Szépirodalom – próza
Látszat: álmodozunk, de itt a valóság
A látszatot és a valóságot, így egymással szembeállítva szinte átéljük mindennap. Mert ugye hajlamosak vagyunk arra, hogy a valóságos helyzetet, amely nem kedvező számunkra, más képre formált látszatként kezeljük.
Bandi bácsi
Nézem a Wikipédián az 1914-ben született személyek névsorát: Alberto Lattuada filmrendező, Lukács Margit színművész, Makkai Endre néprajzkutató. Hopp, őt ismerem! Született 1914. május 31-én, Vashegyen. Elhunyt 1998-ban, Déván.
Ízes érzések
A világ forrongott, a kétségbeesés és a bizonytalanság uralkodott mindenütt. A változások már követhetetlenek voltak, az új rendeletek és intézkedések, eszeveszett gyorsasággal, süvítve repültek el az emberek mellett. Összehangolt támadás folyt az emberiség ellen.
A kis fekete lány
Ez a márciusi reggel is olyan volt, mint az idei többi reggel. Álmos, hideg és hangulattól megfosztott volt. Péter unta ezt az egyhangúságot. A munkába menet csak úgy lógott a villamoson, ahogy kapaszkodott, mint egy odadobott ruhadarab a fogason.
A fájdalom architektúrája
Felvetődött-e bennetek valaha a kérdés, kedves olvasóim: mit tehet az ember lánya, ha naphosszat háton fekve a mennyezetet kell bámulnia, vagy jobb esetben oldalára fordulva kémleli a zsalun átszűrődő fényeket, melyek legfennebb a nap állásáról adnak némi eligazítást?
Türelmetlenség
Másfél perces novella – Barátaim, ismerőseim gyakran csodálkoznak rajta, hogy, bár megtehetném, nem szeretek csak úgy céltalanul mászkálni, utazgatni, nézelődni a városban. Pedig én magam is vártam, hogy betöltsem a 65. évemet, és ingyen utazhassak.
Álomnapló (részletek) – 49.
Mostanában elfelejtettem az álmaimat, pedig hemzsegtek bennem, de reggelre valahogy szétestek – elúsztak, el az első hanggal, amelyik felébresztett. Mára ismét maradtak követendő álomnyomok, történetté gömbölyödnek, megjeleníthetők.
A közösség érdekében
A közösség! Ha ezt a főnevet magyarázni szeretnénk, sok félreértésre jönnénk rá. Mert ugye hajlamosak vagyunk a közösség szó alá gyűrni minden olyan kisebb-nagyobb csoportot, amit úgy általában közösségnek nevezünk.
A szoknyavadászat művészete
A nyolcvanas évek második felében jártam egyetemre. Akkor az volt a szokás, hogy az egyetemistáknak is ki kellett venniük a részüket a szocializmus építésében, nemcsak fűtött termekben üldögélni naphosszat az állam pénzén, és bárgyún bámulni a zöld táblát.
Valóság és álom határán
– Liftben – Nyomasztó, rossz álmokkal teli éjszaka után, sok felriadást követően, hajnali ötkor úgy döntöttem, hogy nem próbálkozom tovább a visszaalvással ezen a hétfő reggelen. Inkább beletörődtem, hogy számomra ezúttal véget ért az éjszaka. Mindössze három órát sikerült aludnom.
Fura álom
Könyvbemutatón vagyok – szerelmem is jelen van frakkban, vakító fehér ingben. Amolyan puskini figurára hasonlít. Nagy papírdobozt szorongat a kezében. Amint felfedezi érkezésem, elém siet, és kezembe nyomja a dobozt, aztán helyet foglal az első sorban. Igyekszem egyik sötét hátsó sarokban helyet keresni, hogy megnézzem a csomag tartalmát.
A csend sokrétű ereje
Van a csendnek ereje? Joggal tehetjük fel ezt a kérdést, mert a csend olyan szükséges, mint a levegő, mert csend nélkül élni sem lehet: Biztosan magasztosak a szavak, de megértésként hívjuk segítségre pár író, tudós, gondolatát, hátha ők másként látják a csendet.
Lidércálom
A nagymama nyolcvanéves volt, unokája negyven. Mindkettő kicsi, kövér és galambősz. Ráadásul süket, helyesebben nagyothalló. Különösen a nagymama. Azért megértették egymást: mimikával, kézmozdulatokból. Nem csoda, hiszen már negyven éve éltek együtt.
Mai magyarságunk
Az eredeti felvetés, kérdés így szólt: – Mai magyarságunk. A kérdésre pestiesen válaszolva: – ez nem semmi! A válasz kétoldalú, lehet politikai megközelítésű és lehet emberi, és érzelmi is.
Sok kis üveg
Reggel a szokásos időben ébredt Hornyák Zoltán irodista. Így ismerték, senki nem mondta, hogy bérszámfejtő, pedig az volt. A felesége még aludt, csak egy kis résre nyitotta ki a szobaajtót, nem akart semmit mondani, csak meg akarta nézni.
