Szépirodalom – vers

Ajándék
Virágcsokor a
kétszínű vázában sok
szirmot hullatott.

Füttyent egyet
a paplan,
napközben még
lakatlan.
Táncba hívja
a párnát,

Imafüzér első kristály / Izland
Ezerhétszáz fok,
kvarclelkem üveggé ég –
amorffá dermed;
rám bámul mögüle a
bennem lévő fehér csend;

Délutáni Nap
beragyogja lelkemet
derűs október
Éppen felettem
szarka cserreg az ágon

nem akaródzik kimozdulni a házból,
kikötni az akciók miatt megrohamozott
áruházak valamelyikében oldani
a depresszió jeleit de hiába

Mostanság nehéz terhet görget az idő,
átlépve naptár kódolta határokat,
van-e új, vagy miben más, ami most kinő?
Jobb üzenet, vagy csupán hazug másolat?
Világot nem változtat meg egy pillanat

„Ó zöld fenyő” zeng az ének,
e napon árvák se félnek,
hogy nem jut falat az asztalra
.
Van ilyenkor, ki ne adna?
Hiába fösvény a néne,
adventkor meglágyul szíve

Nyuszi papa és Nyuszi mama bögréjét
réges-régen vettem, még a történelem
előtti időkben valakinek, akit nagyon
szerettem. Amikor elköltözött tőlem,
mert már mást szeretett, nyújtottam

Sokáig akarok aludni és mélyen,
hogy a felcsendülő Himnuszig
kibírjam a napot.