Hetedhéthatár | Szépirodalom – vers
Archívum

Szépirodalom – vers

Írások a rovatban: 1354

Elhagyatottság

Árnyát veszíti el a szék,
a sötét mindent körbefon.
Rég kihűlt kályhán a fazék,

Október végén

Már sárgán néma a kert,
ernyedten lóg rajta a nyár,
mint szélfútta bokrokon
a megtépázott pókfonál.

Nélküled

Egyedül, magányosan
Ágyam helyett agyamban
Rád gondolok titkon drága

Temegén

Te több vagy, mint a mindenség.
Kitapintható és mégis végtelen.
Biztos pont ingatag világomban.

Moccanatlan

Betérdepelt az ősz a kertbe.
Eleinte nem gondolta komolyan,
nem időzött hosszasan,

Intelem

Harmat Péternek /
egykor belátta minden tévedéseit
a pörgettyű magától forgott és nem dőlt el sose
az oroszlán örült a kifutónak

fényének

napfény száguld az égen
madárka száll a fényben
magával viszi a lényem

Árny-örökség – VI.

Temetők, ti nyugodalmas kertek! –
nehéz-szagú kemény területek
árny-mosó esők utáni
felparcellált csend-övezetek.

Régi házak emlékezete (Egy újsághír margójára)

Valahányszor Kispesten járok, eszembe jut az
a rémületes pillanat, mikor dózerolták le a
régi szép családi házakat.

Kis mókusát bedobja

még tart a hajnal megkísértése
egymásra rakott tányérok a napok
kávéillatra nyílik a szem rése

Triptichon

Határok
Kitapogattuk egymás szellemiségét.
Csókjainkkal megjelöltük hol húzódnak

alig akvarell

nézd megingathatatlan az ősz
homályos csönd csúszik levéléleken
bizonytalan némaság tartja az ágakat

Aki kitalálta

kinek írsz költő ha nincs Isten a babádnak aki nincsen? rég eltört vagy elvesztődött arcára sem emlékezel kinek írsz s milyen reménnyel? ha remény sincs hiszen ezt a ”nincs isten” temette el mikor még megvolt akkor mi a bánat? ha senki sincs ott fent az égben a csillagok is lehullnak szépen egyenként vagy egyszerre csőstől? […]

Indulás előtt

Bennem húsz éve kivasalt ruhákat hord egy idióta,
aki szökését tervezgeti Pripjaty gyönyörű városából,

Légy résen!   /   haikuk

Szeptember /
Olyan furcsa ma
a fény: széppé tesz mindent.
Szüret illata.



Archívum

Hirdetés

Legutóbbi hozzászólások