Hetedhéthatár | Szépirodalom – próza
Archívum

Szépirodalom – próza

Írások a rovatban: 1779

Röplabda Csetényben

Apám hosszútávfutó volt: fő száma a maratoni futás. Kiegészítő sportja, a labdarúgás révén az országos egyetemi és főiskolai bajnokságot nyert csapat tagja, többek között Baróti Lajossal, a későbbi szövetségi kapitánnyal együtt.

Budapest gyengéd bája

Egy budapesti út mindig kalandos a vidéki számára. Már az elején, a Keleti aluljárónál kezdődik minden. Elég egy kis tétova mozdulat: ahogy lelépek az aluljáró lépcsőjéről, ahogy keresem a jegy-automatát, a gyakorlott szemek máris kiszúrják: na, megjött a vidéki, értsd: a balek.

A kelengye

Hajnali négy órakor a zenészek kimerülten tették le hangszereiket. Este hattól húzták a talpalávalót a násznépnek, akik bizony nem kímélték őket. Ahogy telt az idő, ahogy fogyott az ital, a jókedv egyre magasabbra szökött.

Betelgeuse

A csillagászok már hosszú ideje remélték, hogy az esemény hamarosan bekövetkezik, mégis váratlanul érte őket, hogy ilyen hamar megtörtént. Mert a „hamarosan” asztrológiai értelemben véve több tízezer évet jelentett.

Egy szamár és végül egy ló

A kis falu élte békés hétköznapjait. A hegyek közé ékelődött be, oda a formás lankák ölelésébe. Így fentről úgy nézett ki, apró piros cserepes házaival, mint egy frissen szedett epres tál, csak a hab hiányzott róla. De biztosan, ha télen szemlélte volna a kíváncsi látogató, még ezt a látványt is megkapta volna.

A 3. Antikrisztus (kultikus sci-fi regény) – 41. rész

Alig telt el néhány nap, megalakult az SZGP, illetve nem egészen, mert előbb még hivatalosan is nyilvántartásba kellett vétetni. – Ez az első lépés, második bejutni a parlamentbe stb. Megy ez simán, mint a karikacsapás – dörzsöltem elégedetten a kezemet.

A Víg Zarándok fogadó

Hogy Péter–Pál napján meleg van, az nem csoda, de olyan füllesztő hőségről, ami már két napja a Budai-hegyekre feküdt, még a vének sem tudtak. Déltájt, Bicske felől pár távoli villámmal, hűsítő záport ígért az ég. – Tán estére ideér – gondolta Márton, a „Víg Zarándok” gazdája.

Megíratlan levelek (4.)

Adassék Kenderesi Mihály nagyenyedi professzor úr kezébe! Igen tisztelt professzor úr! Vegye alázatos bocsánat kérésemet, amiért mind ez idáig levelem írását hanyagoltam, annak ellenére, hogy elsősorban kegyelmednek tartozok elszámolással.

A mosogatófiú

Brúnó úgy tartozott a kiskocsmához, mint egy szék, vagy egy asztal. Mint egy bútordarab. Ott volt mindennap, jelen volt kétszer is, ha nem volt ott, hiányzott, mármint a leltárból. Brúnó negyvenkilenc éves múlt. Mindig mondta: – Apám biztos piás volt, mikor a nevemet választotta. Anyám nem szólhatott bele, neki mindig csak hallgass volt a neve. Sokáig nem tudott megbékélni a nevével.

A 3. Antikrisztus (kultikus sci-fi regény) – 40. rész

Ebben sem kételkedtem, és, illa berek, nádak, erek, még aznap éjjel eltűntem a környékről. Sajnos a következő városban sem szónokolhattam sokáig, mert itt a változatosság kedvéért a Városi Tanács kezdett zaklatni. Nesze neked liberté, égalité, fraternité.

Haza-fele

Ülök a kocsiban, nézem a visszafelé haladó tájat: a hátam mögött lassan eltűnik Baden-Württenberg, majd a bajor táj, Regensburg, végül a Wallhalla. Kocsink színültig megpakolva cuccokkal, van ebben valami megmosolyogtatóan kelet-európai: nyugatról nem lehet úgy hazajönni, hogy ne hoznánk valamit.

Darabolt virsli

A történet, melyet most szeretnék felidézni, úgy az ezerkilencszázhatvanas évek végén történt. Egy Nógrád megyei kis bányászfaluban, akkoriban a bánya és annak élete, mindennapjai volt a kis falusi közösség és vonzáskörzetének a meghatározó része. A bánya munkát adott, megélhetést biztosított. Volt ennek látszata is, hiszen egyre több szép ház épült a településen, olyan sátortetős, egyszintes, kocka alakú lakások sora, utcáról utcára.

A 3. Antikrisztus (kultikus sci-fi regény) – 39. rész

Már két hete járom az É–2-t anélkül, hogy tudnám, mit kezdjek magammal. Vajon mi vonz (vagy kényszerít?) városról városra csak úgy, minden cél és terv nélkül, miközben mások otthon ülnek, és élvezik az életet? Megint eszembe jutott a bolygó zsidó regéje.

Jó Ember konklávé

Az, hogy megfigyelőként részt vegyek azon a megbeszélésen, amin eldől, ki kapja a Jó Ember Díjat, hirtelen ötlet volt. Majdnem olyan spontán, mint a Gebauer-emléktábla idei megkoszorúzása, melyre hiába vártuk a felkért szónokot, ő valahogy nem érkezett meg.

Álomnapló (részletek) – 10.

Nem tudom hol játszódnak az álombeli történetek, egy szanatórium ízlésesen berendezett aulájában, vagy egy idősotthon tágas társalgójában; lehetne egyik is, másik is. Tudatom mélyén, már álmomban is előre érzem, hogy különös szürrealista kalandba keveredek.



Archívum

Hirdetés