Szépirodalom - vers Archives • Hetedhéthatár
Archívum

Szépirodalom – vers

Írások a rovatban: 2940

El Greco

Candia! Istenem!
A mólóra felcsapó eszeveszett hullámok feketés-jégkék tajtéka
Az utcák, sikátorok motoszkáló puhaságában surranó türelmetlen szellők

Vers a fogatlan farkasról

Vers a fogatlan farkasról, a bestéről, ki nem forró víztől lett kopasz, s mesél egy estjéről – Romhányi Józsefnek
olvastam népmesét a kopasz farkasról
róla ki alhastól összevarrva rogyaszt

Isteni színjáték

Könnyű a testem
Könnyű a lelkem
Lebegek mint Isten álma
A Mennyre festett fellegekben
Voltam, aki vagyok

Rigóének

Már kora hajnalban
úgy énekelnek a rigók
a szemközti fákon,
mintha rajtuk múlna,
hogy felkel-e ma

Egyre csak

Egyre csak érkeznek a
félbevágott, kacska mondatok
akár a háborús sebesültek
vonszolódnak a kórházi sátor felé

Heuréka

Hazugság kis ajtaján tört be Róma,
békét ígért a halált hozó tóga.
Homokban csak a széttaposott körök,
az utolsó mondat mégis oly örök!

Sárkányosdi

A régi mesék elavultak,
a sárkányok is maszkot húznak,
s amíg közöttünk dúl a járvány,
nem lehet tudni, ki a sárkány.

Stádium-töredékek

Félbeszakadt mondat, szétszakadt szó
Nyitva maradt ajtó, leesett lakat, visszatartott lélegzet.
Stádiumok.
Valahogy, valahol, valami mindig töredék marad.

véres

ha lehunyom a szemem az összes víz vérré válik körülöttem látom magam ahogy itt a fürdőkádban ülök vörös a fürdővíz vérben ülök ellep a vér bevörösödik a bőröm a szemem a hajam a körmeim de még a szempillám is és a törülköző is csupa vér amiben megtörülközöm

Meztelenül esztelenül

Lábatlan kusza kezek
Mámort izzadó tested
Rügyező hegyek
Mézzel folyó
Kéjesen álmodó

Új nap hasadt

Sötét erdő sűrűjében,
három kis patak fakadt,
s felszínén, hogy ideér,
valkűr és valcer kacag.

(F)ordítok – 26.

Sebestyén Péter: Pengő utca, Budapest
H. Évának
Ez egy forró délután, ez egy déjá vu.
Mégis a pohárba fagyott, kopog a víz;
Elmarad az a szép, újratapsolt revü,
Megkeseredik az a finom, fanyar íz.

Valamit akartam…

Visszapillantani néha oly jól esik,
kutatunk a múltban, aztán rádöbbenünk,
hogy sír a lélek, mikor emlékezik.

Regény utcai múzsa

A Sors úgy hozta, hogy ma
sok év után újra, a Regény
utcai megállóban szálltam át,
mint régen, sok éve van már.

Mégis

Tudom, jó lenne sírnom, jól is esne,
mikor rám telepszik a léha este.
Ahogy elmúlik a sok közül egy nap,
mint száradt kóró, áll mögém a tegnap.



Archívum

Hirdetés