Régi már a mondás: szabónak nincs tisztességes ruhája, a cipésznek cipője, az órásnak pontatlan az órája, a kőműves házán lóg a vakolat, de sorolhatnám még tovább.
Tázlári hétköznapok – Amit sosem hitt volna, most bekövetkezett: féltékeny lett egy férfira. De hát miért, Uram, miért? Jóképűbb, okosabb ez a fizikatanárból lett informatikus? Nem. Gazdagabb, mert manapság már erre is rá szoktak kérdezni? (Illetve dehogy manapság, így volt ez mindig.)
Második óta az ablak mellett ülök, a negyedik padban. Most épp matek óra van, már mindenki hulla. Kék, zöld, citromsárga és piros hulláink üveges tekintettel pásztázzák a táblát. Petibá elszántan magyarázza a tengelyes tükrözést. Ugyanazt a hülye pulcsit hordja már egy éve.
A színtelen barakkok között poros szél kergette a száraz leveleket. Szürke felhők ültek derékig a tájra, s a hajnali ködben még a csönd is süketebb volt, mint pár évszázaddal korábban. Füstös, nyögésszerű hangok szűrődtek, isten tudja honnan, a fül, félig álmából tápászkodott volna.
A fiatalember eltökélte, hogy megveszi a varázsgömböt, ahogy magában nevezte. Már régebben kinézte magának a boszorkánybolt kirakatában. Alma nagyságú volt, színe pedig a bordónak éppen az az árnyalata, mely gyerekkorában valósággal elbűvölte.
Pénteken délután Csaba később érkezett haza a szokásosnál. Péter indulni készült, amikor benyitott az ajtón. – Mostanában később jársz haza! – vonta felelősségre. – Dolgom van! – felelte Csaba. – Mi az a fontos dolog? – Az embernek mindig akad valamilyen ügye – tette hozzá Csaba, csak úgy lazán. – Nő? – érdeklődött Péter.
A nyákos sárcsimbókok a lábára fonódtak és húzták a mocsár mélyére. Ez az üreg nem sakkfigurákat és varázsitalokat rejtett, hanem kétségbeesett gondolatokat, amelyek nekiverődtek a mellkasának és a hajába csavarodva tépték ki a szálakat. A felé szálló mennydörgő hangok a csontjáig hatoltak.
Anya és lánya – Ez bizony szerelem volt első látásra. Az elkövetkező napokban Madaras másra sem gondolt, mint Margitra. A lány szép volt, ez kétségtelen, de korántsem olyan okos, mint képzelte eleinte. Ezt ellensúlyozandó azonban igen-igen tanulékony, amit János ki is használt alaposan.
„Ne hisztizz!”
Ne kívánd, hogy bárki is folyton veled legyen!
Nem akarhatod, hogy „mindenki” veled foglalkozzon!
„Nárcisztikus vagy!”
Dr. Bonifác abba a szerencsés helyzetbe került, hogy ötvenkét évesen, egyetlen kelet-európaiként beválasztották az űrkutatók elit csapatába. Kezdetben azt hitte, valami rossz viccet űznek vele, hiszen ebben a korban és egy ex-átkos régió maradékaként, nehéz volt felfogni, hogy…
Tisztelt Hallgatóim!
Glass Zénó vagyok, a barátaimnak Zéni. Hagyományainkhoz híven, immár ötödik alkalommal kerül megrendezésre szerény ötletem alapján – ezt a sajtó munkatársainak súgom – Glass Konferenciánk.
Képzelhetitek, milyen büszkék voltunk, hogy minket választottak! A kívül rekedtek szörnyen irigykedtek, amiért mi kerültünk be a Szálkásba. Másztunk is fel aztán nagy hetykén, a létrán át a ló hasába, visszaintegettünk a hátramaradóknak, a dárdáinkat ráztuk.
A király mindig is szeretett vadászni. – Kezdte bennfentes mosollyal Lantos. – A királyok egyébként is szeretnek vadászni, általában szarvasra mennek. A mi királyunk is így van vele. Az olyan fejedelmi, meg jól néznek ki a trófeák a palota termeiben.
A férfi ráérősen, különösebb érdeklődés nélkül lapozgatta a könyvet, bele-beleolvasott, és végül visszatette a többi közé. – Már megbocsásson – fordult hozzá a mellette álló nő –, nagy élménytől fosztja meg magát, ha nem veszi meg. A legjobb könyv, amit valaha is olvastam.
Zsebkendőm négy sarka – A paplakban nagy sírás-rívás fogadta. – Istenem, kidobott, már megint kidobott! Mondd, drága Arankám, meddig ver az Úr ezzel a bivallyal? – Halkabban, Mátyusné! Meghallják a szomszédok! – kapcsolt egyből Jánoska; jól ismerte az asszonyt, mindig idemenekült.
Legutóbbi hozzászólások