Utazás

Feküdj a szélnek jó vitorlám,
Vidd hajómat távoli vizekre,
Az istenek majd ambróziát öntenek
Naptól tikkadt ajkamra.
Verjék a habok hajóm oldalát,
S ne feledjék nevem az öblös kikötők,

Fáradt az éj

…Lopják a napot
A tohonya csillagok
A Nap is holt, részegen
Horkol az álmos Föld alatt
Reszket a Hold a tó vizén
Másnapos halak verik

Emlékezzünk

És emlékezzenek, kik még emlékezni tudnak,
hogy volt itt egykoron egy fölszentelt hely,
emlékezni, kik még akarnak effélét tenni,
hogy itt már a múlt csak temetetlen test.

(F)ordítok – 71.

Kányádi Sándor: Bot és furulya
Legelső ajándék, mit kaptam,
egy bot s egy furulya.
Cifra volt a bot,
füstös a furulya.

Kezedben a sorsom

Igen! Könnyebb egy hegyet
száz szekérrel odébb rakni,
mint az átkot vállainkról
mélybe dobni.

Ecsetvonások

nem festettem meg
a buszon mellémszegődő bolondot,
hosszú meséiből felszálló igazat

Arctól arcig

Fakul a lét, mint a közönyös falragasz.
Ahol nem ismernek, s te sem senkit,
vagy – nem vagy, a világnak egy és ugyanaz.
Kérdeznéd a kaput, miért van zárva,
boldogan csöngetnél, de néma,
talán cserélnek elemet néha,

Visszhang

Faludy stílusában
Vörös fénnyel jött part felől az alkony,
télidőben korán, ahogyan szokott,
álmos tar ágak közt fáradt ölelésben
ott lenn a város tavaszról álmodott;

Mandulaszem

Csak egy puha pillantás
A zörgő, fáradt időben
Szertelen szerelmünk
Kóbor illata a kék csend
Örökkön ölelő tengerében
Érintésed sajgó gyönyöre

Rémület

Fel akarok ébredni, szaladni,
de valakik kötöznek maradni,
mozdulatlan kőszikla a lábam,
körül dongnak mindenféle árnyak.
Lányok és ifjak tűz táncot járnak,
tündér magukat napnak szántan,

Csak egy lépés a béke

Álmodjad vissza arcod a forrásba,
én várlak mélyén, kezemben rózsával.
Haragból raktál félelmes bástyákat,
s vívod ellenem értetlen csatádat.

Szalamandrák aranya

Selmecbánya, a bányászok földje
Nem legenda, volt itt valódi aranykor,
és nem csupán gyíkok hátán hagyta por,
írás említi, nem csupán szóbeszéd,
hogy pásztorok vették ennek jó neszét.

József Attilának / …a Kedves Jocó miatt

Kedves Attila!
Azt írod,
szeretnél gazdag lenni.
Hát, igen,
ez nem sokat változott, mind vágyakozunk!
Mi sem ettünk még libasültet, de semmi baj

Fényt kaptam…

…Mikor megszülettem
Tán túl korán hívtak elő
Meleg ölből a rideg sötétbe
Egy igaz gaz a lőtt sebtől
Vérző királyi vár tövében
Mi is lőttünk csúzlival verébre

Tavaszvárás ember lakta földön

Szépek vagytok, ti új Márciusok!
Makrancosak, téltúlélő vágyak,
faggyal birkózó, feszülő rügyek,
virágnak vetett hófehér ágyak.

Szapora márciusi szívverés.
Hold bátorít még hosszú éjszakát,
ráfekteti nyíló barkafűzre,