Hetedhéthatár | Szépirodalom – vers
Archívum

Szépirodalom – vers

Írások a rovatban: 1281

Téglákba vésve

Téglákba vésve, megőrzi örökre egy
hajdani ház emlékét az anyag,
beleégett, megmarad.

Kérdések

Hova tettem, s miért oda?
Ki volt ő? S hova lettek a nevek?
Miért múlik füstté egyetlen pillanat

Nem tiltott

most írjam le azt hogy szeretlek? ez olyan banális
úgy szeretlek mint aki fázik, didergek mindhalálig
ebből születtem? nem tudom honnan ez, ki tudja
anyám forró estéről mesélt, mikor megfogantam

másik élet kéne

úgy gondoltam másik élet kéne
mert ez már viseltes
megfakult a színe feslik a fonákja

Este

Tücsök ciripel,
míg teám kortyolgatom.
Lám, ketten vagyunk.

Történelmi igazságunk

Igazságot, igazságot!
Nyalka ifjak így daloltak…
Gyöngyös párták hajbókoltak.

A házad és a házam

Jártam a te házadban,
tegnap, mikor hívtál.
Otthon éreztem magam,
bár innom sem adtál.

Búcsú

annyiszor mondtam nem kellett
annyiszor kértelek nem akartad
már hallgatok süket maradt
a kapcsolatunk megszakadt

Szenvedély  /  tanka

Látod, az élet,
a szenvedély, amíg él
addig öröm és…

eksztatikus pillanataim

felülemelkedve a mindennapi rutinon
kívülről furának látom magam
birkaüzemmód
csak ritkán pörgök fel

rebbenő

hátamon holdfény hegedül
tétova tincseimen
végtelen csendjeink járnak

Esti utcákon

nincsenek szavak
miket kimondva
megkönnyebbülök
nincs isten
aki feloldozzon

Egy kritikus emlékkönyvébe

Célod, barátom, nemár az legyen,
hogy büszkén ülhess egy magas hegyen!
Mondd, boldog ingyen senki nem lehet?

Szélben bólogató

Újra a hetedik emelet
magasából szemlélem
a világot, már nyugodt a
lelkem, enyhe szellő jár
lent a játszótéren.

Létmorzsák

Valahányszor
a kísértésnek,
ellenálltam
magamnak is.



Archívum

Facebook