Szépirodalom – vers | Hetedhéthatár
Archívum

Szépirodalom – vers

Írások a rovatban: 1962

game over

mint holmi üstökös húz ívet a félsz
sikoly az agyban
izmok rándulnak görcsbe
az idő álruhát ölt
felrúgva a kontinuitást

a magzat

abortuszt végeztél rajtam
sosem volt még abortuszom
semmi különös előzménye nem volt
szóltam hogy nem vagyok jól

Nagypéntek mindenkor

Ó, milyen tökéletlenek vagyunk!
Ha megtérünk is, valamit
mindig hátra hagyunk.

Hepileptika

Agyamban nagy baj van
Döglött neuronjaim
Puffadt hassal fölfelé
Úsznak a mély felé

Engesztelés

Tudom, kedves, most nagyon haragszol,
még homlokod is összeráncolod.
Csak megyünk egymás mellett szótlanul,

Most csak

Csend van most bennem,
napokig nem szóltak a versek,
csak a fájdalom árad bőséggel,
valóságos szimfóniák szólnak
a testemben.

Figyelem e furcsa létezésben

Hirtelen támadt szél hozza
mesefoszlányokban kavarog az arca
kopár hegyek visszhangozzák nevét
bár kihűlőfélben a régi szenvedély.

Pusztító tűz az éjszakában

Bár sohasem láttam, ott volt
álmaimban a Notre-Dame
ódon falaival, Quasimodo
alakjával bejártam ifjan

Tibornak, ma

Ma ne számold az éveket,
ennél sokkal több nem lehet…
Nem számít múlt, nincs szebb jövő,

Magány

Laptopon kijelzőjén lagymatag sorokat les
és duzzogva ölel, a teltcsípőjű Éj.
Érzi,
Ma nem háljuk el frigyünk,

csak ráadás

írhatnál a tavaszról
most mindenki a tavaszról ír
leírhatnád
hogy pattanásig feszül a rügyekben a várakozás

A költészet ereje

Köszönöm néktek
Guvadt szemű kretének
Dúvadak és heréltek
Bárgyún omló versetektől
Könnyeimre petézek

Tollam

Gyöngyházszínű
kecses tollam
fehér lapnak
udvarolgat

A vers varázsa / Költészet Napjára 

Csillag volt égen
minden vers régen
szájról szállt szájra,
szellő volt szárnya.

Éneim-éneke – 3. rész

Nyers:
Megint az eunuchok
tüntettek a szerelemért?

Önző:
Felélek belőled annyit,
hogy magammá változhassak.



Archívum

Hirdetés