszony egyszeriben azon kapta magát, hogy bántja, valósággal sérti a fülét, ahogy a férje a kávéját kevergetve csörgeti a kanalát.
Hüvelykujjam tenyerem öblében, arra
ráhajlik többi ujjam, mind együtt mintha
egy kis fészket alkotna, még az árva kisujjam
is igyekszik belesimulni.