Szépirodalom – próza
Dobd ki!
– Most mit vacakolsz vele? Én aztán soha nem szánok időt ilyesmire.
– Csak két perc!
– Már megint guberálsz a szekrényben? Vegyél újat!
Eltűntnek nyilvánítva
Bármelyik nap, ha délután úgy öt, fél hét körül bementél a kiskocsmába, Jenő már ott volt. Eddig tartott a munkaideje, legalább is mindig így állapodott meg, bármelyik vállalkozóval, ha elment nekik falazni, betonozni. Jenő, aki nem rég töltötte be ötvenedik életévét, erre büszke is volt, úgy mondta: – Már éltem félszáz évet! A félszáz ugyan nem sok, Jenővel nem történt sok minden.
Pityu, a korcs
Tegnap meghalt Pityu. Tulajdonképpen úgy kellene mondanom, hogy megdöglött, mert csak egy zsemleszínű, kivénhedt korcsról van szó, aki már napok óta készült az utolsó útjára. Akkor már a tizennyolcat is betöltötte, ami kutyáéknál matuzsálemi kort jelent, de még utolsó éjszakáján is becsülettel ellátta házőrzői kötelességét.
A király
Medve rutinosan navigálta át kis teherhajóját a zsilipen. Utoljára a K17-es szektor törmelékmezőjében vadászott, keresve a használható és eladható darabokat, és úgy érezte, hogy ez az utóbbi hónapok legjobb fogása. Egy teljesen működőképes fotonhajtómű, három plazmaágyú és az apróságok.
Nyárutó
Minden szeptember elején megérkezik a pillanat, amikor az emberek azt veszik észre, hogy ma valahogy másmilyen a napfény, mint előző nap volt. Már nem annyira perzselő, vad, helyette inkább ölelő és simogató. A legnagyobb különbség azonban két fény között az, hogy ez a fény mindent széppé tesz, amit elér.
Buszon
A júliusi kánikulában igencsak jólesik a klímával felszerelt csuklós buszon utazni, a kinti 35 fokból megérkezni a biztonságos huszon fokba, és ha lehetséges valamelyik egyes ülésre tottyanni, persze az ilyen akciózás nem jár mindig sikerrel. A tömegközlekedés egyetlen előnye, hogy utazás közben érdekes dolgokat tapasztalhat meg az ember.
A zsűritag
Ezt a falut „Kék Szilvafás” településnek nevezték a környéken. Nem hét szilvafásnak, mert mindenkinek telkén volt legalább húsz, vagy harminc szilvafa. Úgy látszik a talaj erre volt alkalmas, mert más gyümölcsfa az elültetés után, lehullajtotta leveleit.
Aki mindent elintéz
Képzeljünk el egy elégedett embert! Kissé szokatlan jelenség, de úgy látszik, itt-ott még akadnak effélék. Ugyanis Ádám úr pontosan ilyen volt. Körülötte dúlt az infláció, növekedett a munkanélküliség, az energiaválság. Ő mégsem aggódott, örült, hogy van tető a feje fölött, rendes állása, felesége.
Hekl Krisztina: A legjobb sehol
Barátunk és szerzőtársunk Hekl Krisztina „A legjobb sehol” című novelláskötete 2019-ben, a 90. Ünnepi Könyvhétre jelent meg a Parnasszus Könyvek Kiadó gondozásában. A szerző könyvében korképet fest, pontos látleletet ad a társadalomról, melyet az egyes szám első személyben megszólaló elbeszélő börtönként él meg, és ahonnan először gyerekként, majd felnőttként is elindul.
Ezek a nyuggerek… (14.)
Pár napja Kedvesemmel, Athéntól cirka 1000 kilométerre, majonézes rántotthalat ebédeltünk, kukoricás rizzsel. Eszegetés közben megállapítottuk, hogy az Akropolisz most is nagy hatással van az emberekre – ránk is –, mindenhol turisták grasszálnak és fotóznak cefetül.
Kezdődik az iskola
Ezt a mondatot kevesen szeretik igazán, minden családban megkezdődik a hajsza!
A kikapcsoltad?
Elzártad?
Becsuktad?
A jó pillanatok és az elszalasztott lehetőségek
Minduntalan azon kapja magát, hogy mérleget készít: egyik serpenyőbe kerülnek a jó pillanatok, a másikba pedig az elszalasztott lehetőségek. Bőséggel akad mindkettőből, hol egyik, hol másik oldalra billen a képzeletbeli mérleg nyelve, attól függően, melyikbe rakott egy újabb emléket.
Az elmaradt riport
Vendel nyugalmazott egyetemi tanár, a lakótelep legidősebb embere, forró nyári napra virradt. Botjára támaszkodva igyekszik az ablakokhoz, hogy lehúzza a redőnyöket, így védekezvén az előre megjósolt kánikulától.
Nem teheted
Gyula szomorúan nézte feleségét, ahogy csendesen szedte össze a tányérokat vacsora után. Látta, hogy valami nagyon foglalkoztatja, vagy elszomorítja, nyoma sincs a megszokott vidámságnak. Máskor beszélgettek étkezés közben, de most sem Zitának, sem Alexnek nem volt ehhez kedve.
Az évforduló
János már hat hónapja egy másik városban dolgozott, távol Iréntől, a feleségétől. Ott is lakott, pillanatnyilag albérletben, ez volt a legegyszerűbb megoldás, ha már úgy döntöttek, hogy külön költöznek egymástól. Ebből a több mint tizenkilenc évből, amit együtt töltöttek, úgymond tizennyolc elment.
Partnerek
Legutóbbi hozzászólások