Szépirodalom – próza | Hetedhéthatár
Archívum

Szépirodalom – próza

Írások a rovatban: 2033

A viharban is kell létezni – 18., befejező rész

Piroska, aki frissen végzett pedagógus volt, minimális fizetéssel tudott csak hozzájárulni a családi kasszához. A szüleivel nem működött az együttlakásunk. Szerettünk volna saját lakást és így beadtuk a lakáskérvényünket. Jó pár év múlva kaptunk egy szövetkezeti lakást.

Szilvalekváros kenyér

Szeptemberben, amikor a gimnázium második osztályában megkezdődött a tanítás, egy ismeretlen fiú állt a katedra mellett. Ismeretlennek tűnt a diákok számára, de mintha az arca valahonnan mégis ismerős lenne. Az alacsony, tömzsi srác, haja sötétbarna, csak mosolygott, kiegyensúlyozott nyugalommal. Hornyák Endrét az osztályfőnök üdvözölte és bemutatta.

Piroska és a farkas

Megy Piroska az erdei ösvényen és a „Román rapszódiá” -t fújja pánsípon. Egyszer csak eléje toppan a báránybundába bújt farkas. Póréhagymával, puliszkával és cujkával kínálja. Letelepednek egy fa alá és jóízűen megebédelnek.

Ezek a nyuggerek… (4.)

Eddig úgy gondoltam, hogy a kor előrehaladtával romlik a szem.
De nem.
A napokban rájöttem, hogy sokkal kontrasztosabbnak, színesebbnek látom a világot.

Örök talány

Csak csipog. Mintha csak valami láthatatlan gát szakadt volna át, csipog megállás nélkül, valahogy úgy, hogy képtelenség megszólalni mellette, miközben folyamatosan rázza természetesen szőke, tövénél befőttesgumival összefogott hosszú, hullámos hajfürtjeit.

Kabak-hegy árnyai

1. A harmadik telihold – Alkonyodott. A néma hegyek lassan beárnyékolták a völgy ölén lapuló várost. A holdkeltére még várni kellett, de aki ismerte Régervölgyet, tudhatta, hogy ma éjjel ismét telihold lesz.

Jó szerencsét!

A frissen hullott hó vakítóan csillogott. A dombtetőről be lehetett látni az egész tájat, a kopasz tölgyfákat, a távolban húzódó városi fényeket és az egységet megtörő, a vidékre nem jellemző színesre mázolt fasufnit.

A viharban is kell létezni – 17.

Mesélek tovább az életemről. Próbálkoztam a Bölcsészkarra bejutni, de ez két okból nem sikerülhetett – a gyenge tanyai iskolából nem kielégítő nyelvtani ismeretekkel rendelkeztem, és ez nagy hátrányt jelentett, a fő oka azonban a sikertelenségnek az volt, hogy megbízhatatlannak és osztályidegennek számítottam.

Utcai zenész

Ebben a kisvárosban minden reggel ott ült a CBA Áruház fedett árkádja alatt Cila, a zenész. Egy kis összecsukható széket hozott magával, szétnyitotta és leült. Maga elé vette a földre letett hegedűtokját és kivette belőle az idők folyamán fényesre koptatott hegedűjét. Elkezdett játszani.

Ezek a nyuggerek… (3.)

Ma bementem a hentesemhez.
A szokásos, szívélyes mosolyával fogadott, mint mindig, ha meglát.
Felajzva mesélem neki, hogy pár napja nyugdíjba mentem.

Kékszóda

A televízió egyenes adásban közvetítette az angol kupadöntőt. Az első félidő közepén a Chelsea megszerezte a vezetést Hazard tizenegyes góljával. A Manchester United egyenlítési próbálkozásai rendre eredménytelenek maradtak.

A féktelen lovak

Ismét egy másik világban járt, de nem sikerült végletesen feloldódnia benne, visszatért. Felhúzta a köntösét, lassú bizonytalan léptekkel kiment a konyhába és tejet melegített magának. A ház előtti lépcsőre kuporodott, a csészéjét a két tenyere közé szorította.

A viharban is kell létezni – 16.

Az evezős bál után úgy éreztem, hogy az ott megismert Szendrey Piroska való hozzám, ő az igazi. Elhatároztam, hogy Ő lesz a feleségem. Nagyon tetszett és szerelmes lettem belé. Piroska egy szolid, csinos, csendes ember volt.

Négy katona

Közel hetven év telt el az eseményektől számítva. Az évek mégsem homályosították el azokat az időket. Szinte belevésődtek az emlékezetbe. A front időszaka volt, érzelmekre, létre, tudatra nehezedve. Négyféle, más-más ruhás katonával találkoztam ebben a sorsfordító időszakban. Gyerekfejjel raktároztam el az akkori eseményeket, melyek az idő távlatából sem változtak.

Smekkerek – 7., befejező rész

(Mikor újból kivilágosodik a színtér, középtermetű, harmincöt év körüli, egyebekben minden szempontból jellegtelen férfi: Suciu hadnagy bukkan fel az ajtóban.) RUDI. Hurrá, éljen Iljics lámpása! Most az egyszer nem sokáig tartottak sötétségben bennünket.



Archívum

Hirdetés