Szépirodalom – próza | Hetedhéthatár - Part 4
Archívum

Szépirodalom – próza

Írások a rovatban: 2110

Ezek a nyuggerek… (12.)

Haladjon Ön is a korral, süssön Váncza sütőporral! – szólt hajdanán a rigmus.
Nincs ez másként ma sem.
Váncza sütőport ugyan már nem kapni, de van viszont e-személyi igazolvány.

Dallamok a Hargitán

 Este tíz óra volt, amikor a vendégek elmentek. Feleségemmel leültünk a fotelekbe, töltöttem egy-egy pohár vörösbort. Koccintottunk, ittunk néhány kortyot, aztán csak néztük egymást szótlanul, szeretettel. Azt hittem tudom, mi jár a fejében.

Mesterségek utcája

Szerettem a nyarakat, több okból is. Először talán azért, mert nem kellett iskolába menni. Nem mintha nem szerettem volna, de jobb volt az a reggeli, kötetlen felébredés. Akkoriban a nap mindig szépen sütött, nyugalom árasztotta el a kertet, ahogy a széles folyosóról nyiladozó szemeimet dörzsöltem.

A szuplinitorok hónapja

Feltételezem, többé-kevésbé ismerik a magyar tanügyi szaktanácsadókat. De vajon a románt ismerik-e? Nem? Akkor tüstént bemutatok egyet, méghozzá munka közben, hadd lássuk, hogy izzad, dolgozik egy román kollega. Helyszín: Nagyvárad.

Ezek a nyuggerek… (11.)

Remélem, még nem csal meg az emlékezetem.
Gyermekkoromban a burgonya – leánykori nevén: krumpli – népélelmezési cikk volt.
Ennek megfelelően alakult az ára is.

A nagy találmány

Két rövid csengetés jelezte a váratlan látogató érkezését. Stefi éppen vasalt, és közben a nyaraláson gondolkodott. Kellemesnek ígérkező tíz nap várt rájuk a horvát tengerparton. Évek óta készültek már arra, hogy kibérelnek egy kis házat, ahol végre kényelmesen elférnek.

Két gombóc fagyi a forróságban

A hosszú sor közepén állt egészen pontosan, néhány perccel korábban számolta meg.  Előtte hét ember, utána másik hét ácsorog, többnyire kismamák gyerekkel, akik nyűgösek a nagy hőségben.  A mögötte álló sor lassan, de biztosan növekedett.

Álomnapló (részletek) – 20.

Kápóra emlékeztető, kegyetlen nőszemély sorakoztatja egy börtönfolyosón a nőket. Folyik az egzecírozás, torna, takarítás, a napi munkabeosztást, szinte teli torokból ordítja a fásult asszonyoknak; az ellenszenveseket férfimunkára osztja be, a csókosokat a konyhába.

Zsófi néni

Zsófi néni több mint ötven éve itt lakott az Ady Endre utcában. Ide ment férjhez, itt szülte fiát – Mihályt – meg lányát – Ilonát. Akkor még a bába járta a falu házait és sorban segítette világra apró, itt jelentkező ifjú falusi polgárait. Az élete tele volt munkával, a gyerekek nevelésével. Férje, akit szintén Mihálynak neveztek, gazdálkodott.

Ezek a nyuggerek… (10.)

Nem sírom vissza az átkost.
Milyen világ az, ahol kötelező volt dolgozni?
Aki nem dolgozott, megbüntették.
Ezt úgy hívták, hogy KMK.

A nagy gépeltérítés

– Maga mit keres itt a pilótafülkében?!
– Gépeltérítés!
– Micsoda?!
– Mondom: gépeltérítés!
– De ez egy mezőgazdasági repülő!

Napló III.

Szabadulás a lét kerekéből, ahogy én képzelem – Volt egy szerelmem. Úgy tartozott hozzám, mint a kezem és a lábam, sosem éltünk együtt, mégis társként gondolok rá, mert szövetségesek voltunk. Egy nagy házban élt a Mecseken.

Tüskések

Október eleje táján hallottam először a gyanús mocorgást. Éppen raktuk halomba a téli tűzifát, amikor a csűrben raktározott szénakazal gyanúsan zizegni kezdett. Akkor úgy tettem, mintha semmit sem hallottam volna, de később, miután a család elvonult, ismét hátralopóztam.

Álomnapló (részletek) – 19.

Utazok nagy céltalanul, mintha a 24-es villamoson ülnék – nyár van tűz a nap és hiányzik a villamos teteje, így még nehezebb elviselni a forróságot. Rendíthetetlenül ülök, elhatározom, hogy kibírom az Orczy térig, az új buszon jobb lesz a helyzet, ott működik a klímaberendezés.

Nyári meló

Az a májusvégi nap emlékezetes lett az egész életünkre nézve. Apánk behívott bennünket a ház hátsó szobájába, amely öcsémmel, a mi gyerekszobánk volt. Én akkor végeztem a nyolcadik osztályt, öcsém a hatodikat. Az öreg nem volt ünnepélyes csak egyszerű tényként közölte velünk, hogy június elsejétől egy hónapra, nála, a vasútnál fogunk dolgozni.



Archívum

Hirdetés