Szépirodalom – próza
Jeruzsálemben hull a hó…
A vonat elégedetten döcögött, álmot osztott szét az utasok között. Az ablakon kívül valami lebegett, talán a köd, talán a hó készült hullani, és elküldte előőrseit. A fákon dér, ők már fölvették fehér téli köpenyüket. Lőrinc lehúzta az ablakot és beleszimatolt a levegőbe.
Bölcseleti-misztikus próza – 22.
Egy napon az aszkéta lejött a hegyről, hogy felkeresse a remetét, kinek bölcsessége messze földön híres volt. A kunyhója előtt üldögélt egy farönkön. Éppen nem volt látogatója. Szertartásosan üdvözölték egymást.
– Hallgatlak – mondta a remete.
Sodrásban – 1.
A jegypénztárnál hosszú sor állt. Ambrus Ferivel együtt, aki egy középtermetű, öltözetére igényes, jólfésült fiatalember volt, legalább még húszan várakoztak. A szőke nőt figyelte. Előtte állt, szembe tűnt számára, az első pillantásra formás alakja. Szép ívű melleinek rajzolata. A kalapját igazgatta. Szinte csak erre figyelt.
Szarvasjava tarpeiai módra
Nem szerettek az autópályán utazni, ott nem látni mást, mint a végtelen szalagkorlátot, a sávokat elválasztó, nyírott sövényt, meg a betontömbökből kirakott lekanyarodó háromszögeket. Inkább a kisebb utakat választották, a régi balatonit, a régi 3-ast, mikor merre vezetett az útjuk.
Bölcseleti-misztikus próza – 21.
Felfuvalkodott, goromba, cinikus, gátlástalan, hazug, jellemtelen ember volt, telhetetlen élvhajhász, olykor fékeveszett duhaj. Pokolra való, mondták róla. Ám ha tollából vers fakadt, az csupa báj volt, melegség, szeretet, fény és derű: egy ártatlan, tiszta lélek fennkölt szárnyalása.
Fokhagymás história
Amikor elhatároztam, hogy feljegyzem a csángó öregek vallomásait a megélt, átvészelt időkről, sokan Andir Marcihoz irányítottak, mert ha valaki, ő aztán ontja az „átkos idők” históriáit. Egyszer aztán a falu központjában össze is futottam az öreggel. Éppen a kocsmából araszolt kifele s jócskán kapatos volt.
Bölcseleti-misztikus próza – 20.
Kísértés – Felkészültségem, rátermettségem, kivételes szónoki képességem és példás elhivatottságom elismeréseként egy patinás történelmi városban kezdhettem lelkipásztori hivatásomat. Az emberek mindinkább elfordultak a hitélettől, különösen a fiatal nemzedék.
Az igazlátó disznó
Még édesdeden aludt a falu a friss dunyha alatt, amit András napra takart rá a hajnali hóesés. A kutyák szunyókáltak, s közben csak fél füllel figyelték a csendet; hisz egy hete már, hogy nem kujtorog tyúktolvaj a kertek alatt. Akkor és ott nyikkant utolsót a fogatlan nagypapa.
Elszánt visszatérés
A kéttonnás Csepel nagy billenéssel fordult be a főútról. A rakomány összekoccant a platón. Nem használt ez az új bútornak, meg esett ez a kegyetlen decemberi hó is. Itt fenn az útelágazásnál még a szél is jobban vert.
Szugó
Kamaszkoromban egy osztálytársam nagynénje főzte a legjobb spagettit, amihez akkoriban hozzájuthattam. Bár ők szugónak hívták, nem spagettinek. Darálthús paradicsommal, hosszútészta és sajt a tetejére. Nem értettem, miért a megkülönböztetés, de elfogadtam.
A Barátság hegy története
Szombat reggel hajnalban a Richter skála szerinti 5-ös földrengés sújtotta Meseországot. A rengés több épületben is kárt tett. A kenyérből, vajas pogácsából és mézes kalácsból épült ház súlyos károkat szenvedett, de a helyreállítás már folyamatban. A műemlékként kezelt kacsalábon forgó kastély pörgése megállt.
Egy illat emléke
Mindig bizalmatlan voltam az ilyen kérdésekkel szemben: „Milyenek is vagyunk valójában?” meg „Miért élünk a világon?”. Egyáltalán: a megválaszolhatatlan kérdések iránt, amelyekből csak a magam sutasága derült ki. Aligha épít sziklára kővárat, aki egy illat emlékére hivatkozik.
Bölcseleti-misztikus próza – 19.
Azonosulás – Mielőtt hozzáfogott volna legújabb könyve legmélyebb tartalmúnak és leghatásosabbnak tervezett fejezete megírásához, az író felkereste az asztrológust, aki a mágia tudományában is jártas volt, és varázsszereket is készített. – Miben segíthetek? – kérdezte a látogatótól.
Különleges eljárás
A hatalmas régi épület labirintusnak tűnt annak, aki még sosem járt ott. Már a negyedik emelet megtalálása sem volt egyszerű, mert az impozáns főlépcsőház a másodikon véget ért. Széles folyosó futott jobbra is, balra is, azokból oldalfolyosók, melléklépcsőházak nyíltak.
A vasúti bakter
Tóth József a nyolcadik osztály elvégzése után azon töprengett, mit csináljon, merre menjen. Érezte, a tanulásból elege lett. – Minek üldögéljek egy padban? Mikor jobb dolgokat is tehetek. – mondta önmagának, meg Kovács Zoltán barátjának.
Partnerek
Legutóbbi hozzászólások