Pécs egyik nevezetes, róla elnevezett terén áll a Flórián-szobor. Kevesen tudják, hogy Szent Flórián nemcsak a tűzoltók, hanem Pécs város védőszentje is. Ezért is volt nevezetes nap 1926. május 4., amikor Zichy Gyula gróf, volt pécsi megyéspüspök, akkori kalocsai érsek fölavatta ezt a szobrot.
A pécsi újságok rendszeresen írtak évad közben is a színházi műsorról, a színre vitt darabokról, a bennük szerepelt színészekről, emellett az évad végén is értékeltek. Így történt ez az 1934/1935-ös évaddal is, és a „Pécsi Napló” május 19.-i számában, a talányos „K. -r.” monogramú, „Az elmúlt színházi évad mérlege” című írás tartalmazta. Ezt közlöm most.
A „Dunántúl” 1940. április 3.-i számában Kürschner Emánuelné Kalliwoda Olga (1886-1952) hosszú írását közölte, amelyben fővárosi élményeit ecsetelte, „Budapesti élmények” címmel, „A jugoszláv dalosok között —Löncs a finn követnél —Kodály otthonában” alcímmel.
Pécs városa mindig is élen járt a virágosító mozgalomban – különösen a 19. század második harmadától, és ez fölerősödött a „Mecsek Egyesület” 1891-es megalakulása után.
Az 1930-as, 1940-es évek egyik méltán ünnepelt „dívája” volt Muráti Lili (Teodóra Aurélia, 1911-2003), Vaszary János (1899-1963) színész, színigazgató, rendező, színműíró későbbi felesége (1941-től).
A nagyhírű Pécsi Dalárda az 1926. évi márciusi hangversenyén fönnállásának és működésének újabb jelentős állomásához érkezett, amelynek személyes vonatkozása volt, mégpedig nem is akármilyen: dr. Boldis Dezső főkarmester 50. alkalommal dirigálta az ismét az ország elsői között nyilvántartott többszólamú vegyeskarát.
Ha mecsekalji városunk egyik világhírű fia, Ernster Dezső operaénekes (1898-1981) ragyogó életpályáját összegezzük, pécsi gyökereire lehetük büszkék először. A pécsi zsidóság 1848-tól egyre jelentősebb szerepet játszott városunk életében, és ebből nem maradhatott ki a kultúra sem.
Ha a Tettye 19. század végi és 20. század eleji történéseiről beszélünk, írunk, elmélkedünk, Reéh György (1862-1932) személye megkerülhetetlen.
Szakmai körökben sokan sokszor hivatkoznak rá, ezért érdemes ezt a névsort a szélesebb közvélemény elé tárni. Sokakat érdekel ugyanis a városunkban, a vármegyénkben, hogy helyi történelmünk során mikor kezdődött el, és kik érdemelték ki ezt a dicsőséges titulust. Erre vállalkozott a liberális „Pécsi Napló” hasábjain, 1936. március 19.-én dr. Vörös Márton, a városi törvényhatóság főlevéltárnoka – a későbbi levéltárigazgató –, amikor ezt az írását közzétette.
Írásom hármas célt szolgál. Elsőként az 1891-ben megalakult, majd 1993-ban újjáalakult, és azóta is virágzóan működő, nagyhírű Mecsek Egyesületnek, emellett az egyesület nevezetes főtitkárának, majd a kezdeményezésére létrejött egyesület örökös tiszteletbeli elnökének, Kiss Józsefnek szeretnék emléket állítani.
Impresszum | Facebook | Soundcloud | RSS | Hoszt: Infocsoport | WEB: Netmester Produkció | Copyright © 2026 | WordPress Theme by MH Themes
