Szépirodalom – próza
Frontérzékenység
Krisztián az ötvenötödik évét is betöltötte már. Egy dunántúli városban lakott, több mint tíz éve, amióta elvált feleségétől. Húszévi házasság után kettőjük kapcsolatából semmi nyom nem maradt. Közös gyerekük nem született, Krisztián egy nagy képes bibliát hiányolt, melyet válás után a volt felesége nem volt hajlandó átadni neki.
Lilike, a verselő tehén
Gyönyörű volt ez a délelőtt. Különösen jólesett a reggeli legelés. Már napok óta Keresztúr felől fújt a szél, és magával hozta a Balaton, nádas–iszap vízszagát; ezzel különös zamatot adott a fű megszokott ízének. Leginkább az itt-ott beletévedt szagosmüge aromája volt domináns, amiben csak később lett biztos, mikor oldalt fekve kérődzött.
Zenemágia
Az emberek szíve már nem fogékony a mágiára. Nem hisznek a csodákban, a varázslatban, abban, hogy a zenével teremteni lehet.
Az erdőm haldoklik. Én magam is évtizedről évtizedre gyengébb leszek. A többiek – a családom, a barátaim – az életvarázsukat adták azért, hogy ez a hely ne legyen az enyészeté.
A tavasz első napja
Tavasz első napja. Fent, a Mecseken unatkozó egyetemisták lepik el a Szabadság-szobrot. Szelfiznek, andalognak, napoznak, sőt spontán pikniket rendeznek: egyikük pizzát rendel fel a hegyre. Kicsit odébb, a füves lankán apuka ereget óriásbuborékokat a két kisfiával.
Shakespeare and Company
Valamikor a hetvenes évek elején léptem át először a „vasfüggönyt”, és első utam – részben családi kötődések miatt – Párizsba vezetett. Mintha csak egy más világba cseppentem volna. Minden az újdonság varázsával hatott, az összes érzékszervemmel habzsoltam a várost, az életet. Új ízek, illatok, hangok és képek csereberéltek helyet egymással.
Húzza a cigány akkor is
A Szepi kocsmája nem egy sima falusi kocsma volt, annál egy kicsit több, városiasabb. Ugyanis Szepi, ez volt a beceneve, becsületes nevén ifjú Szepesi László, ugyan abban a faluban született és a régi kocsma az öreg Szepesi bácsié, az apjáé volt, ezt örökölte meg az öreg halála után.
A kalapdoboz
A rózsaszínszalagos kalapdobozra kiemelt figyelmet fordított, minden költözéskor ez volt az első dolog, amit a kocsija hátsó ülésére tett gondos óvatossággal. Az új háza egy apró ékszerdobozra emlékeztette, a tapéta parányi rózsái, a fürdőszoba romantikus gyertyái, és a konyha hagyományos olasz lüktetése arra a döntésre ösztönözte, hogy megállapodik.
Szerencsésjáték
A belvárosi lottózóban türelmesen álltak sorba az emberek, hogy feladják szelvényeiket. Régen nem volt ötös találat, az ígért nyeremény jóval meghaladta az egymilliárd forintot. Többen próbáltak szerencsét azok közül is, akik egyébként nem, vagy ritkán játszottak. Az egyik sarokban, a falnak tolt asztalnál, egyedül ült egy fiatal férfi.
Nőnek lenni jó…!
Csak az a „pont, pont, pont” ne volna e cím végén – tesszük a megjegyzést, mi hölgyek! Csak ne kéne már gyermekkortól elviselni azt a fura különbségtételt, ami a két nem között adódik, akár egy családon belül is – mondjuk. Ami igaz, igaz: gyerekkorunkban gyakran elhangzott, hogy ez csak egy lány, de AZ, az már GYEREK!
Lajka, avagy ott vigye el a rosseb!
Én neveztem el Lajkának. Akkoriban – kiskamaszként – igencsak érdekelt az űrhajózás. Apám először hümmögött ugyan, találhattam volna valami magyarosabb nevet is a kutyánknak, de amikor megmondtam, hogy igazából Kudrjavkának kellene hívnunk, hiszen a szovjet mérnökök az „igazi” Lajkát is így szólították leggyakrabban.
A stokedlis dobos
Törökék egy kelet-alföldi kis faluban laktak. A zene a családban nem kapott nagy hangsúlyt. Volt már rádiójuk az ötvenes években. Szólt is, szinte egész nap, de senki sem figyelt nagyon, mi hangzik el belőle.
A téboly
Idegesen nyúlt a felesége dobozáért, remegett a keze, miközben a hajcsatot kereste. A vékony fekete lakkozott fémnek lepattintotta a végét egy csipesszel és a fültöve mögötti vékony bőr alá süllyesztette. Azonnal érezte a megkönnyebbülést. A tehetetlensége és a lelke terhe úgy indázta körbe, mint a korhadt fatörzset a mérgező vadszőlő.
Korom
Előfordult már, hogy fiatalabbnak nézték önöket a koruknál? Esetemben régebben rendszeresen megtörtént, aztán egyre ritkultak az ilyen alkalmak. Utoljára, amikor elkérték a személyi igazolványomat, épp egy rokonlány ballagási ajándékát próbáltam megvenni egy drogériában, és az eladónő nem akarta odaadni az alkoholos bonbont.
Szerelem konyhanyelven
– Jaj, csak ne látnám folyton azt a búvalbélelt képedet! Most megint miért duzzogsz? – Nem duzzogok. – Dehogynem ! Láttam rajtad, már kora reggel, amikor kicaplattál a mosdóba. Meg lehetett volna mintázni rólad Don Quijotét, a búsképű lovagot. Csak Rocinante hiányzott alólad.
Azok a fura svédek (3.)
Tudományos értekezés a magyar–svéd nyelvrokonságról – Nyelvészeink többé-kevésbé egyetértenek abban, hogy a magyar és a finn nyelv rokonságban áll egymással. Az az aprócska tény, hogy egy nyikkot sem értünk finn barátaink beszédéből, úgy tűnik, nem perdöntő a kérdésben. Egyébként én személyesen meg tudom erősíteni ezt az elméletet.
Partnerek
Legutóbbi hozzászólások