Hetedhéthatár | Szépirodalom – vers
Archívum

Szépirodalom – vers

Írások a rovatban: 1673

Talán nem vagyunk mások…

Talán nem vagyunk mások
Csak néma marionettbábuk
Kik zsinóron rángatóznak

Ha újrakezdhetném

Ha újrakezdhetném
Nádszál lennék
Égretörőn karcsú
Halkan susogó
Egyenesgerincű

motozó

a délutáni jégeső
itt sátoroz és kárt okoz
most csönd csöpög
és sár motoz

A hit ereje

Oly sokáig emésztett az Idő fekélye
Egy bűzös dögkút mélyén
A kiút reménye nélkül
Hogy, ha egy kósza pillanatban
Egy cseppnyi fény fakadna

Elválik

elválik valódtól álmom
mint testtől a lélek
e pillanattól külön éltek
te utcára lépsz

Ember a Holdon

Már negyvenkilenc év
tovaszállt, mégis előttem
van ma is az a nyári este,
mikor Apámmal álltunk
a kertben

A múló nyár szonettje

Az útszéli fák szétnyílott legyezők.
Tárgya mögött az árnyék csak andalog.
Pórázukon szárnyalnak a lepedők

Utóhangok

Bár egyértelművé
vált a különvalóságunk.
ugyanaz a nap süt rá,
ugyanaz a levegő élteti.

Visszhangtalan

Ne gondold sosem,
kéménybe írsz korommal,
ha munkád visszhangtalan.

vihar

nem tudom behúzni a cipzárt
beakadt
csak álldogálok kifordult esernyőmmel
ez a harmadik ami ezen a nyáron eltört

Sajnos késő

Ha már belestél
Elesett versembe
Verbális trombocita lettem
Herbális fejedben

Lakhatás

egy régi térképen
nem leltem az utcádat
s holnap már hiába keresem

Micsoda különbség

János bácsi mikor meghalt,
elindult az özvegye,
hogy a legszebbik koporsót
az urának megvegye.

Múlt akkordok

Oldhatatlan szomorúság
kerít hatalmába ezen
a fátyolfelhős délutánon,
éles képeket hív elő

Baskai reggel

Szűk kis utcák,
sikátorok, erkélyek,
milliónyi láb koptatta
ősi utcakövek,



Archívum

Hirdetés