E tájat szavakkal szinte átkarolnám,
zsong bennem az érzés, forr akár a katlan,
langyos a hajnal, zajtalan ér hozzám,
vörös nyalábok nyújtóznak a Napban.
Tágas, kb. 20 szobás terembe támogattak, rám húztak egy hálóinget, és magamra hagytak a többi… őrült közt. Szó szerint: őrült közt, ugyanis engem, bármilyen hihetetlenül hangzik is, egyenesen a bolondok házába, elegánsabban szólva pszichiátriára fuvaroztak. Hogy miért pont ide? Ezt kérdeztem magamtól is.
Most egy olyan sorozatot olvasnak, amelynek forrásai a szerző magán-archívumából valók. Ezeket szeretném a közvélemény elé tárni folyamatosan, de úgy, hogy különböző korszakokból közöljek és kommentáljak egy-egy olyan írást a sajtóból, amely a pécsi (és néha az országos vagy a vidéki) színházi életünket jellemezte a megnyitástól a színházak államosításáig.
Lippai Gizike, mint falusi iskolai tanárnő, tényleges minősítésében csak akkor felelt meg az akkori (múlt század közepi) káde(á)r-i előírások követelményeinek, ha olyan nevelőmunkát is végez (két leánygyermeke mellett) abban a falusi iskolában, ahol tanított, amely nem tartozott a szorosan vett tárgyi oktatáshoz.
Kinyílt a könyv. Nézd, kék az oldal!
Térképeken ilyen a tenger.
A papíron sehol nincs ember.
Ha bárki él, ki tudja, hol van…
Guillaume Apollinaire (1880-1918) költészete barátságaiból és szerelmeiből táplálkozik. Prózai írásait, verseit és levelezését egyaránt a túlfűtött erotika hatja át. Irodalmi karrierjének kibontakozása előtt Apollinaire két pornográf regényt írt. A Les Exploits d’un jeune Don Juan (Egy ifjú Don Juan emlékiratai) szerzője: A. G.
Menopauza
Legott, ha fényed megkopott,
dizőz légy inkább, ne kokott.
Slapaj
Zugfirkász helyett lehetnél tanár is
Aznap nem volt rajtam bugyi.
Csak egy kinőtt fehér harisnyanadrág. A talprész is kicsi volt már és a hossza is megrövidült. Folyton húzogatnom kellett, nehogy lecsússzon.
Valahogy megnőttem. Senki nem vette észre. Én sem.
Amint azt az előző részben olvasták, az 1872. évi nagyváradi országos dalosversenyre a központi meghívás megérkezett, és azt minden, magára valamit is adó dalos egyesületnek – különösen a sikeres pécsinek – el kellett fogadnia. Természetesen a választmány egyhangúan megszavazta ezt, és egyben kijelölte az induló dalosokat, Wachauer Károly (1829-1890) l. karmester vezetésével. akiket ezúttal elkísért Bánffay Simon (1819-1902) elnök is.
– Anyám, a hetedikesek szaggatják a bibliát!
– Tudom, leányom. Tavaly harminckét szentírást kellett újraköttetni, az idén még csak május van, de már huszonegynél tartunk. Kétszer újrakötik, harmadszor megy a zúzdába.
– A biblia?
Az Ördög a részletekben rejlik
Az Ördögben a Jóisten sejlik
Az Istenben pedig Te bújtál meg
Valahol – Szerelmem
Szúrós a park hintaláncokra fagyott mosolya.
Nézem, miként lassul bele a körforgásba
egy-egy piros körhinta rozsdás kontúrján a tél.
én sem hittem, hogy végleg oda
aki mindig a rosszat teszi
nem hazudik, csak azt csinálja
ami tetszik