Szépirodalom – vers
Akiről a lányom álmodik
milliók vannak a számlámon
sok millió, ami nem az enyém
a banké
a családpolitikáé
az államé
Álmokban üzensz
Mostanában gyakran álmodom
veled, magam sem értem, miért,
hisz évek teltek el azóta, hogy mi
ketten megegyeztünk: köztünk szó
se lehet szerelemről, és valamiért
a barátságomat sem kérted.
Tettye
Mészkőszikláid közé,
öreg Tettye,
vajh’ milyen mélyre
kellene ásnom,
ahhoz, hogy Janus
lépteinek nyomára
rátaláljak?
Anyák napi gondolatok
Ó, van-e nagyobb csodád, édes Istenem,
annál, mint mikor anya szül egy kisdedet:
fájdalomban, vérben, jajban adva életet,
majd meghallani az első sírást hirtelen,
és elhallgatnak a szavak,
Itt még béke van
Itt még béke van, áprilisi felhők kúsznak az égen,
(figyelmed célt vesztett csatahajói szünetjelekkel)
vihar előtti csend, bár szép napot ígért a jós, elér a
zivatar kétségtelen
Western
Csellengő csatakos csikók
Az elszabadult idő vadlovai
Meglasszóztuk egymást
Naplementénk holdudvarán
– Nyereg alatt puhultunk
S most egymáson vágtatunk
Általában
Ketté hajló fájások között rejtőzködik
az élet. A boldog szőlőskert világ
tegnapja üde, ma épp keserű párlat,
a reggeli ölelés sír, fűben heverésző
meleget csenne magához, de a bánat mély,
Mianyánk
Ébredtél? Álmodtál?
Kitárult az ajtó,
a Lét-kapukon át
végigcsoszogtál
a hűvös verandán,
aztán eltűntél
a késődélelőttben.
Álomtakaró
Álomtakarót küldtem
neked az éjjel, Téged
betakart, és szép álmot
hozott, az Ég minden
kincsét magával vitte:
Napot, Holdat és sok
Düllen balladája
Hegyek ölén él a város
szép Selmeccel határos
összenőttek egykor szépen
de nem ettek közös széken
Városrangját Mátyás adta
búját a sok török szablya
J’ai tant rêvé de toi…
Csak annyi kell, hogy visszanézzek
és kibomlanak mind a fények
a lomb közötti nyári résen,
csak annyi kell, hogy felidézzem.
Csak annyi kell, hogy újra lássam
gyermek-magam egy régi nyárban,
Utazás
Feküdj a szélnek jó vitorlám,
Vidd hajómat távoli vizekre,
Az istenek majd ambróziát öntenek
Naptól tikkadt ajkamra.
Verjék a habok hajóm oldalát,
S ne feledjék nevem az öblös kikötők,
Fáradt az éj
…Lopják a napot
A tohonya csillagok
A Nap is holt, részegen
Horkol az álmos Föld alatt
Reszket a Hold a tó vizén
Másnapos halak verik
Emlékezzünk
És emlékezzenek, kik még emlékezni tudnak,
hogy volt itt egykoron egy fölszentelt hely,
emlékezni, kik még akarnak effélét tenni,
hogy itt már a múlt csak temetetlen test.
Partnereink
