Szépirodalom - vers Archives • Hetedhéthatár
Archívum

Szépirodalom – vers

Írások a rovatban: 3951

Anyák napi gondolatok

Ó, van-e nagyobb csodád, édes Istenem,
annál, mint mikor anya szül egy kisdedet:
fájdalomban, vérben, jajban adva életet,
majd meghallani az első sírást hirtelen,
és elhallgatnak a szavak,

Itt még béke van

Itt még béke van, áprilisi felhők kúsznak az égen,
(figyelmed célt vesztett csatahajói szünetjelekkel)
vihar előtti csend, bár szép napot ígért a jós, elér a
zivatar kétségtelen

Western

Csellengő csatakos csikók
Az elszabadult idő vadlovai
Meglasszóztuk egymást
Naplementénk holdudvarán
– Nyereg alatt puhultunk
S most egymáson vágtatunk

Általában

Ketté hajló fájások között rejtőzködik
az élet. A boldog szőlőskert világ
tegnapja üde, ma épp keserű párlat,
a reggeli ölelés sír, fűben heverésző
meleget csenne magához, de a bánat mély,

Mianyánk

Ébredtél? Álmodtál?
Kitárult az ajtó,
a Lét-kapukon át
végigcsoszogtál
a hűvös verandán,
aztán eltűntél
a késődélelőttben.

Álomtakaró

Álomtakarót küldtem
neked az éjjel, Téged
betakart, és szép álmot
hozott, az Ég minden
kincsét magával vitte:
Napot, Holdat és sok

Tavaszi versek

Hozd vissza kérlek
még radaragyú radar –
szívű madaram!

Düllen balladája

Hegyek ölén él a város
szép Selmeccel határos
összenőttek egykor szépen
de nem ettek közös széken
Városrangját Mátyás adta
búját a sok török szablya

J’ai tant rêvé de toi…

Csak annyi kell, hogy visszanézzek
és kibomlanak mind a fények
a lomb közötti nyári résen,
csak annyi kell, hogy felidézzem.
Csak annyi kell, hogy újra lássam
gyermek-magam egy régi nyárban,

Utazás

Feküdj a szélnek jó vitorlám,
Vidd hajómat távoli vizekre,
Az istenek majd ambróziát öntenek
Naptól tikkadt ajkamra.
Verjék a habok hajóm oldalát,
S ne feledjék nevem az öblös kikötők,

Fáradt az éj

…Lopják a napot
A tohonya csillagok
A Nap is holt, részegen
Horkol az álmos Föld alatt
Reszket a Hold a tó vizén
Másnapos halak verik

Emlékezzünk

És emlékezzenek, kik még emlékezni tudnak,
hogy volt itt egykoron egy fölszentelt hely,
emlékezni, kik még akarnak effélét tenni,
hogy itt már a múlt csak temetetlen test.

(F)ordítok – 71.

Kányádi Sándor: Bot és furulya
Legelső ajándék, mit kaptam,
egy bot s egy furulya.
Cifra volt a bot,
füstös a furulya.

Kezedben a sorsom

Igen! Könnyebb egy hegyet
száz szekérrel odébb rakni,
mint az átkot vállainkról
mélybe dobni.

Ecsetvonások

nem festettem meg
a buszon mellémszegődő bolondot,
hosszú meséiből felszálló igazat



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS