Hegedüs Sándor
Truditur dies die¹
Nem kakasszó, nem rigódal, még a madár-proletárok ricsaja sem, csak a kukák karcos kopogása, végtelenbe futó sietős cipők koppanása húzza el függönyét az ásítós hajnallal rámköszönő másnaplezárt ablaka elől.
Lidérc
Azt mondja a tudomány, hogy akkor egészséges, pihentető az alvás, ha úgy alusszuk végig az éjszakát, hogy nem emlékszünk semmire, azaz nem voltak álmaink – se szépek, se csúnyák, legkevésbé félelmetesek.
Vasárnap délután
Felébredtem? Vagy félig-meddig még mindig azon a bizonyos határon túl vagyok? Nem tudom. Mindenképpen tény, hogy az asztal, ami előtt ülök, íróasztal, falsziklák közé szorított tisztás, már amennyiben rendetlen összevisszaságában méltó a tisztás fogalomra.
Tódi
Majdnem mindennap találkozunk. Pillantásra sem méltat, hiszen sietős a dolga: el kell olvasnia a legújabb híreket, a csak neki szóló, csak általa megfejthető üzeneteket a falak mentén, a ki- és beugrókban, „kutyafuttában”.
Volt egy délután…
Ablak s ajtó bezárult. Hullámzott a csend. Válladon álmatlanul aludt a lecsukló gyérhajú valóság: Én és Te.
Ünnep múltán
Elszálltak az angyalok. Didergő ködbe bújtak az ablakok. Nézzük egymást – öregek. A felnőtté érett gyerekek: elmentek, és a kicsinyek.
Ambivalencia
Volt egyszer ez a város: kicsiny és nagyon kedves az ő kicsinységében. Most naggyá vált, túlérett ifjúvá nőtte ki magát. Jó ez?
Largo
Fénytelen feketén kígyózik a járda, és Téged látlak a túlpartján az utcafolyamnak. Sikongó fékek zajában, lökdöső közöny-emberkék forgatagában – sietsz haza.
Szilvi
Mint amikor az emberre rájön a rendtevés ingere, sokszor teljesen indokolatlanul, időtől, okoktól függetlenül, mielőtt kidobna valamit, azért megáll egy pillanatra – és könyvek selejtezésénél ez maga a végzet…
Őszvégi reggel
Szakadozott takaróját épphogy lerúgja magáról az álomittas reggel. Itt-ott még pisla hunyorgással búcsúzik egy csillag.
Bimbó
Mielőtt bárki is a Milka tehénre gondolna, sietve elosztom eme cseppet sem ildomos gondolatot, és elmondom, hogy amiről mesélős kedvemben regélek, kétlábú, szőke és kékszemű, repkedő szoknyácskás kislány…
Rögbeszéd
Poros ösvényeken, aszály sápasztott virágcsonkok között, már esőt jósló felhőcsipkék alatt járkáltam az elmúló nyár délidei csendjében, nagy kertjében az elmúlásnak.
A macska
Gödörbe gyűlt esővíz felé lépked, megfontoltan, mint aki meggondolja, hová és mennyit lépjen, mert már önnön súlya is nehéz. A tócsára néz, s hogy elérje az áhított csillogó felszínt, leül és lefetyel néhányat.
Visszapillantó-tükör…
Amint azt tudjuk, legalább is járművezetőknek tudni illene, a visszapillantó tükör biztonságot adhat a járművet vezetőnek, a társutasnak, és az ártatlan egyéb közlekedőknek.
Verba volant, scripta manent…¹
A szavaknak jó íze van, ha nemes tőkén érlelte nap és fénysugár, s aszúvá töpörödve csorgó mézként issza, ki issza, vagy ízeli, mint ki bódulni vágyván bilincsbe vert agyát lehajtva ős diófa árnyán álmodik…
Partnereink
