Hetedhéthatár | Szépirodalom – vers
Archívum

Szépirodalom – vers

Írások a rovatban: 1162

Légy boldog… élj!

Ne keress a „meddig…?”-re választ
Ha örökké ezen agyalsz, belefáradsz

9 haiku

Üres csigaház,
száraz kóró üzeni,
életünk véges.

Mosoly

Felhők peremén ücsörög az éj ma,
mint vén semmirekellő, csak szendereg,
bóbiskolva hallgat muzsikát a léha,

Álmodozók

Amit a sors adott, részben már visszavette.
Nem siratom, és nem gyújtok felette
gyertyát és koszorú sem kell.

Aki lehettem

Aki lehettem-lettem, mint a szó…
Hullámverésben háborgott a tó,
mélyből tört elő, örvényt kavart

Madaraim csendjében

Csukott ablakon át
hallom énekét, gyorsan
ablakot nyitok, és a kora
reggeli csendben, még alig
felkelő nap szelíd fényében

Szellempillanat

Kérlek szabadítsd fel a lelkem!
Repülni vágynék a kormos város felett

Ellentétek

Te vagy a fény, Én a sötét éjjel
Te vagy a hűs víz, Én a forró étel
Te vagy a szél, Én tépett fák

Cudar világ

Tétován csavarodik
fel az est
a kopottas,
rozsdamarta bádogkeresztre.

Még téli – haikucsokor

Macskalábnyomok
a hóban s kis vonatfütty
töri meg csendem.

Szerelem

Csak egymás mellett…
Csak kéz a kézbe…
Egy fűzfa lombja?
Egy csók reménye!

Fényjel – XIX. századi dal

Látod-e mennyire várom, a
nappalok fénye, ha éj peremére
kúszik, a hajnali ködre terül

Régi márciusok

A villamosmegállóban, szikrázó
napsütésben álltam ma reggel.
Arcomat a nap felé fordítva,
lehunyt szemmel áldoztam
napistennek…

Képzeljük el…

Hunyd le szemed
Add ide két kezed
Mesélek egy életet
Talán a miénket?

révületben ringatózva

nem vesszük észre
hogy herdáljuk időnket
hogy vágyálmokat kergetünk
hogy pökhendi módon
száműzünk szeretetet és szerelmet



Archívum

Facebook