Az 1929-es év kis színházi hírei közül a konzervatív szellemiségű Dunántúl (1911-1944) az év június 27.-i „Színház” rovata „A színházi iroda hírei” közül a „Fedák Sári vendégfellépése a pécsi Nemzeti Színházban (sic!)” címűt választottam ki. „Fedák Sári, a magyar színművészet világhírű büszkesége a pécsi Nemzeti Színház együttesével július 1-én, hétfőn, kedden és szerdán vendégszerepel színházunkban.
A szabadelvű Pécsi Napló (1892-1944) az 1911. október 20.-i számának „Színház” rovatában színházi híreket közölt ilyen című írásában. Nézzük. „A Kis lord és Halász Ilonka óriási sikere olyan lázba hozta a színházba járó publikumot, hogy tömegesen keresték fel a színházi irodát, s arra kérték Füredi (Béla) igazgatót, hogy ma, pénteken ismételje meg a ’Kis lord’ színrehozatalát. Az igazgató engedve a kívánalmaknak, s az általános érdeklődésre való tekintettel, pénteken ’Váljunk el’ helyet harmadszor is B) bérletben a ’Kis lord’- ot tűzte műsorra, s így ’Váljunk el’ Sardou francia vígjátéka a jövő hét szerdáján kerül színre.” Heti műsor” címmel két előadást közöltek. „Pénteken: B) Kis lord. Szombaton: C) Drótostót.”
Sose gondoltam volna 1989-től, hogy egyszer kegyelettel írok majd a derék Viktor Jehorovics Silov (1940-2023) altábornagyról halála alkalmából, aki – amint azt a TV-ben is oly sokan láttuk – utolsónak hagyta el hazánkat az addig megszálló szovjet csapatok katonái közül annak idején. Az is igaz viszont, hogy az akkor itt még állomásozó szovjet katonák korántsem viselkedtek úgy, mint 1945-től „elődeik” tették…
A liberális hangvételű Pécsi Napló (1892-1944) mindig megjelentette a Pécsi Nemzeti Színház illetékes heti műsorát. Ezt tette az 1943. április 6.-i számában is. „Színházi heti műsor: Kedd este 7 órakor: Vedd le a kalapod a honvéd előtt. Szerdán este 7 órakor: Vedd le a kalapod a honvéd előtt.d
A liberális szellemű Pécsi Napló (1892-1944) közölte 1943. június 18.-án, pénteken a következő hosszas tudósítást Pusztai-Popovits József tollából, „Pécs város hatósága dr. Székely Györgyöt bízta meg a pécsi színtársulat megszervezésével” címmel, „November első felében nyitja meg kapuit a Pécsi Nemzeti Színház” alcímmel.
A nagy múltú és sokágú Batthyány-család egyik jeles képviselője volt herceg Batthyány-Strattmann László (1870-1931), akinek boldoggá avatási eljárását a bécsi érsekség és a szombathelyi püspökség már 1944-ben megindította, de az ismert történelmi események miatt sajnos félbeszakadt. Az új eljárást 1982-ben László István kismartoni püspök indította meg, amelynek eredményeként őt 2003. március 23.-án avatta boldoggá Szent II. János Pál pápa.
70 éve halt meg I. Előhang, avagy az ájultan csodált Sztálin emléke ma Joszif Viszarionovics Dzsugasvili, mozgalmi nevén Sztálin, személye körüli embereinek Koba (1878-1953) annyi bűnt követett el, hogy az utód pártvezetés egy egész kongresszuson ítélte el, azóta kutatók, írók, publicisták garmada mutatta ki tanulmányaik, írásaik tömegével, hogy joggal érdemelte ki a „történelem szemetje” megnevezést. […]
Kádár (Czermanik, Csermanek) János (1912-1989) és kormánya a munkásság támogatásának megnyerése céljából – az ország nehéz gazdasági helyzete ellenére – béremelési rendeletet hozott. Ezt a jóléti intézkedést természetesen a fő helyen, az első oldalon ismertette a lap. A cikk a „Tíz százalékkal emelkedik a munkások fizetése” címet viselte, és így közölték.
A lap ezen számának szerkesztőségi vezércikkében, mindjárt az első oldal fő helyén a következő című írás jelent meg: „Új úton, új módon” – természetesen aláírás nélkül. Mivel fontos kádári álláspontokat ír le, ezért teljes terjedelmében idézem, lássuk hát. „A kétezer éves város ismét megmenekült a pusztulástól. Pécs körül már nem dörögnek a fegyverek.
Ecsedi Kovács Gyula (1839-1899) harmadik Shakespeare-alakítása pécsi vendégszereplése során a „Lear király” címszerepe volt, amelynek visszhangja szintén a Pécsi Napló (1892-1944) hasábjain látott napvilágot, annak 1899. február 5.-i száma „Színház és művészet” rovatában, „E. Kovács Gyula, mint Lear király” címmel. Lássuk tehát ezt az aláírás nélküli színházi értékelést.
Az egyik Shakespeare-klasszikus után a másik következett az „Othello” előadásával. A Pécsi Napló (1892-1944) az 1899. február 4.-i száma „Színház és művészet” rovatának „E. Kovács Gyula, mint Othello” című kritikájában, ismét az „(- y.)” jel mögé bújó képzett kritikusa írt február 4.-i keltezéssel.
Ha már az előző két részben tárgyalt Janovics Jenő-méltatást közöltem két részben, akkor ezúttal azt az értékelést is nyílttá kell tennem, amely a kor nevezetes színészének híres drámai alkotásokban nyújtott alakításairól szóltak – szintén ebben a lapban. (Janovics Jenő /1872-1945/ színészről, színházi- és filmrendezőről, forgatókönyv íróról már az előző részekben írtam.)
Bár nem volt közvetlen pécsi kötődése, mégis írni kell róla életpályáját megismervén, már csak azért is, mert ő Kertész Attila karnagy és Kertész Andor (1929-1974) matematikus bátyja. Természetesen – testvéreihez hasonlóan – ő is Gyulán született, ő 1925. november 2-án, református kántortanítói családban. Egész életét – testvéreihez hasonlóan – meghatározta keresztyén hite mellett az a szülői, testvéri háttér, amely jellemezte az ő gyulai gyermekkorát is.
A második részben a liberális hangvételű Pécsi Napló (1892-1944) a hazai színházi élet egyik korabéli nagy reménysége, későbbi nagyja, Janovics Jenő (1872-1945) színész, színház- és filmrendező, színházigazgató, forgatókönyvíró által alkotott írásának közlését folytatom.
Régen az számított teljes jogú pécsi polgárnak, aki itt született, és akinek a Mecsek-oldalban szőleje volt. Őket nevezték tüke-pécsinek. Ezt a hagyományt elevenítette föl az 1997. július 1.-jén alapított Polgári Kör Pécs Egyesület által létrehozott Tüke Alapítvány 2003-ban, amikor életre hívta a Tüke-díjat azon tekintélyes pécsi polgárok jutalmazására, akik kiemelkedő teljesítményt nyújtottak életük során, és dicsőséget hoztak a városnak. Az első díjátadásra 2004-ben került sor. Az idők megváltozott gyakorlata azonban azt a szemléletet erősítette, hogy már nem volt alapfeltétel sem a pécsi születés, sem a szőlőbirtok.