Akár a hegynek, kettős az oldala,
az egyik árnyékos, a másik napos,
lankáin szelídült patakok dala,
s kedvese fenyvese daloktól zajos.
Három nap múlva a földszintről az első emeletre, azaz rehabilitációs osztályra helyeztek. Pedig Ildikó szerint úgy kihúztam a gyufát a fődokinál, hogy ha rajta múlik, élete végéig is itt fogok raboskodni, mint Rab Ráby.
– És… rajta múlik?
– Tökéletesen, és akit egyszer ő kipécéz magának, annak annyi, tanár úr.
Most egy olyan sorozatot olvasnak, amelynek forrásai a szerző magán-archívumából valók. Ezeket szeretném a közvélemény elé tárni folyamatosan, de úgy, hogy különböző korszakokból közöljek és kommentáljak egy-egy olyan írást a sajtóból, amely a pécsi (és néha az országos vagy a vidéki) színházi életünket jellemezte a megnyitástól a színházak államosításáig.
Mind a ketten, Tomori Sándor és az asszony, Tüskés Pálné Borika, ott dolgoztak a gyárban. Sándor, aki huszonkét éves volt és minden nőben valami vonzót talált, Borit is megnézte. Nem szégyen az ilyesmi, ebben a korban. Hiszen nyiladozó, kibontakozó időszak volt mindkettőjük számára, igaz Bori már harminckét éves volt.
A katona mindig éber
El nem hagyná őrhelyét,
Talán nem is veszi észre,
Ha kioltják életét.
végül elfutnak mind az évek
rohannak
mintha muszáj volna bizonyítani valami kivételes győzelmet
közben gyérül a haj
más ez a tavasz már
mint az öreg káplán
nem plántál hiú reményt
a barkafakadás belém
Az édenkert, igen, az gyönyörű volt! Igazi kutyának való hely! Amikor életünkben először körülnéztünk, a szemünk káprázott az aranyló napsütéstől, a zöldellő ligetektől, és orrunk nem tudott betelni a mezők fölséges illatával. A bokrok alatt egymás mellett hevert a tigris és az őzgida, a liget fái között a zebra együtt legelt a hiúzzal, a saskeselyű és a bagoly pedig a bokrok édes gyümölcseit szemelgette.
Látványa újra megigézett.
Úgy érzed, most már
minden jóslat beteljesül.
Lábadhoz patak menekül,
A felszerelés egy részét mi magunk állítottuk elő, más részét készen kaptuk, vagy szereztük. (A szereztük esetünkben a loptuk finomított kifejezése volt.) Igazi, de használhatatlan, földből kiásott fegyverek: revolver, forgópisztoly, ívtáras német géppisztoly; mi magunknak faragott kardok, davajgitárok, fapuskák.
Erdő folyja körül az alkonyi tájat
egy fénysáv iramot ad a létezésnek
suttogó vonatzaj és harsogó tücsök
így teljes május szimfóniája
Ma éjjel álmomban lankás dombokon
sétáltam sosemvolt kedvesemmel,
felettünk az égen felhők futottak,