Hetedhéthatár | Szépirodalom – vers
Archívum

Szépirodalom – vers

Írások a rovatban: 1225

Gátszakadás

Megszólítanak Uram, mikor
magányuk ajtaját magukra
zárják, az elhasznált csend
házon kívül reked

Állok az időfolyam partján

Ifjúkorom utcájából
a lányok megöregedtek
a srácok meg lassan
mind elmennek

borsógyöngyök

most is csak kapirgáltam az ételt
játszottam ahogy szeretek
a villa tűhegyeire tűztem a zöld borsószemeket

Hüpnosz karjaiban

zsoltárokat zsolozsmázva
sem találok megnyugvást
imbolygó gondolataimból
kiutat keresek

Füstjelek az égen / Intelem

Látod-e fenn a csodás barikákat az égen,
szürke, fehér felhők göndörödő seregét?

Arcaim

Magamra nézni, és magamba,
a tükröket magam elé tartva:
mutatják arcaim, álarcaim

Múltidéző

Tegnap este, de már inkább éjjel
mikor játszottunk a földrajzi nevekkel
megérintett valami, visszazuhantam
megint az időben

kékharisnyák

génhibás
kékharisnyák
harsány
gyülekezete
hirdeti

Virágos triptichon

mosoly költözött
a tájra repceágyon
rikít a remény

Kezdő költők óvodája

Óvodásnak lenni keserű valóság,
csak firkálni tudok, meg is esz a kórság.

Alkalmi origó

ingerültségből
csapódtam akkor hozzád
mentőövemhez

Eső után

Reggeli felhőszakadás
alaposan elverte a port
az utcák során, tisztára
mosdatott minden járdát.

csak ülök a téren

csak ülök a téren
nézem mint játszik
megújuló magyalbokrok
haragoszöld levelein
a nap áldott fénye

hamvadó

inged alá
elrejtettél
jó szorosan
begomboltál

El a gonddal!

Nem. Soha nem volt még
ilyen szép tavaszom!
Nézem az új rügyeket,



Archívum

Facebook