Kabos Gyula (1887-1941) az 1930-as évek közepén már pályája csúcsán járt. Nem csoda, ha sok vidéki színház is versengett azért, hogy vendégszereplésre hívja őt. A pécsieknek ez 1935 elején sikerült. Erről szól ez az írás.
A múltban szintén számtalan alkalommal fordult elő, hogy a rengeteg műkedvelő előadás mellett a színházak is Mikulás-esttel kedveskedtek a gyermekeknek. Természetesen így történt mecsekalji városunkban is, és a hírlapok megjelenésével az utókornak megörökítették ezeket a kedves rendezvényeket, amelyeken a színházak művészei is fölléptek a kicsinyek mellett.
Városunk egyik híres építésze volt Pilch Andor (1877-1936), akinek emléktábláját az Apáca u. 8. számú házán leplezték le 1942. november 30.-án. Az eseményről mind a konzervatív „Dunántúl” (1911-1944), mind a liberális „Pécsi Napló” (1892-1944) hírt adott. Ez alkalommal a „Dunántúl” 1942. december 1.-jei, keddi számának ezzel kapcsolatos híradását idézem a lapból.
2025. november 27-28-án immáron tizedik alkalommal tartják meg a Pécs-Baranya évszázadai című konferenciát.
Egy kiemelkedő életpálya jelentősége a kívülállóknak és az utókornak a neves személyiség halálakor kiadott méltatásokból is látszik. Ez történt Pilch Andor építészmérnök (1877-1936) esetében is, ezért elsőként nézzük a korszak egyik neves napilapja, a liberális „Pécsi Napló” (1892-1944) halála utáni napi, 1936. július 23.-i számát.
Pécs főterén, a Széchenyi téren, a városháza bejáratával szemben áll egy kis toronyszerű építmény, a meteorológiai házikó. Ennek fordulatokban gazdag történetét foglalom össze a nyomtatott és internetes sajtóban megjelent cikkek, valamint a Mecsek Egyesület korabeli évkönyveinek felhasználásával készült írásom segítségével.
Már többször volt szó arról, hogy a Pécsi Nemzeti Színház rutinos igazgatóinak bevált gyakorlata volt híres – többnyire fővárosi – vendégszereplőket hívni, hogy „élőben” ismerje meg őket a színházunk közönsége, és telt házas előadásaival a színház bevételeit is növelje egyúttal. Most is Fodor Oszkár (1880-1950) élt ezzel a lehetőséggel.
Eddig, ha a Latabár-dinasztia pécsi vendégjátékairól, itteni szerepléseiről volt szó, írásaim homlokterében id. Latabár Árpád (1878-1951), illetve nagyobbik fia, Latabár Kálmán (1902-1970) állott még akkor is, ha ifj. Latabár Árpád (1903-1961) szintén szerepelt ezekben a híradásokban. Amikor legközelebb, 1937 után sor került egy újabb Latabár-szereplésre mecsekalji városunkban, ifj. Latabár Árpád jött el hozzánk megérdemelt sikereket aratni.
Ha a hírneves Latabár-dinasztia és Pécs városunk kapcsolatára gondolok – amint azt már előző írásaimból tudja a kedves olvasó – Latabár Endrével (1811-1873) kezdődött, egyik unokájával, id. Latabár Árpáddal (1878-1951) folytatódott, majd két fia, Latabár Kálmán (1902-1970) és ifj. Latabár Árpád (1903-1961) következett a sorban. (Ifj. Latabár Kálmán /1938-2000/ 1962-től 1964-ig tartó pécsi szerződése egy másik, újabb fejezet a Latabár-saga pécsi történetében.)
A három Latabár 1934-es nyári pécsi fergeteges sikerű vendégszereplése utolsó részét – amelyet szintén az Arcanum Digitális Tudománytár segített – a „Dunántúl” 1934. július 28.-i „Színház” rovatán belüli „A Színházi Iroda hírei” cikkével kezdem.
Impresszum | Facebook | Soundcloud | RSS | Hoszt: Infocsoport | WEB: Netmester Produkció | Copyright © 2026 | WordPress Theme by MH Themes
