Szépirodalom – próza
A nyereményautó
Esztergomban, nagyapámék udvarában állt egy öreg diófa. Óriási lombja árnyékot adott a nyári melegben, és kiváló búvóhelyet nekünk, gyerekeknek. A fa alatt nagy asztal állt, előtte kényelmes támlás pad. Sokszor ültünk ezen a padon játék vagy beszélgetés közben.
Majd legközelebb
– Szóval, mint mondtam, újítani fogunk. Mégpedig ab ovo, a tojástól, mert azért mégiscsak szégyen, hogy mialatt mindenki újít, reformál, mi, tanügyiek csupán vitatkozunk erről. Hát ennek vége, beszéljenek a tettek! – hadonászott egyik tanügyi értekezleten a kopasz igazgató.
Megfulladtak
Ezer dolgot kipróbáltam már, miközben egyet sem akartam. Bekerültem a focicsapatba, csörgődobos voltam a zenekarban, matekszakkörre jártam, gyűlöltem az összeset, mindnél úgy éreztem, hogy megerőszakolom önmagam, pedig nincs is önmagam, nem tudom, ki vagyok.
Pár hét a sebészeten
Egy hétfői napon kellett Jakab Zoltánnak jelentkeznie a sebészeten. Előzőleg volt különböző vizsgálatokon. A panasza pedig a vizeléssel függött össze. A végén megállapították, vesekövei vannak, melyeket el kell távolítani. Tehát egy műtét miatt jött azon a bizonyos hétfői napon a sebészetre.
Álomnapló (részletek) – 52.
Nem tudom, melyik településen, melyik utcában járkálok. Hallom, hogy ketten is – férfi és nő is – kiabálja a nevem. Körülnézek, akkor fedezem fel Tomot és Zsut, ők integetnek és kiabálnak egy rácsos tornácról nekem. Nagyon köszönik azokat az ajándék kütyüket, melyeket a vaszari búcsúban vettem.
Tapsvihar a szigeten
A tárgyalót áttetsző szivarfüst töltötte meg, amin senki sem csodálkozott. Már három órája tartott a zárt ajtók mögötti tanácskozás. A szivart csak a vezér szerette, de a többiek igyekeztek ebben is a kedvében járni, és fel-feltörő hányingerüket elnyomva pöfékeltek.
Az a gyönyörű barna kabát
Olyan négyéves-forma lehettem, mikor nagyszüleim először vittek el Brassóba. Na, nem olyan ukmukfukk, mint ahogy ezt most leírom, hanem hosszú és körülményes készülődés után. Nagyanyám átmosta és száradni aggatta a nagy füles kosarakat. Nagyapám előhúzta a kasos szekeret.
A bárka és a romboló
Az Özönvíz tizenhetedik napján kitépett fák és hatalmas tüskebokrok sodródtak a bárka útjába. Noé egy hosszú csáklyával igyekezett visszataszigálni őket az áramlásba. De jött helyettük másik fa és másik bokor. A szemerkélő ködben alig egy kötélhossznyira lehetett ellátni.
Álomnapló (részletek) – 51.
Az álom első fele eltűnt, a második pedig túl lehangoló – Vaszaron vagyunk a szülői házban, a kedvenc udvar felőli szobánkból – anyám és apám beszélgetése hallatszik. Menyemmel takarítunk a konyhában meg a fürdőszobában, aztán az utcára néző hideg szobára kerül sor. A szoba majdnem üres, csak egy asztal és néhány szék árválkodik benne.
Az utolsó kavics
A Halál Istene már egy ideje figyelte a kórházat egy ezüst tálban fodrozódó víz tükréből. Látta, amint a nőt a fehérre meszelt szoba egyik ablakához tolják, hogy nézhesse az őszi Mecseket. A szobában a mentol és a fertőtlenítő illata keveredett. A nő haldoklott.
A kékszemű lány gépelni tanul
A történet befejezésétől eltelt vagy hat hónap. Zombák Zoltánt megkérdezte barátja, hogyan emlékszik vissza erre a történetre, amely akkoriban egy kis galibát okozott, ott a hivatalban, ahol dolgozott, így negyvenöt éves fejjel.
-Már hazafelé indultam, mikor nyílt az iroda ajtaja. Irén jött be, aki a szomszéd irodában dolgozott, egyenesen felém tartott.
A másik út
A sportcsarnok zsúfolásig megtelt, nemzeti- és klubszínekbe öltözött szurkolók nagy zászlókat lobogtattak, dobok, trombiták szóltak. Óriási érdeklődés és várakozás előzte meg a találkozót. Az ellenfélnek győznie kellett a továbbjutáshoz, a döntetlen a hazaiaknak kedvezett.
A nagy meccs
A két világháború közt volt a legduhajabb kocsmaélet Pécsett, bárki megmondhatja, aki akkor élt. Főleg a keleti városrészben: Gyárváros és a Budai vám környékén. Itt minden szombat este gyári munkások és bányászok tucatjai itták el a frissiben kapott heti bérük egy részét.
Álomnapló (részletek) – 50.
Felsőkövesden lakunk, fiamékkal együtt. A kertünk hatalmas és rettenetesen elhanyagolt, gazos, menyem az utca felső részén kapál, dolgozik nagy szorgalmasan – én a kisebbik részt próbálom megszabadítani a gaztól. Rettentő lassú vagyok, leülök a bejárati lépcsőre, onnan nézem a kert nagyobb részét, menyem villámgyorsan dolgozik.
Így (ny)írunk mi
Az Ingyom-bingyom irodalmi portálra kattintva szokatlan hirdetésre bukkantam. Bocsánat, hogy tetszik mondani? Nem ismerik az Ingyom-bingyom irodalmi portált? Lehetetlen, hiszen ez Magyarország egyik legszínvonalasabb weboldala. Itt, kérem, minden amatőr tollforgató profi.
Partnereink
