Hetedhéthatár | Szépirodalom – próza
Archívum

Szépirodalom – próza

Írások a rovatban: 1564

Akácvirág

A kertben üldögéltek a kispadon, és a fák ágain fecserésző rigók énekét hallgatták. Ösztönösen kereste egymást a két öreg kéz, és egymásba kulcsolódott, amint összetalálkoztak. A nap éppen lebukóban volt a nyugati ég alján.

Üzbegisztáni emlékek

Bolondosan indult a májusi időjárás, mintha az április sosem akarna véget érni. Egyik nap még kellemes meleg örvendeztetett meg bennünket, ingujjban, pólóban dolgoztunk a kertben, két nap múlva hajnalban talaj menti fagy pusztított a virágok között és a veteményesben.

Motivációs levél egy közlekedési társasághoz

Tisztelt Gaius Mediterraneum Kft.! Érdeklődéssel és lelkesedéssel olvastam álláshirdetésüket, amelyben a Földközi-tengeren közlekedő hajóikra keresnek munkatársakat.

Pityus, az öreg haver     

Pityuval, a világoskék tollú hullámos papagájfiúval akkor kerültünk igazán meghitt kapcsolatba, amikor ketten maradtunk otthon. Engem az orvos ítélt szobafogságra, ő meg éppen a harmadik neje elvesztésén búslakodott.

A mókamester

Böröndi tanár úr érezte, hogy valami nincs rendben a nadrágja körül. Mintha lebetonozták volna… Hiába próbálta a széken mozgatni a fenekét, a nadrágja nem mozdult utána. Dühében elfehéredett, majd elvörösödött az arca.

Sóder

Ábris elégedetten fékezett a kombinát előtt. Hetek óta azon rágódott, kire adja voksát annyi párt közül. Figyelemmel kísérte a választási műsort, gondosan tanulmányozta a képviselőjelöltek életrajzát, gyűlésekre, megbeszélésekre járt.

Anyák napjára

Édesszülém! Talán nincs ennél szebb megszólítás ma. Hiszen Neked köszönhetem a születés csodáját, a lét egyszerű örömét. Édesanyám! Ma a te napod van. Meg a te anyukádé. Meg az anyukád anyukájáé.

Érintés

Hét évvel ezelőtt született írásom jutott eszembe, és elképedtem. Mégsem vagyok annyira feledékeny, ha ezt észben tartottam. Tavasz volt akkor is. És akkori rácsodálkozásomban Istent véltem üzenni az elképesztően gyönyörű, virágba borult almafával a kertben.

Két történet krumpliorra

Két – látszólag egymástól független – történetet szeretnék elmesélni, melyek valahogy mégiscsak kiegészítik egymást, melyekben valahogy mégiscsak összekapcsolódnak az emberek, összefonódnak a sorsok.

A minden napra rendelt jócselekedet

Az enyhülés első napján dolgozni megyek. Betegségből lábadozva, óvatosan lépkedek a buszmegálló felé. Nézem a tengernyi sarat, és az itt-ott szigetekként megmaradt jeget, amelyet kerülgetni kell, ha nem akar elcsúszni az ember.

Eskü a tisztáson

Amikor a Petőfi által is megénekelt Lenkey János huszárkapitány Kossuth hívó szavára hazavezette Galíciából a huszárszázadát, magyar földre érve megeskette a katonáit, hogy „soha nem nyúlnak ahhoz, ami a másé.”

Suhanj át a dugó alatt!

Újsághír – 2017: „Átment a teszten a repülő autó” (Index, 2017. április 21.) / Újsághír – 2117: „Átment a teszten a guruló autó” / Olcsó, gyors közlekedést ígér az úgynevezett „guruló autó” a városiak számára.

Leó, a harmadik

Már az első szavannai levegővétel után megmutatta az oroszlánkörmeit III. Leó, a császár. Igaz, csak harmadik hercegnek született, de bárki láthatta, meg a bőgéséből is rögtön kitetszett, hogy ő itt az első az egyenlők között.

Megvadult körhinta

Tanyasi életünket Kerülőn csak ritkán kényeztette el a sors történésekkel, melyek hosszabb ideig ellenálltak volna a feledésnek. De ha mégis történt valami említésre méltó, hetekig beszélgettünk róla.

Sürgős?

Klinika. Sorunkra várunk. Már túl vagyunk az első körön, megvolt az ultrahang. Ezután következett a vérvétel, most meg az eredményre várunk. Türelmesen. Már aki. Van olyan is, aki minden beteget körbekérdez, hogy még mi várhat rá. Talán mégis igaz, hogy mi férfiak jobban tartunk az orvosoktól, mint a nők? A folyosón, velünk szemben a lift.



Archívum

Facebook