Szépirodalom – próza | Hetedhéthatár
Archívum

Szépirodalom – próza

Írások a rovatban: 2346

Nemsokára elered az eső

Szentiványi Bence amolyan helyi híresség volt városunkban, de egymás közt az emberek csak Esősnek emlegették. Minden valamire való színi előadás köréje „épült fel”. Ha selyemfiút, királyt, hősszerelmest vagy bohócot kellett alakítani, csak az Esős jöhetett szóba.

Holnap előtt…

Napok óta köd ülte meg a völgyet, a köd magába ölelte a neszeket, az illatokat. A füveken és a bokrokon páracseppek csillogtak. Az eget nem látta már egy ideje, felhők szürkültek a világ fölött, a hideg éjszakákon néha előfénylett egy-egy csillag. B. alig mozdult el a félhomályos tisztásról.

2069 – Az évforduló

– Most kitalálták, hogy olvassák el a 2001: Űrodüsszeiát is – mondta Tom csak úgy mellesleg, miközben azokat a kicseszett műholdfotókat nézegette. – 2001-et?! – hüledeztem. – Hiszen az több mint százéves regény. Mit értenek abból a mai fiatalok?

Bölcseleti-misztikus próza – 12.

Az ítész – Bölcs remetének tartanak, pedig nyomába se érhetek néhai mesteremnek – nyugodjék békében. Mikor tanítványául fogadott, azt mondta, mozgalmas, kalandos, megpróbáltatásokban és fordulatokban gazdag életem oly sok tanulsággal szolgál, hogy jószerével bárki fordulhat majd hozzám tanácsért.

Akkor, amikor

A legféltettebb kincsem voltál és vagy is. Mit tegyek, hogy ezt érezd te is? Mit tegyek, hogy tudd, szeretlek és számíthatsz rám? Nem tudok változtatni azon, ami megtörtént. Beszélhetünk erről is, ha akarod. Kevés dologra emlékszem, lehet, hogy kevés dologra akarok emlékezni.

Péntek este

A Baross utca és a Körút sarkán, egy presszóban találkoztak ezen a késő őszi délutánon. A két testvér, pénteki napon – lévén hétvége – meg a munka is befejeződött, itt adott találkát egymásnak.

Szigorú őrizet

– A hatalom, fiúk, a hatalom! Hatalom – mindenek fölött! És mindenek helyett! – vigyorgott a kőfaragó, és nagyot húzott a láncon. Csörgött a lánc, csikorgott a csiga, talán egy hüvelyknyit moccant fölfelé az irtózatos kőtömb. A kőfaragó kezén két ujj maradt csupán.

Bölcseleti-misztikus próza – 11.

Időnkívüliek – Az űrhajó elhagyta a Földet, majd hamarosan a Naprendszert, aztán nemsokára a Tejutat. A vezérlőkabinban a három űrhajós kényelmesen hátradőlt az ülésén. – Cseppet se irigylem a földlakókat – szólalt meg a kapitány. – Szörnyű lehet az idő fogságában élni.

Találkozás

Simon Lajos a megbeszélt időben az Emkébe ment. Leült, kávét rendelt. Izgatottan várt. A lány késett. Újságot kezdett olvasni, amikor Erika megérkezett. Már az ajtóban észrevette, amint nőies mozdulattal betolta az ajtót maga előtt és nagyon kecses léptekkel feléje tartott.

Szabadesés

A zuhanás. Mindig az a legjobb. Amikor először ment, Lacinak hívták a srácot és Balázsnak a pilótát. A gép motorjai bömböltek, ha nem lett volna rajtuk a fülvédő, talán meg is süketülnek. 3500 méter, tandem. A férfi profi volt, a lány ezt kapta tőle születésnapjára.

Az oroszlánfog

A Kruger-park kapujánál életnagyságú faszobrok álltak. Fazsiráfok magasodtak a látogatók fölé, faorrszarvúk legelésztek a magas fűben. A néger öregasszonyt könnyű volt észrevenni: színes ruhát és egy óriási vörös turbánszerű kalapot viselt. Két faelefánt között ücsörgött az áruival.

Bölcseleti-misztikus próza – 10.

A múzsa árulása – Valószínűtlenebb helyszínt aligha tudtam volna elképzelni véletlenszerű találkozásunkhoz, mint a hagyományos őszi vásárt annak a történelmi emlékeiről is nevezetes kisvárosnak a szélén. Éppúgy elképedt, mint én, amikor találkozott a tekintetünk.

Álomnapló (részletek) – 34.

Tetszem néhány férfinak, nagyon csodálkozom, hiszen jóval idősebb vagyok mindegyiknél. Kitartóan udvarolnak, megvallom, szinte tetszik a versengésük, szebbnél szebb virágcsokrokkal halmoznak el. A villamoson el is hullajtom a virágözön felét.

Amatőrfilm-forgatás az 56-os évfordulón

Komoródi Kázmér most végezte a nyolcadik általános iskolai tanulmányait. Még nem esett szó otthon arról a bizonyos sorsdöntő pályaválasztásról, hiszen ebben az időben a gyerek még fiatal. Azért mégis van valamiféle elképzelése a jövőjéről, de erről nem szívesen beszél.

Eon

Nem csak az arcom elfolyt vonásaiban látom az időt, nem csak a lelkem árulta el a testem, de már az emlékeim is fakulnak. Közelebb van hozzám a sáros lábú Himalája lankáin hozzád futó lány, mint a tegnapi én. Azt várja tőlem a világ, hogy elfogadjam a logikátlan, testidegen értékeit.



Archívum

Hirdetés