Szépirodalom – próza
Bölcseleti-misztikus próza – 1.
Egy ködös késő őszi reggel egyszerre csak felismertem, hogy a pusztulás felé sodródom, hogy lassan felemészti testemet az önként vállalt nélkülözés, a mind gyakoribb, hosszabb és szigorúbb böjt, a mind kíméletlenebb önsanyargatás, amivel enyhíteni tudtam – ám egyre kevésbé – az együttérzésből és szánalomból fakadó fájdalmamat.
Én, Petrozsényi Nagy Pál
Következő célkitűzésem a gyomorműködés normalizálása. Már a pszichiátrián megfigyeltem, ha egyszerre túl sok folyadékot fogyasztok, abból többnyire hasmenés lesz. Erre kisebb adagokra osztottam be a napi 1,5 liter folyadékot (többet az istennek sem bírtam meginni), és volt hasmars, nincs hasmars.
Levél a karanténtól
Kedves Barátom! Bízom benne, hogy nem veszed tolakodásnak a levelemet, a megszólítást és a tegeződő hangnemet sem. Elvégre már hónapok óta együtt élünk, úgy érzem, hogy szinte mindent tudok rólad. Nem akarlak megijeszteni levelemmel; azért írok neked, hogy megértsd, miért költöztem be hozzád március elején.
Lajos
Éppen hogy betöltöttük a tizenhatot, vagy készültünk betölteni. Harmadikosok voltunk, mondják, ez nehéz év, minket ez a vészmadárkodás nem zavart, hol van még az érettségi! Különben is, még bennünk a nyár: kajaktúra, sátortábor, ha külföld, akkor Csehszlovákia. Mi azt mondtuk: fiatalok vagyunk, ők azt: ezek még gyerekek.
Okoskütyü avagy Ne billentsd ülepen a szerelőt!
A dráma első felvonása azzal kezdődött, hogy elromlott a szupermodern mosógépem, mely igen válogatós volt ugyan (külön kellett felszolgálni neki a pamut-műanyag-selyem-vékony-vastag- fehér-színes stb. szennyest), de programálás után becsületesen ledolgozta a maga 6-8 óráját.
Mire való az iskola?
2020. május. Közeledik a diplomaosztóm ötödik évfordulója. Amikor ez tudatosult bennem, megdöbbentem: már öt éve nem tanulok?! Összesen 17 évig jártam iskolába, amiről a kezdetekkor annyit tudtam, hogy egy különleges hely, ahol érdekes, fontos és hasznos dolgokat tanulok, és ami felkészít az életre.
Én, Petrozsényi Nagy Pál
Amit prognosztizáltam, bevált: eddig soha nem tapasztalt járvány dúl már Hungáriában is. Hogy ebből minimum kijárási korlátozás lesz, az is borítékolható – hangolódtam le még jobban. Öröm az ürömben, hogy nemsokára rá megkaptam a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság értesítését is az özvegyi pótlékról.
Főnökbácsi
– Maris néném, látta milyen forma gyereköt hozott haza magával a Főnökbácsi lánya?
– Na, mondjad mán Katuskám, ne fulladozzá’ itt, vegyé’ levegőt, oszt mondjad, me’ elepedek a kíváncsiságtul!
Születésnap
Ez a nap sok szempontból más, mint a többi: hiszen nem csupán a születésnapom van ma, hanem Húsvét vasárnap és egy világjárvány is éppen alapjaiban rombolja szét, hogy aztán újraépítse az életet. Furcsa érzések kavarognak bennem. Mintha ez az egész nem is velem történne.
Kávémesék
Számomra a kávézás élmény. Szertartás. Valami, amit megosztok másokkal. Az életem egyes pontjain meghatározó barátok, ismerősök, szerelmek s a velük együtt elfogyasztott kávé ihlették ezeket a meséket. Valószínűleg kevesen kezdik olyan korán a kávézást, mint én.
Én, Petrozsényi Nagy Pál
Következő célpontom a kecskeméti Idősgondozó Szolgálat. Tagjai: Nagyné Fekete Julianna, Fényei Anikó, Török Katalin, Zagyva László, valamennyi tiszteletreméltó hivatástudattal rendelkező gondozó. Ami meglepett, az a közvetlen, meleg hang, amivel a rászorultakat kezelték.
Én, Petrozsényi Nagy Pál
Átballagok a spájzba, 5 fok, a fagyasztószekrény és frizsider kirámolva, innen tehát kaja nemigen várható. Lám, így jár az, aki csak megeszi, de sohasem főzi meg az ebédet, nem tud kezelni egy mosógépet, porszívót, mert az asszony helyette is mindent megcsinál.
Egy korlátolt elme
A mély kómában fekvő beteg nem érzékeli a külvilágot, nem lát fényt, nem hall hangokat, jó esetben fájdalmai sincsenek, azonban az tévedés, hogy az agya nem működik és nincsenek érzései. Én pont az ellenkezőjét tapasztalom. Ilyen tisztán talán még sohasem gondolkoztam.
Azután
– Szia, Petikém! Bocsánat, nem tudtalak fölvenni időben, most ment el a festő! Látnád, miben vagyunk: minden cuccot átpakoltunk a középső szobába, de nem is mondom… A lényeg, hogy szép minden! Már csak a gardrob van hátra, amit a te szobádból csinálunk, tudod, milyen régi vágyam!
Az én Trianonom
Az én Trianonom kicsit későn jött képbe. Nem, amikor megszülettem nem tudtam róla. De a szüleim tudhattak, hiszen a medgyesi tanács iktatója Andrei néven jegyzett be a lajstromba. Aztán egy zárt burokba nőttem óvodás-kisiskolás koromig.
Partnerek
Legutóbbi hozzászólások