Szépirodalom - próza Archives • Hetedhéthatár
Archívum

Szépirodalom – próza

Írások a rovatban: 2624

A család, az mindig család marad

A család. Könnyen kimondjuk, nagyjából tudjuk is, mit jelent ez. Egy férfi és nő házasságra lépése, azzal a szándékkal, hogy gyerekük, gyerekeik legyeinek. Szülessenek utódok, ha már ők, mint szülei nem lesznek.

Via Giorgio de Chirico

9. Újabb kóma? Felriadtam… Fura hangulat… Egy vers, amit valaha én írtam… Érdekes… Hirtelen keresni kezdem a Dokit, de nem látok semmit, csupán újfent fehéres-sárgás-barnás foltokat… „Eltűnt!” Megszokhattam volna… Nem lep meg már semmi. Hallucináltam?

Rigócseresznye

Józsi verhetetlen volt pillangóban. A hetvenes években, a Dunántúl Bajnokságon még a nagy Harsányit is maga mögé utasította, pedig Harsányit aztán beválogatták az olimpiai keretbe. Ugyanis az összeredmény számított, és Józsinak sosem volt igazán jó a lábmunkája.

A kétszer eltemetett koporsó

Töröktarcsa kis falu, beékelődve a hegyek közé. Szép fekvése miatt sokan megcsodálták, amint átkeltek a településen áthajtó Volán busz ablakából kitekintve. A kis falu közel kétezer lakosával élte csendes, megszokott hétköznapjait.

Via Giorgio de Chirico

8. Vándorlások… Álltam a szobor előtt, kezeimet összekulcsoltam, mintha imádkoznék… Pedig csak emlékeztem… Felrémlett bennem egy kamaszkori kísérletem… Egy írás, melynek címét a Syrius együttes híres dala adta: „Az ördög álarcosbálja” („Devil’s Masquerade”).

Vis major

Meggyőződéssel hitte, hogy előbb-utóbb bekövetkezik a legrosszabb. Pontosabban, hogy újból bekövetkezik, és ezúttal is nem kis részben az emberek oktalan derűlátása miatt. Hiába beszélt róla másoknak, hiába figyelmeztette őket, megmosolyogták, leintették.

Ki akar könnyen, gyorsan meggazdagodni?

Dr. Schocher akart, ezért roppant megörült, amikor elolvasta az erről szóló apróhirdetést. Pár hónapja bizonyára fölényesen legyintett volna erre. Hanem azóta sok víz folyt le a Dunán, többek között lecsúszott a fess generális is.

Via Giorgio de Chirico

7. Vándorlások…  „Valami fehérség mered az ég felé ott a távolban, mögötte meg piroslik valami…” – nyögtem magamban. „Azért nem semmi, amit itt át kell élnem, csoda, hogy még bírom…” Ingatag lelki állapotban hajtottam magamat tovább.

Gyökérkezelés

Boglár foga fájt, vasárnap különösen nyomorult dolog a fogfájás, irány a klinika, ilyenkor ott van ügyelet. Boglár az arcára tapasztotta tenyerét, és mélyet, keserveset sóhajtott. Lőrinc terelte végig a fél városon mártíromságát példásan viselő tizenkét éves gyermekét.

Sürgős kölcsön

Ez a nap eléggé zűrös volt, a hivatalban is értekezlet értekezletet ért. Kömény Ferencnek zúgott a feje, alig várta, hogy hazamenjen. Gondolta, egy jó vacsora, majd helyre biccenti, megingott lelki egyensúlyát. Hazaért, nem találta otthon a feleségét. Csak egy cetli hevert a konyhai asztalon, egy levél kíséretében. A levelet nézte meg először, az öccse írt.

Ha akkor tudtam volna

Őszintén bevallom (bár kizárólag csak magamnak), hogy most már bánom az egészet. Konkrétan azt, hogy ezelőtt hatvanegy éve kivettem pólyás húgomat az égő ágyból. És ha már kivettem, nem hagytam ott a padlón, hogy megfulladjon a füstben. Na jó, kicsit azért még ott hagytam.

Az utolsó parázs

A külváros zsákutcájára rátelepedett az éjszakai sötétség. Csend volt, már csak néhány kis ház ablakából szűrődött ki világosság az olcsó, vékony függönyök mögül. A rolók és redőnyök jobban tartották a fényt, de erre kevés helyen volt szükség. Sokan már aludtak.

Via Giorgio de Chirico

6. Vándorlások… Ez volt az a belső monológ, ami ájultságomból felélesztett. Nem fájt semmim, nem voltam éhes, se szomjas, nem űzött semmiféle szükség… Mintha érzéstelenítettek, vagy érzéktelenítettek volna… „De nem baj – motyogtam magamban.

A napfény városa

Az elkövető latinó volt, észak felé tartott a Vermonton, egy kilencvenhatos kék Forddal. Ahhoz képest, hogy egy piti szarocska lehetett – pár száz dollárt rabolt egy mosodából –, nagyon is elszánt volt, mintha meg se akarna állni a Valley-ig.

Bevált taktika

Felnézett rám, valósággal csodált, bálványozott. Itta a szavaimat. Folyton a kívánságomat leste, kiszolgált, kényeztetett, óvott, féltett. Értem élt. Szeretett. Igazán, teljes szívéből, lángoló szenvedéllyel. Mégse mondta soha, hogy hozzám költözne, amit utólag mégis furcsállok.



Archívum

Hirdetés