Szépirodalom – vers | Hetedhéthatár
Archívum

Szépirodalom – vers

Írások a rovatban: 2265

Lesipuska

Néha jó tudni, hol a helyed
E cseppnyi világban, ha a
Nap elbújt a Hold megett
Lapítasz-e te is a felhők alatt

Réka

Tudtam, majd egyszer bekövetkezik.
Hogyan és mikor? Csak azt nem tudtam én.
Fél napja már ezt is ismerem –

Nászta Katalin: Tanítsd nyelved

A magyar kultúra napja akkor született,
mikor házat váltottunk – haza helyett.
A hűtlenség nyomunkban ólálkodott,
belénkmart, kutyául viselkedett.

Emlékek záporán át

A Béke téren elkapott egy gyors, futó zápor,
s amíg menedék után futottam a téren át,
felvillant emlékeim vetítővásznán egy kép.

Beismerések

csigaházban a tengerzúgást
sikerült eljátszanunk,
jeleket faragtunk a nincsből

Rubin – A Tűz köve

Ami látszatból épül, csak talmi kincs,
játszik veled, mintha volna, ami nincs.
Visz előre, aztán durván visszadob,
valódinak hitted, most fáj s izzadod.

Ha lenne, volna

Ha lenne nékem, akkor volna…
gondoltam felnézve a Holdra,
de hogy mi kéne, azt se tudtam
négy-öt éves piciny koromban…

Ringató

Gyöngyöm virágozz
virágom permetezz
permetem illanj
illatom felhőzz
felhőm borzongj

más már a világ

más lett a hajnal más már az alkony
a nappal gyorsan oson az éj csak csoszog
félig telt poharam inkább félig üres
a
betűk kusza táncát

lemerültem

lemerültem
már hét éve három hónapja és öt napja várakozom
néha kiszámolom órában is
ám belátható
hogy ez most túlontúl hosszú fejtörést igényelne

Estike

Hát ez a nap is elszállt
A Nap persze megint nyugatra emigrált
Csak egy sápadt fénysugár maradt
Velem az estre – Lustán, álmosan
Sárguló papíromra vetve

Titkom virága

Az a cseppnyi kis melegség,
szívboldogító jó érzés, amit
érzek, éppen elég ahhoz, hogy
reggel legyen erőm és kedvem
nekiindulni a napnak

Portré

Szürkéskék szemében
hamiskás mosoly,
szavaiban a szokásos elegy:
rengeteg bors, kevés cukor.

Rejtőzködő világ

Aki magasan jár
sokan megcélozzák
Jaj, felhő rejtsd el!
Aki fák közt bujkál
bárki elől futván
Jaj, erdő rejtsd el!

Itt a vége

Máli néni kiflit sütött, óriást.
Hat unoka nézegette, mily csodás!
Olyan nagy, hogy elég hatnak?
Mind örülne egy falatnak.



Archívum

Hirdetés