Szépirodalom – próza | Hetedhéthatár - Part 4
Archívum

Szépirodalom – próza

Írások a rovatban: 1905

A 3. Antikrisztus (kultikus sci-fi regény) – 60. rész

Otthon üres ház fogadott. – Apa! Anya! – vettem sorra a szobákat. Senki. Egyedül Lady, házunk hűséges őrzője vetette magát rám kitörő örömmel. – Szervusz, öreglány, hogy vagy, he? De régen nem láttalak. – Vigyázz, harap! – ijedezett 40-es. – Ugyan dehogy, hisz ez az én kutyusom.

Kabát!

Minden nyolcéves kislány kutyát szeretne. A mi Dorinánknál ez a kutyaláz tavaly ősszel kezdődött, amikor Aliz – az egyik osztálytársa – meghívta őt a szülinapi partijára. Gáborékat – a szülőket – már régről ismertük, óvodába is együtt járt a két lány.

Merengés

A novella olyan, mint a Gergő képei. A háttér homályos és áttetsző, csak a fókuszpontba helyezett motívum éles. Írnom kellene valami egészen szenzációsan klasszat. Ügyesnek kellene lennem, mert, ha a közeljövőben valóban erre téved a Bokor Pál, akkor nem ártana, ha találna valami értékeset.

Álomnapló (részletek) – 13.

Apám és anyám itt van velem, szinte érzem a jelenlétüket, mintha szólnának is hozzám, hívogatnak, nem is tudok ellenállni hívásuknak. Nem látom őket, de hallom a hangjukat folyamatosan, sőt mintha a lépteimet is irányítanák, így jutok el egy sötét piacra, ahol sokféle ócskaság között jócskán akadnak használható tárgyak is.

A vasutas

Az eső szürkén, vastag ólomként szakadt a tájra. A pályamester az iroda ablakából közömbösen nézte. Kissé köpcös alakján feszült a sötétkék, vasutas egyenruha. Az arca, mint az eső: az érzelmek elfolytak rajta. A gondolatok, foncsor nélküli tükrévé vált.

Elengedés

Van, hogy azt érzed, nem vagy elég. Hogy amit adsz, az kevesebb annál, mint amit a szeretett személy érdemel. Azt érzed, kicsi vagy, sőt talán nem is több, mint egy porszem a gépezetben. Az ő élete a gép, te pedig vagy a porszem, ami elrontja, megállítja.

A 3. Antikrisztus (kultikus sci-fi regény) – 59. rész

Volt értelme, nem volt értelme, egyáltalán meg lehet-e egy lavinát állítani, ha egyszer elindult? Majd elválik. Én mindenesetre megtettem, amit I. Ali is megtett egy kevésbé iparosított, demilitarizált, ám boldogabb bolygóért – kezdtem azonosulni egyre jobban Alival.

Mese a toronyról

A torony a völgyben állt. Az emlékezet úgy tartotta, hogy mindig is ott állt. Senki se tudta, ki és miért építette. Zömök falai meredeken törtek az ég felé, súlyos árnyékot vetve az erdőre – évezredek óta. A teteje beleveszett az ég kékjébe, néha felhő takarta el.

A túlpart

Molnár Péter harmincöt éves volt és ebből négy évet élt bűvöletben. A kollégái gyakori ugratásai ellenére is pontosan tudta, hogy irigylik. Restaurátorként dolgozott Párizs művészeti negyedében és ha szeretett volna sem tudott hibát vagy hiányt találni az életében.

Megíratlan levelek (8.)

Drága Theom! Tudatom, hogy utolsó küldeményedet megkaptam. Remélem, ebből futja majd kalapra is, mert itt igen komisz a déli nap. Annyi szükség mellett, a kalap valahogy mindig kimaradt a számításaimból.Egyébként igen termékenyen telnek a napjaim.

A 3. Antikrisztus (kultikus sci-fi regény) – 58. rész

Telt-múlt az idő, és sokáig semmi különösebb dolog nem történt. Tényleg sokkal nyugisabb itt, mint odabenn. A robotok egyelőre még a vezérüknek tartanak, és sohasem kérdőjelezik meg az utasításaim. Engedelmességük mögött azonban mintha valamiféle elégedetlenség, lebecsülés is rejtőzne.

A virágcsokor

Az irodához a gyárudvar leghátsó sarkába kellett elsétálnia. Ott bizonytalanul bekopogott az ajtón. Valaki fáradtan kiszólt, hogy tessék, mire a futár belépett a szűk irodába. Azt mondta, virágot hozott valakinek. A sötét helyiségben négy nő dolgozott.

A Hold gyermeke (Cigány legenda alapján)

Egy távoli vidéken, sok ezer évvel ezelőtt, egy szebb és jobb világban élt egy gyönyörűséges hercegnő, kinek az arca halvány volt, mint a csillagok, a szíve pedig oly tiszta, mint a téli hótakaró. A magas sziklaorom tetejére épített kastélyában élt magányosan.

A 3. Antikrisztus (kultikus sci-fi regény) – 57. rész

Kedvenc baldachinos ágyamban tértem magamhoz. Körülöttem Egyeske és a többi robot álldogált. Te jó ég, a robotjaim, ráadásul élek, lélegzem! Ez… ez nem lehet igaz. Eszerint mégsem mentem el Földvárra deszkát árulni. – Isten hozott, kedves barátom! – ölelt át Egyeske és sorban a többiek.

Hazafiasság

Uborkaszezon. Ilyenkor olyan hírek is „fennakadnak” a közvélemény rostáján, amik talán máskor meg sem ütnék az olvasók ingerküszöbét. De van egy másik álláspont is: lehet, hogy ilyenkor kell „elsütni” az olyan ötleteket, amik máskor nagyobbat szólnának?



Archívum

Hirdetés