Szépirodalom – vers | Hetedhéthatár
Archívum

Szépirodalom – vers

Írások a rovatban: 1809

Szürke hétfő

Szürke házak felett
szürke az ég, szürke
itt minden, hétfői
szomorú kedvem
is szürke,

Várakozás

Felhőkben még a hópihe
és erdőben a zöld fenyő.
Vajúdik már a jó Ige,
míg ég a földdel összenő.

Végállomás: kiszállás!

Már zeng egy hang: Végállomás!
Még egy utolsó moccanás,
mielőtt kilépek a csendbe.

prognózis

komótosan vetkőzik a hajnal
hálóköntösétől megszabadulva
indul hosszú útjára a fény

pontosan ott

a könyvtárosok
kiábrándultságával ültél az ablak mellett
pontosan ott ahol tegnap a nagy költő

Műsorváltozás

Ma reggel a Napfelkelte
Érdektelenség miatt elmaradt
Helyette a nagy sikerre való
Tekintettel

Gondolatok a boldogságról

A boldogság nem permanens állapot,
csak pillanatok, melyeket, akárcsak
lepkehálóval foghatsz, ha megragadod

Így télen

Most jó egyedül a meleg szobában
Noé bárkája ritka csendembe úszik,
hozza magával, lám itt lebeg előttem
a múlt levegővel teli zsákja.

Zárt templom

A vén templomra ráomlik az este,
s árnyékból nő az angyaloknak teste,
Imakönyv bóbiskol az egyik padon

Vasárnapi ruhák

Engem még mindig az a régi kísért,
hogy a vasárnapi ruhát mise után
hazaérve, le kellett venni rögtön.

Késő ősz

Ködtől füstös napokat
Ölel a bágyadtan hulló napfény,
Elmossa a színeket az eső játéka

őszi

tüll fátylat öltött az álmos est
pár csillag csupán a dísz
rideg és hideg az őszi táj

kántáló

gyapjúszép csendeken
kántálom kergetem
hintálom életem
didergő dallamon

Számadás

 Mielőtt elaludtam volna
Átgondoltam Napom, Évem
Földi Létem
Az égvilágon mindent

Fogadás

Fogad két angol gentleman,
vagy ezer font a tét,
hogy repülővel felviszi őt plusz b. nejét



Archívum

Hirdetés