Helytörténet
Pécsi Szilveszter – Újév száz éve – 1923-ban
Ismét a katolikus-konzervatív „Dunántúl” (1911-1944) című, akkor közkedvelt pécsi napilaphoz fordulok, amikor a száz év előtti év végi-év kezdeti nevezetes nap történéseiből válogatok. Elsőként fölidézem a szilveszteri vígasság eseményeit – ahogy az időrendi sorrend kívánja, bár ezek a hírek az „eltolódás” miatt az új év első napjaiban kaphattak helyet az újság hasábjain.
A Pécsi Egyetem megnyitása 1923-ban – 100 éve történt (harmadik rész)
Az illetékes országos miniszterrel az élen a pécsi egyetem-avató ünnepségre vonaton, a vasútállomásra érkező népes küldöttség fogadtatásának következő történéseiről továbbra is a konzervatív-katolikus szellemű „Dunántúl” (1911-1944) cikkeit, nevezetesen az 1923. október 14.-i tudósítást idézem.
A Pécsi Egyetem megnyitása 1923-ban – 100 éve történt (második rész)
A „Dunántúl” 1923. október 13.-i, szombati száma már az első oldalon hozta „A pécsi egyetem ünnepélyes megnyitásának programja” című cikkét, amelynek alcíme „A kultuszminisztert ünnepélyesen fogadják a pályaudvaron” volt, mégpedig – szokás szerint – az előző napi dátummal. „Pécs, október 12. A magyar királyi Erzsébet tudományegyetem (sic!) vasárnap tartandó ünnepélyes megnyitására, mint már jeleztük, szombaton este 8 óra 35 perckor a gyorsvonattal Pécsre érkezik Klebelsberg Kuno gróf (1875-1932) vallás- és közoktatásügyi miniszter Tóth Lajos dr. (1856-1926) államtitkárral és kíséretével.
Pécsi Karácsony száz éve – 1923-ban
A mai fiatalok tájékoztatására írom, hogy a 20. század első felében Pécsett is kemény telek jártak, méteres hóval. Nagy erőfeszítések kellettek annak eltakarításához. Nem volt ez másképp száz éve, 1923-ban sem. A város konzervatív-katolikus napilapja, a „Dunántúl” (1911-1944) december végén számos írást közölt az ünnep jelentőségéről, szerepéről, emellett nagy hangsúlyt kapott már akkor is a karitatív munka, a keresztény szellemű jótékonykodás.
A pécsi Tüzér utcai Szegénytelep elkészülte 1935-ben
A „Dunántúl” című konzervatív-katolikus napilap 1935. május 11.-i számában közölték azt az írást, amely a dr. Esztergár Lajos akkori szociális tanácsnok (1936-tól alpolgármester, 1940-től 1944-ig, majd 1945-ben polgármester) által irányított ún. Pécsi Szociális Norma gyakorlata egyik fontos intézményének megépítéséről számolt be. A cikk címe „Kész a Tüzér utcai szegénytelep,” míg az alcíme a „Kéregetők részére ezentúl nem bérelnek lakást a városban” volt. De nézzük magát az előző napra dátumozott írást.
A Pécsi Egyetem megnyitása 1923-ban – 100 éve történt (első rész)
Ha a mai sok karú Pécsi Tudományegyetem történetét nézzük Pécsett, akkor száz évet kell visszalépnünk az időben. A magyar királyi pozsonyi Erzsébet (királynéról elnevezett) Tudomány Egyetemet az első világháború végén a csehszlovák hatóságok elüldözték, és kénytelen volt Budapestre menekülni. Néhány év működést követően országos kérdés lett, hol találjanak végleges helyet neki, a szintén elmenekült magyar királyi kolozsvári Ferenc József Tudomány Egyetemmel együtt. Az eljárás vége az lett, hogy a pozsonyi universitas Pécsre, a kolozsvári pedig Szegedre került.
Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 91.
Mezey Mária (Viola Terézia, 1909-1983) a Pécsi Nemzeti Színházhoz 1935 tavaszán már, mint országosan ünnepelt színésznő tért vissza vendégszerepelni, mégpedig Hans Járay: „Geraldine” („Ist Geraldine ein Engel?”) című 3 felvonásos zenés vígjátékával, az 1935. május 12.-i délutáni előadásban. A darabot Barabás Loránd fordításában, Endre Emil vezényletével Homokay Pál rendezte.
Pécsi virágos mozgalom a két világháború között
A félreértések elkerülése végett leszögezem már az elején: a „Virágos Pécs” mozgalom a 19. század végén kezdődött, és sikeres akciók indultak nyomában több évtizeden át. Amikor például híres országos esemény zajlott mecsekalji városunkban, vagy nevezetes vendég érkezett, a vasútállomás (akkori nevén indóház), és az az útvonal, amelyet vendégeink megtettek a Széchenyi térig, „fel volt virágozva,” az ablakok virágokkal voltak teli, de jutott sok házra a város többi részén is.
Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 90.
Az előző részben Mezey Mária (Viola Terézia, 1909-1983) pécsi színházi tagsága idejére eső, Szedő Miklós dr. operaénekes, orvos (1896-1978) koncertjén való közreműködése helyi sajtóvisszhangjából a konzervatív-katolikus „Dunántúl” (1911-1944) című napilapot idéztem. Most a liberális hangvételű „Pécsi Napló” (1892-1944) című napilap következik ugyanerről.
Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 89.
Számos kedvenc színészem közül most a nagyszerű Mezey Mária (Viola Terézia, 1909-1983) pécsi tagsága, majd vendégszereplései kerülnek sorra. Most kivételesen ezen előadások adataival kezdem a sort. Elsőként leszögezem: legyünk büszkék rá, hogy ő az itteni társulatunknak tagja is volt, mégpedig az 1933/1934-es színi évadban, „drámai hősnő, szende” szerepkörben.
Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 88.
A liberális hangvételű „Pécsi Napló” (1892-1944) az 1941. december 16.-i számában a hangzatos „Beszélgetés a nemzet szöcskéjével” című, a lényeges tartalmat tükröző „Bordy Bella művészi pályafutása” alcímmel érdekes, mélyenszántó, jó adag személyes kitárulkozást tartalmazó interjút közölt a vendégszereplésen városunkban lévő Bordy Bella (Bordé Izabella, 1909-1978) balett táncosnő, zenés-táncos szerepekben és filmeken egyaránt sikert arató színésznővel, későbbi táncpedagógussal.
Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 87.
Most már csak egy nap van hátra a közlésből, de az már a Bordy Bella (Bordé Izabella, 1909-1978) vendégszereplése utáni nap előadásáról szólt a pécsi újságok hasábjain. A konzervatív-katolikus „Dunántúl” (1911-1944) az 1941. december 14.-i lapszáma „Színház” rovatában közölt, „A színházi iroda hírei” című hírcsokrában ejtett szót a Harsányi Zsolt (Zoltán Tibor Pál, 1887-1943) író, újságíró, műfordító, színigazgató – Hunyady Sándor (1890-1942) regény- és drámaíró „A tizedik kérő” című 3 felvonásos zenés vígjátéka utolsó két előadásáról.
Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 85.
A Pécsi Nemzeti Színház akkori vezetése országos figyelem mellett neves művészeket hívott meg vendégszerepelni. Ezen fiatal, országos hírű művészek sorában a mára sajnos kicsit háttérbe szorult Bordy Bella (Bordé Izabella, 1909-1978) táncművész, színház- és filmszínésznő, táncpedagógus vendégszereplése következik.
Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 84.
„Lukács Margit vendégjátéka. A budapesti Nemzeti Színház (sic!) kitűnő művésznője három estén át szerepel Pécsett, és azokban a szerepekben lép közönség elé, amelyekben a legnagyobb sikereit aratta. Márai Sándor ’Kaland’ c. színművében játssza női főszerepét szerdán és pénteken este, míg csütörtökön Bókay (János) ’Feleség’ c. vígjátékában alakítja Helént. A filmről is ismert művésznő kitűnő partnereket kapott Almásy Judit, Antal Ila, Kárpáthy Maya, Zách János, Lendvay Lajos, Sándor István és Kovács István személyében. A két értékes darab új díszletben kerül a közönség elé, Zách János rendezésében. Az igazgatóság kéri a tisztelt bérlőket, hogy szelvényeiket egy nappal előbb szíveskedjenek beváltani…”
Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 83.
A Pécsi Nemzeti Színház vezetése 1941. decemberében – amint az elmúlt írásaimból is láthattuk – neves, fiatal, de máris nagy országos sikerű művészeket hívott meg vendégjátékra. Ennek a sorozatnak az egyik kitűntető személyisége volt a később szintén dicsőséges pályát befutó Lukács Margit is. Az ő akkori vendégjátékát idézem föl most.
Partnereink
