Szépirodalom – vers | Hetedhéthatár
Archívum

Szépirodalom – vers

Írások a rovatban: 2029

Derék keddiek

mi, a kedden születettek
harmadnapos bátorságával
-a szombathoz képest
amikor szüneteltünk-
tele vagyunk jókedvvel
humorral, kacagással

Apai örökség

Mióta magunkra hagytál bennünket,
azóta fájsz… És egyre jobban…
Emléked mindig élesebb…
Kihűlt szíved is újradobban…

Emberek

Adva van egy ember, aki
megköveteli magának a
tiszteletet, bár nem
érdemli meg,

Csendélet

Távolság mélyed a kékbe.
Fázik a madárijesztő.
A fény a semmibe tér le –
mint remény, az örök vesztő.

Wisława Szymborska: Távolság

Olyanok voltak mint két idegen.
Gesztusok és szavak nélkül mentek
az úton,
a boltba,
az autójukhoz.

Zsuzsanna – Álom

Azt álmodtam, hogy kilépett egy ajtón,
és látványától megdermedt szívem.
Zsuzsanna volt, ő nézett rám merően.

Földön futó idők

jaj, hogy szégyellem, hogy kivándoroltam!
elcsángáltam-é, vagy csak kifutottam
vittem a cókmókot, szinte a hátamon
annyi se volt, mi nyomta volna vállam
jaj, elmenekültem, jaj, mit tettem én!

egy apeva

nézd
lármás
madarak
fecsegésén

Ének

Posthumus Élet
Úgy hívják Lélek
Nincs benne Semmi

Az ember végül

Az ember végül elfogad
mindent: az ölelés hiányát,
a testi romlást, elfogadja
az elfogadhatatlant

Vangelisz zenéjére

Világra tárul amikor rám,
hiszem
szeret
ablakod

Széllökés

Összegereblyézett levél itt a tegnap,
és komposztálódott illatú az idő.
Konokul hallgat, mint aki mindent megkap

Gyenge ágon

A láncok nem szakadnak el,
csak húsba-marva jobban fájnak.
Gondolataid merre járnak?
Mondd el! …de csak egy csíz felel.

Könyörgés

Janus mandulafájának
szép-szép unokája mögött
én, nyakas protestáns, egy görög
barát megszületendő unokájának
épségéért esdve könyörgök.

megközelítőleg

megközelítőleg felismerhető vagy
mesés gyerekkorunk seolban suttog
most
felvarrt mellek



Archívum

Hirdetés