Szépirodalom – vers | Hetedhéthatár
Archívum

Szépirodalom – vers

Írások a rovatban: 2217

most

most kell tevékenyen jót tennünk másokkal
s nem a túlvilágon*­
mondta Hrabal
te teszel valami jót egyáltalán
szegezte nekem a kérdést

tiéd

itt szöszmötöl az alkonyat
mely körberajzol arcokat
kik ismerősök mint a csend
mind itt poroszkál

Vagy nem lenni

A semmi hátán egy pattanás
Egy láthatatlan kelés az időn
A haloványon egy árnyalat
Ennyi vagy – Hanyatt eső lelked
A végítélet napján

Születésnapi köszöntő / Dr. Vida Gábor 70 éves

Kedves Apus, Gáborunk,
semmi búra nincs okunk.
Csak vidáman hetvenkedjünk,
ha az lejár, nyolcvankodjunk.

Kispesti capriccio

Régi emléket keltett életre a kép: egy magas kémény, olyanforma,
mint amelyre felmászott egy gyönyörű nő, hogy szőke hajzuhatagát
felkínálja a Napnak és a szélnek. Történt mindez a filmvásznon,

Rövid versek

Elmosódott arcok
lebegnek a korán sötétedő,
szédülékeny téli délutánban.

December elején

A bokrokon,
mint szobrokon,
kis jégcsap.
Még fókuszál
egy napsugár,
hisz csélcsap.

Esztergomi fák 3-4.

Gesztenye

Láttam növekedő tested
az éjszaka fényein át
ahogy titokban a földre ereszted
gyertyás tenyered, viasztalan ruhád

füveskönyvek

mi ez a hosszú hallgatás
faggatnám a jó Hrabalt
olyan fura ez a csönd
nem szól meg nem pöröl

advent

ismerem az arcodat
ott voltál velem apám temetésén
hideg volt és én nem sírtam
és akkor is
amikor mégsem ütött el az a motoros

A priori

Semmilyen növény vagy állat
Ember vagy emberfaj
Cigány, zsidó, néger, árja
Lehet akár életem párja
Vagy bármilyen rokonom

Csak egy álom

Azokkal a könyörgő szemekkel nézett rám,
azzal a tekintettel, amelyben már csak
fájdalom volt, mikor tumor úr lassan
felfalta a testét, és cserepes ajkakkal
suttogta felém a szavakat: Adj ennem!

Tegnap

Békésen költöttük el
vacsoránkat, elbúcsúztunk,
ám alig léptél ki,
szobámat belengi
máris a hiányod;

Örök télapóm

Emlékeim tele hideg, méla hó,
és tejfehér a táj fel az Alpokig.
Egekbe nyúlva csak árnyéka kopik,
hol is lakhatna máshol a Télapó?

Esztergomi fák 1-2.

Nyár
A fák fölfénylettek ma az udvaron
lombjuk színes sátor szövedéke
átütött rajta a nap
mint mikor beköszönt a béke



Archívum

Hirdetés