Szépirodalom – vers | Hetedhéthatár
Archívum

Szépirodalom – vers

Írások a rovatban: 2351

Időtlen világ

Talán túl van, talán ideát
honnét apám, anyám idelát
Az ígért menny, benne angyalok
hol boldogan szólnak dallamok.

Hitetlen ima

Két fiam felnőtt. Körülöttem
néhány száz vers: ennyi egy élet.
Uram! Nekem nem adtál úti pénzt,
hogy miből kezdjek, miből éljek.

Ha közelít a lomha éj

Ha közelít a lomha  éj,
csillagsubát terít fölénk.
Járása kissé ingatag,
mellén a holdfény, mint a nap.

Tavasz

Szeretem a levelet
Ahogy lehull a fáról
Szeretem a ruhát
Ahogy lehull a lányról

Összetartozás

Amikor rám adtad ma
a délutánt,
megéreztem, hogy
összetartozásunk már

Magyar Miklós: Megszületett Guillaume Apollinaire első képversének magyar fordítása

A Kalligrammák (1918) Apollinaire második és egyben utolsó nagy verseskötete. Apollinaire első kalligrammának nevezett képverse 1914 júniusából való, ám magyar fordításban mind a mai napig nem jelent meg. Éppen ezért becses számomra a vers magyar változata, amelyet Vörös Viktória költőnő bocsátott rendelkezésemre készülő Apollinaire monográfiám számára.

Istentelenül

Amikor az ember
végleg kimerül,
s feladná, úgy érzi,
számára semmi
sem sikerül,

Nagy szelek, ha fújnak

Nagy szelek, ha fújnak, éjszakákon át
álmatlanul forgolódom ágyamban. Ma
éjjel is így volt, minduntalan felébresztett
a kint tomboló szél

Navratna

Csoda az idő tenyerén,
ragyog gyökértől az ágig,
szerelemben a te-meg-én
gyémánttá hevül, ha fázik.

Hajnali blog

Nem keresem a rímes szavakat,
csak annyi kell, mi magától akad,
a sor végét cifrázni nem fogom,
inkább legyen dobpergéssel rokon

Könyvmágusok

Amikor olvasok
Akkor nyitott szemmel álmodok
Valóra váltom a lehetetlent
Felfedezem az ismeretlent.

Hajnali skicc

Mint színházi fény,
komótosan kúszik a kacér hajnal.
A szemközt páváskodó platán
– mint Ofélia,

Lassú szonett

Eltékozolta szárnyait az éjjel,
tétova tűnődés téblábol haza,
kopott kerti lóca évődik a fénnyel,

Vajon milyen lesz?…

…Egyedül, magam nélkül is
A semmi mélyén legbelül?
Vajon milyen lesz, mikor lelkem
Már nem repül a szembe széllel

Szolmizáció

Dór dalia vagyok, végül dísztelenné érett férfioszlop.
Réveteg pillér a főtemplom lépcsőin.
Mily rozsdásra vált köröttünk a lugas – te belül és mögötted én.



Archívum

Hirdetés

Legutóbbi hozzászólások