Szépirodalom – vers
Kőre karcolt sorok
Hajdan nem volt fals átirat,
szívekben élt a fő erény,
gyertya égett, meg áhítat,
és költőt szült a költemény.
Versválogatás
Esténként verset olvasok,
asszonyok írták, lányok.
Könnyekkel áztatott sorok.
Mintha mást nem tudnátok!
apahang
a temetés reggelén felszaladt egy szem a harisnyámon
ez az egyetlen fekete harisnyám
le kellett szaladnom a sarki intimissimibe újért
Felhőtlenül
Ha én felhő lehetnék
Úsznék az égen
A nap és madarak
Közötti réten
Ám földhöz ragadtan születtem
(F)ordítok – 25.
Radnóti Miklós: Mária
A kezeit nézd! haló
virágok a fagyban. Haj
omlik s galamb a párnán
hogy megül. Mária ő!
de kedvesed is volt már,
szeretőd ilyen arcú!
Nekünk mi adatott?
Szeretsz boldogtalan lenni? Az élet sem szeret.
Feltételeket ad neked, s te elfecséreled.
Víz van hazánkban! Termőföld, erdő,
zöldell a határ, mert esik az eső!
Ma is
Belül sajog valami messzi, zsenge táj,
kibogozni nehéz, oly messzi az emlék,
könnyű, meg nehéz is most a vízcsobogás,
talán épp földobnak, tán elkapnak
Készülődő reggel
Amikor ma reggel a varjak
károgására felébredtem, még
csak éppen készülődött a Nap
felkelni, álmosan nyújtóztak az
ég felé a leveleiket lehullajtott
fák, a játszótér mellett még
sorban égtek a lámpák.
Néha
Néha… mintha még most is élne,
mesélne csípős vicceket,
rágondolok, s nem tudja senki,
mi késztet rá, hogy nevetek.
Anyák napján
Édesanyám, te vagy nékem
szép csillagom fenn az égen.
Lehoználak, le a földre,
bele bújnék édes ölbe.
Világok
Egy Világban
Ezernyi felderítetlen Világ.
Így életünk szenvedélyes csoda.
S szirmok intenek légies
Csókot Neked.
Barackos gombóc
Burgonya fő, gyere hámozd, jó puha, tégy kicsi sót is,
várja a lisztes edény, ott pityeréd elalél.
Zúzva a péra a liszttel, tégy bele zsírt a tojással,
Semmiség
Ma már mindenki verset ír
Nyerset, betegeset
Nyálasat, gügyögőt
Émelygően nárcisztikus
Hagymán pirított agyvelőt
Partnerek
Legutóbbi hozzászólások