emlékszem az olajos padlóra ami koromfekete volt
és nagyon csúszott
vigyázni kellett minden lépésünkre amikor frissen kenték
Csatangol a Csend
Bennem ma ez a Rend
Meghaltam, elmentem
Vagy csak eltemettek
A fű alatt némán
Elmém teng és leng
Amikor megérkeznek, első dolguk, hogy a szélharangot kiakasztják a nagy diófa legalsó ágára. A halkan csilingelő hangszer egész nyáron innen szemléli a kertet és lakóit. A nagy diófa már öreg, árnyéka több mint diója, a mókus mégis ezt a fát szereti.
Míg a reggel fölragyog a hegyen túlról,
idepergetve legelső fénysugarát,
bőrünkön időz, s fut is a friss, üde szél,
s itt hagyja szívünkben napkelet illatát.
Irigység
– Mióta a férjem zongorázik, őszintén irigylem Beethovent.
– Miért?
– Mert süket volt.
Soha nem értettem a férfiakat, az ő világuk teljességgel ismeretlen felségterület volt a számomra! – sóhajtotta Róza, és tovább mesélte barátnőjének, Zsuzsinak a régi történetet. Arra próbált rájönni, akkor már hetek óta, hogy miért maradt végül egyedül.
Az 1930-as év színházi eseményeiből ez alkalommal két társulat vendégszereplését ragadom ki. A korszak helyi polgári-liberális napilapja, a Pécsi Napló (1892-1944) május 9.-i számának „Színház” rovatában, a „– Huszadikán tartja első előadását Alapi Nándor társulata” alcímmel az alábbi cikket tette közzé. Ezt közlöm elsőként. „A színházat kedvelő közönség bizonyára örömmel veszi tudomásul, hogy az Országos Kamara Színház e hó 20.-án megkezdi Pécsett előadásait.
Csak bolond fut a kaptatón!
– sugallta egykor nagy Platón,
a szép kő csillag gyümölcse,
írta le az ókor bölcse.
Azt is mondta, hogy meditálj,
és néhanapján meg is állj,
Ferenc pápa tegnapi magyarországi látogatása során zárt körben mondott beszédet a püspöki kar tagjainak. Ennek szövegét a Vatikán nyilvánosságra hozta, a Telex a legérdekesebb részekből közölt egy válogatást. A szentatya beszéde három fő iránymutatásra épült. Azt mondta a magyar püspököknek, hogy legyenek az evangélium hirdetői, legyenek a testvéri szeretet tanúságtévői és legyenek a remény építői is.
A múlandóság! – Egy szó, amely nem csal az ember arcára mosolyt. Ha csak kiejtjük, mindjárt tisztába vagyunk vele, hogy ez a valami, nem tart sokáig, elmúlik, eltűnik. Azért a múlandóságnak van egy könnyebb létezése. Mert, ha elmúlik a fejfájásunk, haragunk, rosszullétünk, megkönnyebbülünk.
1932. július 11-én született Mezőtúron. 1951-56 között a Magyar Iparművészeti Főiskolán tanult, a díszítőszobrász szak kerámia tagozatán, mesterei Gádor István, Borsos Miklós, Lőrincz István voltak. 1956 és 1992 között a Zsolnay Porcelángyár tervezője volt, 1972-től művészeti vezetőként tevékenykedett. 1969-ben, 1970-ben, 1973-ban és 1974-ben részt vett a Siklósi Kerámia Alkotótelep munkájában, 1981-ben a Kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdió ösztöndíjasaként dolgozott.
Ez a nyár nemcsak dühödt meleget,
esőt, vihart is hozott eleget,
és, hogy már minden elvégeztetett,
hátrahagyott pár szürke felleget.
Rakaczki Zoltánt, a Magyar Egyetemi – Főiskolai Sportszövetség elnökségi tagját, a MEAFC elnökét, a TFSE ügyvezetőjét az Európai Egyetemi Sportszövetség Végrehajtó Bizottságának tagjává választották az EUSA Tisztújító Közgyűlésén.
Nagypapa már elszunyókált. A pokróca – a ló majd csak jövőre kapja meg – a konyha döngölt földjére csúszott. A kandúr álmában dorombolt rajta. A keresztgerendáról a házi egér bámészkodott lefelé, aki két éve, hogy idehozta a ritkaságszámba menő albínó menyasszonyát.
Az Eucharisztikus Kongresszus záróeseményének előestéjén szentmisét mutatott be a budapesti
Kossuth téren Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek. Előtte I. Bartholomaiosz
konstantinápolyi ökumenikus pátriárka mondott beszédet.