Szépirodalom – próza
Ezek a nyuggerek… (12.)
Haladjon Ön is a korral, süssön Váncza sütőporral! – szólt hajdanán a rigmus.
Nincs ez másként ma sem.
Váncza sütőport ugyan már nem kapni, de van viszont e-személyi igazolvány.
Dallamok a Hargitán
Este tíz óra volt, amikor a vendégek elmentek. Feleségemmel leültünk a fotelekbe, töltöttem egy-egy pohár vörösbort. Koccintottunk, ittunk néhány kortyot, aztán csak néztük egymást szótlanul, szeretettel. Azt hittem tudom, mi jár a fejében.
Mesterségek utcája
Szerettem a nyarakat, több okból is. Először talán azért, mert nem kellett iskolába menni. Nem mintha nem szerettem volna, de jobb volt az a reggeli, kötetlen felébredés. Akkoriban a nap mindig szépen sütött, nyugalom árasztotta el a kertet, ahogy a széles folyosóról nyiladozó szemeimet dörzsöltem.
A szuplinitorok hónapja
Feltételezem, többé-kevésbé ismerik a magyar tanügyi szaktanácsadókat. De vajon a románt ismerik-e? Nem? Akkor tüstént bemutatok egyet, méghozzá munka közben, hadd lássuk, hogy izzad, dolgozik egy román kollega. Helyszín: Nagyvárad.
Ezek a nyuggerek… (11.)
Remélem, még nem csal meg az emlékezetem.
Gyermekkoromban a burgonya – leánykori nevén: krumpli – népélelmezési cikk volt.
Ennek megfelelően alakult az ára is.
A nagy találmány
Két rövid csengetés jelezte a váratlan látogató érkezését. Stefi éppen vasalt, és közben a nyaraláson gondolkodott. Kellemesnek ígérkező tíz nap várt rájuk a horvát tengerparton. Évek óta készültek már arra, hogy kibérelnek egy kis házat, ahol végre kényelmesen elférnek.
Két gombóc fagyi a forróságban
A hosszú sor közepén állt egészen pontosan, néhány perccel korábban számolta meg. Előtte hét ember, utána másik hét ácsorog, többnyire kismamák gyerekkel, akik nyűgösek a nagy hőségben. A mögötte álló sor lassan, de biztosan növekedett.
Álomnapló (részletek) – 20.
Kápóra emlékeztető, kegyetlen nőszemély sorakoztatja egy börtönfolyosón a nőket. Folyik az egzecírozás, torna, takarítás, a napi munkabeosztást, szinte teli torokból ordítja a fásult asszonyoknak; az ellenszenveseket férfimunkára osztja be, a csókosokat a konyhába.
Zsófi néni
Zsófi néni több mint ötven éve itt lakott az Ady Endre utcában. Ide ment férjhez, itt szülte fiát – Mihályt – meg lányát – Ilonát. Akkor még a bába járta a falu házait és sorban segítette világra apró, itt jelentkező ifjú falusi polgárait. Az élete tele volt munkával, a gyerekek nevelésével. Férje, akit szintén Mihálynak neveztek, gazdálkodott.
Ezek a nyuggerek… (10.)
Nem sírom vissza az átkost.
Milyen világ az, ahol kötelező volt dolgozni?
Aki nem dolgozott, megbüntették.
Ezt úgy hívták, hogy KMK.
A nagy gépeltérítés
– Maga mit keres itt a pilótafülkében?!
– Gépeltérítés!
– Micsoda?!
– Mondom: gépeltérítés!
– De ez egy mezőgazdasági repülő!
Napló III.
Szabadulás a lét kerekéből, ahogy én képzelem – Volt egy szerelmem. Úgy tartozott hozzám, mint a kezem és a lábam, sosem éltünk együtt, mégis társként gondolok rá, mert szövetségesek voltunk. Egy nagy házban élt a Mecseken.
Tüskések
Október eleje táján hallottam először a gyanús mocorgást. Éppen raktuk halomba a téli tűzifát, amikor a csűrben raktározott szénakazal gyanúsan zizegni kezdett. Akkor úgy tettem, mintha semmit sem hallottam volna, de később, miután a család elvonult, ismét hátralopóztam.
Álomnapló (részletek) – 19.
Utazok nagy céltalanul, mintha a 24-es villamoson ülnék – nyár van tűz a nap és hiányzik a villamos teteje, így még nehezebb elviselni a forróságot. Rendíthetetlenül ülök, elhatározom, hogy kibírom az Orczy térig, az új buszon jobb lesz a helyzet, ott működik a klímaberendezés.
Nyári meló
Az a májusvégi nap emlékezetes lett az egész életünkre nézve. Apánk behívott bennünket a ház hátsó szobájába, amely öcsémmel, a mi gyerekszobánk volt. Én akkor végeztem a nyolcadik osztályt, öcsém a hatodikat. Az öreg nem volt ünnepélyes csak egyszerű tényként közölte velünk, hogy június elsejétől egy hónapra, nála, a vasútnál fogunk dolgozni.
Partnerek
Legutóbbi hozzászólások