Szépirodalom - próza Archives • Hetedhéthatár
Archívum

Szépirodalom – próza

Írások a rovatban: 2465

Az eltűnt képernyőkről

Régi már a mondás: szabónak nincs tisztességes ruhája, a cipésznek cipője, az órásnak pontatlan az órája, a kőműves házán lóg a vakolat, de sorolhatnám még tovább.

Egy tiszta lelkű ember – 4. rész

Tázlári hétköznapok – Amit sosem hitt volna, most bekövetkezett: féltékeny lett egy férfira. De hát miért, Uram, miért? Jóképűbb, okosabb ez a fizikatanárból lett informatikus? Nem. Gazdagabb, mert manapság már erre is rá szoktak kérdezni? (Illetve dehogy manapság, így volt ez mindig.)

Eljött az én időm!

Második óta az ablak mellett ülök, a negyedik padban. Most épp matek óra van, már mindenki hulla. Kék, zöld, citromsárga és piros hulláink üveges tekintettel pásztázzák a táblát. Petibá elszántan magyarázza a tengelyes tükrözést. Ugyanazt a hülye pulcsit hordja már egy éve.

Olvadáspontkorban

A színtelen barakkok között poros szél kergette a száraz leveleket. Szürke felhők ültek derékig a tájra, s a hajnali ködben még a csönd is süketebb volt, mint pár évszázaddal korábban. Füstös, nyögésszerű hangok szűrődtek, isten tudja honnan, a fül, félig álmából tápászkodott volna.

Bölcseleti-misztikus próza – 34.

A fiatalember eltökélte, hogy megveszi a varázsgömböt, ahogy magában nevezte. Már régebben kinézte magának a boszorkánybolt kirakatában. Alma nagyságú volt, színe pedig a bordónak éppen az az árnyalata, mely gyerekkorában valósággal elbűvölte.

A telefon állandó foglaltat jelzett

Pénteken délután Csaba később érkezett haza a szokásosnál. Péter indulni készült, amikor benyitott az ajtón. – Mostanában később jársz haza! – vonta felelősségre. – Dolgom van! – felelte Csaba. – Mi az a fontos dolog? – Az embernek mindig akad valamilyen ügye – tette hozzá Csaba, csak úgy lazán. – Nő? – érdeklődött Péter.

Szürreális álom

A nyákos sárcsimbókok a lábára fonódtak és húzták a mocsár mélyére. Ez az üreg nem sakkfigurákat és varázsitalokat rejtett, hanem kétségbeesett gondolatokat, amelyek nekiverődtek a mellkasának és a hajába csavarodva tépték ki a szálakat. A felé szálló mennydörgő hangok a csontjáig hatoltak.

Egy tiszta lelkű ember – 3. rész

Anya és lánya – Ez bizony szerelem volt első látásra. Az elkövetkező napokban Madaras másra sem gondolt, mint Margitra. A lány szép volt, ez kétségtelen, de korántsem olyan okos, mint képzelte eleinte. Ezt ellensúlyozandó azonban igen-igen tanulékony, amit János ki is használt alaposan.

„Vedd tudomásul, egyedül vagy!”

„Ne hisztizz!”
Ne kívánd, hogy bárki is folyton veled legyen!
Nem akarhatod, hogy „mindenki” veled foglalkozzon!
„Nárcisztikus vagy!”

Túlvilág*

Dr. Bonifác abba a szerencsés helyzetbe került, hogy ötvenkét évesen, egyetlen kelet-európaiként beválasztották az űrkutatók elit csapatába. Kezdetben azt hitte, valami rossz viccet űznek vele, hiszen ebben a korban és egy ex-átkos régió maradékaként, nehéz volt felfogni, hogy…

Glass Konferencia

Tisztelt Hallgatóim!
Glass Zénó vagyok, a barátaimnak Zéni. Hagyományainkhoz híven, immár ötödik alkalommal kerül megrendezésre szerény ötletem alapján – ezt a sajtó munkatársainak súgom – Glass Konferenciánk.

A trójai Szálkás

Képzelhetitek, milyen büszkék voltunk, hogy minket választottak! A kívül rekedtek szörnyen irigykedtek, amiért mi kerültünk be a Szálkásba. Másztunk is fel aztán nagy hetykén, a létrán át a ló hasába, visszaintegettünk a hátramaradóknak, a dárdáinkat ráztuk.

Mesék a Rozsdás Szélkakasból – A csodaszarvas

A király mindig is szeretett vadászni. – Kezdte bennfentes mosollyal Lantos. – A királyok egyébként is szeretnek vadászni, általában szarvasra mennek. A mi királyunk is így van vele. Az olyan fejedelmi, meg jól néznek ki a trófeák a palota termeiben.

Bölcseleti-misztikus próza – 33.

A férfi ráérősen, különösebb érdeklődés nélkül lapozgatta a könyvet, bele-beleolvasott, és végül visszatette a többi közé. – Már megbocsásson – fordult hozzá a mellette álló nő –, nagy élménytől fosztja meg magát, ha nem veszi meg. A legjobb könyv, amit valaha is olvastam.

Egy tiszta lelkű ember – 2. rész

Zsebkendőm négy sarka – A paplakban nagy sírás-rívás fogadta. – Istenem, kidobott, már megint kidobott! Mondd, drága Arankám, meddig ver az Úr ezzel a bivallyal? – Halkabban, Mátyusné! Meghallják a szomszédok! – kapcsolt egyből Jánoska; jól ismerte az asszonyt, mindig idemenekült.



Archívum

Hirdetés