Szépirodalom - próza Archives • Oldal 4 a 168-ből • Hetedhéthatár
Archívum

Szépirodalom – próza

Írások a rovatban: 2506

Bölcseleti-misztikus próza – 34.

A fiatalember eltökélte, hogy megveszi a varázsgömböt, ahogy magában nevezte. Már régebben kinézte magának a boszorkánybolt kirakatában. Alma nagyságú volt, színe pedig a bordónak éppen az az árnyalata, mely gyerekkorában valósággal elbűvölte.

A telefon állandó foglaltat jelzett

Pénteken délután Csaba később érkezett haza a szokásosnál. Péter indulni készült, amikor benyitott az ajtón. – Mostanában később jársz haza! – vonta felelősségre. – Dolgom van! – felelte Csaba. – Mi az a fontos dolog? – Az embernek mindig akad valamilyen ügye – tette hozzá Csaba, csak úgy lazán. – Nő? – érdeklődött Péter.

Szürreális álom

A nyákos sárcsimbókok a lábára fonódtak és húzták a mocsár mélyére. Ez az üreg nem sakkfigurákat és varázsitalokat rejtett, hanem kétségbeesett gondolatokat, amelyek nekiverődtek a mellkasának és a hajába csavarodva tépték ki a szálakat. A felé szálló mennydörgő hangok a csontjáig hatoltak.

Egy tiszta lelkű ember – 3. rész

Anya és lánya – Ez bizony szerelem volt első látásra. Az elkövetkező napokban Madaras másra sem gondolt, mint Margitra. A lány szép volt, ez kétségtelen, de korántsem olyan okos, mint képzelte eleinte. Ezt ellensúlyozandó azonban igen-igen tanulékony, amit János ki is használt alaposan.

„Vedd tudomásul, egyedül vagy!”

„Ne hisztizz!”
Ne kívánd, hogy bárki is folyton veled legyen!
Nem akarhatod, hogy „mindenki” veled foglalkozzon!
„Nárcisztikus vagy!”

Túlvilág*

Dr. Bonifác abba a szerencsés helyzetbe került, hogy ötvenkét évesen, egyetlen kelet-európaiként beválasztották az űrkutatók elit csapatába. Kezdetben azt hitte, valami rossz viccet űznek vele, hiszen ebben a korban és egy ex-átkos régió maradékaként, nehéz volt felfogni, hogy…

Glass Konferencia

Tisztelt Hallgatóim!
Glass Zénó vagyok, a barátaimnak Zéni. Hagyományainkhoz híven, immár ötödik alkalommal kerül megrendezésre szerény ötletem alapján – ezt a sajtó munkatársainak súgom – Glass Konferenciánk.

A trójai Szálkás

Képzelhetitek, milyen büszkék voltunk, hogy minket választottak! A kívül rekedtek szörnyen irigykedtek, amiért mi kerültünk be a Szálkásba. Másztunk is fel aztán nagy hetykén, a létrán át a ló hasába, visszaintegettünk a hátramaradóknak, a dárdáinkat ráztuk.

Mesék a Rozsdás Szélkakasból – A csodaszarvas

A király mindig is szeretett vadászni. – Kezdte bennfentes mosollyal Lantos. – A királyok egyébként is szeretnek vadászni, általában szarvasra mennek. A mi királyunk is így van vele. Az olyan fejedelmi, meg jól néznek ki a trófeák a palota termeiben.

Bölcseleti-misztikus próza – 33.

A férfi ráérősen, különösebb érdeklődés nélkül lapozgatta a könyvet, bele-beleolvasott, és végül visszatette a többi közé. – Már megbocsásson – fordult hozzá a mellette álló nő –, nagy élménytől fosztja meg magát, ha nem veszi meg. A legjobb könyv, amit valaha is olvastam.

Egy tiszta lelkű ember – 2. rész

Zsebkendőm négy sarka – A paplakban nagy sírás-rívás fogadta. – Istenem, kidobott, már megint kidobott! Mondd, drága Arankám, meddig ver az Úr ezzel a bivallyal? – Halkabban, Mátyusné! Meghallják a szomszédok! – kapcsolt egyből Jánoska; jól ismerte az asszonyt, mindig idemenekült.

Mivé lett ez az ember…?

Mivé lett ez az ember…? Egy órája futottunk össze a sarki kávézó teraszán. A harmadik kávéját issza. Béléssel. Hevesen gesztikulál. Sorban szívja a cigiket. Lehet, hogy meg kéne mondanom végre, hogy indulok. Megyek, mert dolgom van. Megyek, mert halálosan fáraszt.

Bölcseleti-misztikus próza – 32.

A fiú rajongott az apjáért, bár inkább, mert képzeletében felnagyította meglévő erényeit, és felruházta olyanokkal, melyeket kizáró tapasztalatok híján, jóhiszeműen csupán feltételezett róla, mint általában a felnőttekről. Egyszóval idealizálta, a példaképei azonban – elején kamaszkorának – futballisták voltak, filmszínészek, gitárosok meg énekesek.

Az ajándékba kapott trikó

Július derekán, hétköznapi meleg napsütésben, úgy fél három körül Mocsári Péter nyugdíjas belépett a Bözsi néni kocsmájába. Egyszerre többen is üdvözölték.
– Vége a melónak? – kérdezte a göndör hajú Péter, a csapos.

Egy tiszta lelkű ember – 1. rész

Tiszteld apádat és anyádat! Mióta pappá szentelték, és összekülönbözött az apjával, Madaras tiszteletes mindig szorongva lépte át az atyai ház küszöbét. Tulajdonképpen nem is igen találkoztak. Az apja nem hívta, ő meg nem mert közeledni az öreghez.



Archívum

Hirdetés