Szépirodalom – próza | Hetedhéthatár
Archívum

Szépirodalom – próza

Írások a rovatban: 1943

A viharban is kell létezni – 1.

A családtörténet leírása egy belső kényszerem, talán érdekelni fogja a családom tagjait és kortársaimat is. Őseim emlékei és a saját életem eseményei segítenek megérteni a korszak viszonyait az országban és az Európában történteket. Sok magyar ember és család sorsa hasonló volt.

A kirekesztett

Már szürkült, amikor a fiatal tanítónő kinyitotta a kaput. Keskeny betonjárda vezetett be az udvarra. Hangosan köszönt, várt. Semmi mozgás, minden csendes volt, csak az aprójószág zajongott éhesen az udvaron, a tanítónő köré gyűlve.

A 3. Antikrisztus (kultikus sci-fi regény) – 80. rész

Kissé mellétrafáltam. Ennek esze ágában sincs bárkit is megáldani vagy megvenni, mindazonáltal már az is szép tőle, hogy ilyen szépen könyörög. – Szép szavak – ismerte el a császár is. – De csak szavak, frázisok, melyek mögött semmi sincs.

Élet-halál kérdés

Legszívesebben az életről beszélgetünk, az élet ilyen-olyan dolgairól: a születés csodájáról, emberi kapcsolatainkról, a szeretetről és persze, a szerelemről. Erről mindig. A halál túl sötét téma. A veszteség fáj.

Csavaros történet

A közeli gyógyszertárban állt sorban, recepttel a kezében, amikor inkább érezte, mint meghallotta volna, hogy valami leesett a lába előtt. Puhán koppant a szőnyegen, éppcsak a csendnek köszönhetően hallotta meg, és lenézett. Akkor már érzékelte is, hogy valami nincs rendben.

Bozont élete – ahogyan ő elmeséli (4. rész)

Verőfényes nyári nap, gazdáim készülődnek a piacra. Én már voltam reggeli sétán, és ettem, és elterülve fekszem a szobában. Hallom, hogy rólam van szó: – Vigyük át Bozit Zsuzsáékhoz, Csipi örülne neki, és Bozont is, játszanak majd a kertben. Mi meg nyugodtan vásárolunk a piacon.

Ökölcsapás

Már hajnali három óra volt, amikor hirtelen álmosság fogta el mind a két fiút. A füst, a zaj kibírhatatlan volt a sörkertben. Ott ültek a belső helyiségben, a nagyteremben, ahol a zenekar játszott.

Ezer forint reggelire

Bartos, a neves válóperes ügyvéd visszakézből szájon vágta feleségét. Evvel csattanós pontot tett a veszekedésre. Klári az asztalhoz kapott, hogy az ütéstől el ne essen. A kávéra váró csésze, amiből a férj már vagy tíz éve issza a reggeli konyakját kis feketével meglöttyintve, rosszkedvűen koccant a cukortartóhoz.

A 3. Antikrisztus (kultikus sci-fi regény) – 79. rész

Hogy ezért vagy nem ezért, nem tudom, de tény az, hogy valóban nem ostromolta meg Xanaxot, csupán környezeti menekültstátust kért a császártól. Ezt a kérést támogatta Hitler is, aki időközben szintén csatlakozott Alihoz. – Tündéri! Már csak ő hiányzott!

Az alagút titka

Lajos sietős léptekkel igyekezett a lépcsőn, majd az aluljáróban, a nyolcadik vágány felé. Tizenegy perc volt még indulásig, nem kellett attól tartania, hogy lekési a vonatot. Gyerekkora óta megszokta a pontosságot, talán örökölte apjától, aki oly sokszor hangoztatta: én még soha nem késtem el sehonnan.

Kétcentis vicc

Régi munkatársammal futottam össze a minap, épp a patika előtt. Alig ismertem rá. Teljesen megőszült, botra támaszkodva járt, de még így is jócskán sántított a jobb lábára, bár ha jól emlékszem, négy-öt évvel is fiatalabb nálam. Kérdem, mi történt vele.

Bozont élete – ahogyan ő elmeséli (3. rész)

Az udvarunk – A ház háta mögött egy szép, gyepes és fás terület van, elöl kőkockával kirakott rész. Labdázni mind a két helyen lehet, de sárban a kőkockás rész a jobb, jó időben pedig a kerti gyep. Lola is használja a kertet, nem vagyunk ellenségek, de nem is sokat foglalkozunk egymással.

Egy zöld mobiltelefon

Ágota sokáig aludt ma. Már délelőtt tíz óra elmúlt, amikor kikászálódott az ágyból. Fáradtnak érezte minden porcikáját, nem akart mozogni, sem a karja, sem a lába. A hangulata is pocsék volt, úgy érezte, ez a nap nem az övé.

A 3. Antikrisztus (kultikus sci-fi regény) – 78. rész

A következő napok folyamán egy percre sem kapcsoltuk ki a holografikus tévéket, és növekvő aggodalommal szemléltük, milyen katasztrófát okoznak a földre hullt szilánkok. Az egyik városban földrengés, a másikban szökőár és szélvihar pusztított.

A mozi

A völgytől mindenki óvta. Azt mondták, senki nem tért még onnan vissza. Egyébként sincs ott már semmi, csak egy romváros. Se kincsek, se emberek, semmi. Ami érték volt ott, már elhordták a hosszú évek alatt. Minek odamenni? Ám a völgy mégis csak csábította és egy nap felhágott a hegygerincre.



Archívum

Hirdetés