Szépirodalom – próza | Hetedhéthatár - Part 4
Archívum

Szépirodalom – próza

Írások a rovatban: 2068

Kékszóda

A televízió egyenes adásban közvetítette az angol kupadöntőt. Az első félidő közepén a Chelsea megszerezte a vezetést Hazard tizenegyes góljával. A Manchester United egyenlítési próbálkozásai rendre eredménytelenek maradtak.

A féktelen lovak

Ismét egy másik világban járt, de nem sikerült végletesen feloldódnia benne, visszatért. Felhúzta a köntösét, lassú bizonytalan léptekkel kiment a konyhába és tejet melegített magának. A ház előtti lépcsőre kuporodott, a csészéjét a két tenyere közé szorította.

A viharban is kell létezni – 16.

Az evezős bál után úgy éreztem, hogy az ott megismert Szendrey Piroska való hozzám, ő az igazi. Elhatároztam, hogy Ő lesz a feleségem. Nagyon tetszett és szerelmes lettem belé. Piroska egy szolid, csinos, csendes ember volt.

Négy katona

Közel hetven év telt el az eseményektől számítva. Az évek mégsem homályosították el azokat az időket. Szinte belevésődtek az emlékezetbe. A front időszaka volt, érzelmekre, létre, tudatra nehezedve. Négyféle, más-más ruhás katonával találkoztam ebben a sorsfordító időszakban. Gyerekfejjel raktároztam el az akkori eseményeket, melyek az idő távlatából sem változtak.

Smekkerek – 7., befejező rész

(Mikor újból kivilágosodik a színtér, középtermetű, harmincöt év körüli, egyebekben minden szempontból jellegtelen férfi: Suciu hadnagy bukkan fel az ajtóban.) RUDI. Hurrá, éljen Iljics lámpása! Most az egyszer nem sokáig tartottak sötétségben bennünket.

Ezek a nyuggerek… (2.)

Ezek a nyuggerek…
Mit csinál egy unatkozó, magyar nyugger?
Dőzsöl, kéremszépen!
Dőzsöl a szégyentelen…

A sértődésről…

Kimeríthetetlenül komplikált, embert próbáló téma.  Belátom, mert önmagamról is beszélek, amint e kérdést fejtegetem… Hangsúlyos a „fejtegetem” szó, hisz’ lehetetlen tökéletes válaszokat találni! Kivel ne esett volna még meg ez a fura viselkedésforma? 

Akar beszélni róla?

– Persze hogy akar, hiszen azért jött ide, igaz? De mondja, miért hiszi mindenki azt, hogy nekem kell megoldanom a nyavalyás kis problémáját? Végtére is minek néznek maguk engem? Na, jöjjön beljebb, jöjjön már, jöjjön, ne ácsorogjon ott az ajtóban, foglaljon helyet.

Álomnapló (részletek) – 18.

Hatalmas önkiszolgáló étteremben keresek üres asztalt, találok egy egyszemélyeset, megkönnyebbülök, hogy nem kell senkivel megosztani a helyet, megmenekülök a felesleges kommunikációtól is. Tervezgetem a szabad délutánt magamban, régen volt már ilyen, elhatározom, hogy sétálok majd a belvárosban, nézegetem a kirakatokat.

A viharban is kell létezni – 15.

A dunai élet változatos volt, jártunk túraversenyekre. Jancsiról tudni kell, hogy nem tudott úszni. Egy túraversenyen a mellettünk haladó csónak lányai az erős hullámzás miatt beborultak a vízbe. Jancsi természetesen utánuk ugrott a vízbe.

A két bicikli

A kerékpár, melyet a köznyelv, becézve drótszamárnak is nevez, számomra mindig a csodálat tárgya volt. Nem tudtam megmagyarázni, még magamnak sem, hogyan lehet két keréken, egyensúlyozva haladni úgy, hogy nem esik el a kerekező. Gyerekkoromban, otthon apámnak volt egy férfi kerékpárja. A történetben szereplő két bicikli közül ez az első.

Történelmi játék egy felvonásban – 6. rész

(Félkarú, himlőhelyes férfi, Szellő Márton lép a szobába.) SZELLŐ. Jó napot kívánok! Ungvári úrhoz van szerencsém? RUDI. Igen. Miben lehetek a szolgálatára? SZELLŐ. Engedje meg, hogy bemutatkozzam: Szellő Márton vagyok, az új szomszéd.

Ezek a nyuggerek… (1.)

Némi bánattal átszőtt örömmel tájékoztatom a Tisztelt Nagyérdeműt, hogy mától nyughatatlan nyugdíjasként tengetem mindennapjaimat. A jövőben majd banyatankkal rohangálok és tüntetésekre járok.

Hal bolt, hal nem bolt

A Kugyelka-féle halboltról nem zengtek ódákat a környéken. Az, hogy a neve mégis fennmarad az utókor számára, az egykori csehszlovák jégkorongválogatott csatártriójának köszönhető. A Kugyelka, Poszpisil, Maszarik támadósor móresre tanította a Szamurájt.

A szerelemmé vált levelek

Történetünk főhőse, a Férfi ismerte a világ működésének rendjét, nem követelt az élettől, elfogadta azt, amit az nyújtani tudott neki. Az életet lehetőségnek tekintette arra, hogy a tudatát megtisztítsa az anyagi világ szennyezettségétől, a felesleges sallangoktól .



Archívum

Hirdetés