Hetedhéthatár | Szépirodalom – próza
Archívum

Szépirodalom – próza

Írások a rovatban: 1581

Ahány ház, annyi uno!

Nincs is annál jobb, mikor az ember egész éves hajtás után elutazik a Balatonra, hogy unozzon egyet a barátaival az üdülő árnyas udvarán. Az uno egyszerű. Unozni mindenki tud. Ezenkívül remek hangulatot teremt és jó közösségépítő. Na, erről mesélhetnék!

Az arany fülbevaló

Meleg este volt. Már a nyolcat is elütötte a nagytemplom toronyórája, de a nap még mindig ott ragyogott a szomszéd ház kéménye mellett. A falak úgy ontották magukból a meleget, mint télen a cserépkályha, ha jól megöntik koksszal. Koksz…

Kaland az írni tudó gépekkel

Már nagyobb volt Kasparek Kázmér, olyan húsz évhez közeli, amikor biztosan tudta, hogy ő író akar lenni. Írta is szorgalmasan kis epizód történeteit. Ezt mártogatós tollal, papírra vetette. A kézírása akkor még nem volt olyan kiírt, olvasható. Sokszor még ő maga sem tudta kibogozni, ha később, pár hét múlva vissza akarta olvasni.

Jól kinézek / Szösszenetek Facebookon innen és túl

Jól kinézek – Őrülten jól nézek ki: megplayboyodtam. / Kiforrt – A mikróban tökéletes lett a kávém: kiforrta magát (a csészéből). /
Esti bevásárlás – Bosszankodok: amerre megyek, minden bevásárlókocsi nyikorog körülöttem.

A bűvészprofesszor

A bűvészt és az előtte fekvő ládát vibráló fények világították meg, a halk zene kísérteties lassúsággal borzolta a nézők idegeit. A vibrálás abbamaradt, két másodpercig teljes sötétség uralkodott, majd egyre erősödő kékesszürke fény vette birtokba a porondot.

Naplemente szivárvánnyal

Amint ott ballagott az erdőszélen, egyszer csak mintha a nádasból lépett volna elő, ott termett előtte a Szabó Saci üde fiatalon, fülig érő szájjal, a fenekére simuló alig szoknyában. Valahogy úgy, ahogy negyven éve utoljára látta. Észveszejtően csinos, kívánatos volt.

Kiállt az erkélyre

Ott állt az erkélyen, várta Zsolt érkezését. Ilyenkor szokott otthonról, hat előtt tíz perccel a buszhoz sietni. Minden reggel ment a munkába, egy szomszéd városba. Még nem laktak együtt. Beáta kitekintett az utca felé. Zsolt késett vagy három percet. Mikor abba a vonalba ért, hogy láthatóvá vált, Beáta befelé, a szoba felé integetett.

Teri néni

Teri néni társaságában mindig Jevtusenkó „Anyáink lassan elmennek” költeménye jut eszembe. Egy másik mű aligha idézi fel hitelesebben azt az elkerülhetetlen sorsot, amely mindannyiunkra egyaránt vár, amely mindenki számára egyaránt misztikus.

A gomba

Az udvar puha gyepén egy hatalmas gomba állt. Feltűnő jelenség volt: sárga törzsén piros kalapot hordott, fehér pöttyökkel. Talán még a hatodik szomszédból is látszott. Egy nyári délután esni kezdett, csak úgy ömlött a víz a gomba kalapjáról.

A veréb csípése

Érdekesen vetkőzik a természet ‒ gondolta Veréb az otthon parkjában nézelődve. ‒ Az a fiatal meggyfa alig sárgul, talán még üde zöld levelet is találna rajta az ember, a vén cseresznye meg már csak a csupasz ágait mereszti az ég felé.

A fűrészelő

Elemért, a szőke harmincéves Pacsirta utcai fickót mindenki ismerte az utcában. De nemcsak itt, hanem az egész városban, sőt a környéken is. Híres volt több jellemző tulajdonságáról. Először is arról, hogy kigyúrt alakja, óriási lapát kezei, meg természetesen markáns, ellentmondást nem tűrő habitusa miatt a környező kocsmák rettegett alakjává vált.

Állati szösszenetek

Bemutatkozás – A böllér disznót vág. – Gyuriii, Gyurii! – visítja a sertés. Hiába, nincs kegyelem. És ezt ő is tudja. Azért tovább hörög: Gyuri, végül György, azzal vége…

Az esernyő

Kint esett. A ruhatáros lány a műanyagkosárban kotorászott és néha fel-felmutatott egy esernyőt. Ilyenkor a fejemet ráztam. – Nem, nem. Kék volt.
– De ez is kék. – Az enyém sötétebb volt. Kis keresgélés után újabb esernyő következett: – Nem, nem. Ennyire nem volt sötét.

Nagypéntek

Azt mondják, nagypénteken halt meg Kisbányai, az író. De az is lehet, hogy csak egyszerű pénteki nap volt… Vagy csak kedd, vagy csütörtök, illetve akármelyik nap a hétből. Olyan régóta egybefolytak a napjai, hogy már a vasárnap is feketén árválkodott a naptárában.

Szobafestő voltam három napig

Nem akartam én festőnek kiadni magamat. Ez csak úgy jött. Zsuzsinál voltam, az apja a szomszéd lakásban lakott. Arra panaszkodott, hogy festették a lakását, de a festő egy rahedli pénzt kért a munkáért.



Archívum

Facebook