Hetedhéthatár | Szépirodalom – próza
Archívum

Szépirodalom – próza

Írások a rovatban: 1663

Sakk! Matt!

A Zrínyi utca és a Szent János út sarkán állt a kocsma, a Bözsi néni kocsmája. A környék évek alatt sokat változott. A Gelka épületét is elbontották. Előtte az önkormányzat építtetett egy fából font, négyszögletes palánkot, hogy majd itt gyűjtik a hulladékot, szelektív. Ezt az ácsolt építményt aztán felgyújtották, porig is égett. Helyén ma egy kétemeletes sorházat építettek. A belső vakolások most folynak.

A 3. Antikrisztus (kultikus sci-fi regény) – 16. rész

Megindultan tekintettem az ölelkező három tarzániai lakosra. Beszédjükből kiindulva kezdtem sejteni, hogy valójában egy hadvezérrel van dolgom. Alighanem tanultam is róla hajdanán, csak hát az én történelmi tudásom olyan gyengécske, mint III. Richard hátúszásban.

Szakmai ártalom

Nálunk a gyerekek sokszor (mindig!) úgy ásítanak, hogy nem teszik a kezüket a szájuk elé: bele a nagyvilágba, a torkukba látunk stb. Ilyenkor mindig elhangzik a korholó, nevelői mondat: – Kezed a szád elé!

A két ébenfekete

Ez a történet a nagyapámé. Gyermekkoromban annyiszor elmesélte, hogy ma is emlékszem minden részletére, sőt, magam előtt látom a nagy bajuszú öreget, amint ölébe ejtett kézzel ül a heverőn, és felcsillan a szeme, amikor a Besszarábiából hozott paripáiról esik szó.

Azok a bizonyos nehéz idők

Azoknak, akik rendszeres újságolvasók, bizonyára feltűnt már, hogy nem múlik el nap, hogy ne derülni ki valakiről az ügynökmúltja. Lassan már sikk lesz a sárdobálás, az ún. időzített lejáratás, vájkálás mások múltjában.

Krakkói varázslat

A vonat gyorsan közeledett a reggeli napfényben ébredő városhoz. Kötelességszerűn, csaknem unottan száguldott a fényesre koptatott síneken. Nem tudta hányszor tette meg az utat Budapest és Krakkó között.

A 3. Antikrisztus (kultikus sci-fi regény) – 15. rész

Első utunk egy Tarzánia nevű településre vezetett. Képzeljünk el egy nagy kiterjedésű, fákkal sűrűn benőtt ősvadont, melynek teljes lakossága a fákra költözött. Itt aludt, étkezett stb., csupán a szórakozóhelyek, boltok, műhelyek épültek a fák alatt.

Keserű sör

… ha nem tetszik, elmehet; nem kötelező pont Németországban dolgozni… A Kisded már egy hónapos – gondolta mélabúsan Imre, ahogy kibámult a januárvégi hóesésbe. Pár kristálypehely a kocsmaablakra ült, s testük rögvest cseppé válva csúszott a semmibe.

Puczi Bélának, emléktábla helyett

Egy szimbólum. Jelkép. Marosvásárhely. 1990. Március. Pogrom. Meghurcoltatás. Menekülés. Új haza. Hajléktalanság. Élet.(?) Halál. Magaláztatás. Magyarország.
2017. Szégyen.

Kis ház a kert végében

Éveken át a háza előtt jártam el, munkába menet, vagy hazafelé, naponta legalább egyszer. A hosszú utca, amelyen járok, sok témát adott eddig is versekhez, novellákhoz. Ez a ház, meg a kert talán azért is vonta magára a figyelmemet, mert a telek nem volt nagy…

Lilla levele

Gyöngyi az ablakból nézte az utcát. A kora esti órákban csak két autó haladt el házuk előtt, egy kutyáját sétáltató idősebb férfin kívül senkit sem látott. Férjét várta haza, aki Marcit látogatta meg a kórházban. A kisfiú már hetek óta távol volt otthonról.

Elkésett döntés

Ezen a késő őszi, hidegbe hajló estén, valahogy korán lefeküdtek, pedig nem éreztek fáradtságot. Csalogatta őket az ágy. Nem volt kedvük mással foglalkozni. Balázs eloltotta a villanyt. A lefekvés nála gyorsan ment. A ruhadarabokat szétdobálta a szobában. Akármerre lépett, letett egyet. Reggel, amikor felébredt, fordított volt a helyzet. Perceken keresztül kábultan ült az ágy szélén. Az öltözés pedig egybekapcsolódott a reggeli tornával, mert amit az este szétdobált, reggel meg kellett keresni.

Eddig előhívatlan képek

Kirándulás – lerekeszelve, nagy mélységélességgel – / Az éjszaka terhét a fűszálakról már rég felitta a nap, a völgyben az erdő és a fűszerektől gazdag erdélyi ételek mindent átható illata keveredett. (Kár, hogy a kép nem adja vissza.)

A 3. Antikrisztus (kultikus sci-fi regény) – 14. rész

Beköltöztem a szüleimhez egy tízszobás épületbe. Gyönyörű, sziklára épített kastély volt tóra nyíló ablakokkal. Velünk szemben, a tó túlsó partján erdős, sziklás hegy magaslott. – Ejha! Még mondja valaki, hogy nem kifizetődő az istenhit.

Dolfi néni

Az egész életem, csupa félreértés… Már a nevem is! Mikor iskolás lettem az osztálytársim azt hitték Hitler Adolf miatt kereszteltek Adolphinának. Tiszteletből. Na hiszen! Más se kellett volna…



Archívum

Hirdetés

Legutóbbi hozzászólások