Kedvemért csöpögnek a csapok

Egyik este bemegyek Fehérvár ismert kiskocsmájába a Budai úton. Szándékom csak annyi volt, megiszom a szokásos fehér fröccsömet, aztán majd indulok haza. Támaszkodtam a pultnál, bámultam a füstös estébe, amikor odajött egy középkorú, kreol bőrű fiatalember és szintén fröccsöt kért.

Az a kényelmetlen trapéznadrág

Amíg élveztem a munkanélküli segélyt, egyetlen komolyabb elfoglaltságom volt: követni a hirdetéseket. Tudtam, a kilenc ingyenélő hónap hamar elröpül, s ismét ott leszek, ahonnan elindultam, egy vak bagó nélkül a zsebemben. Így aztán jónak láttam idejében munkahely után nézni.

A bárka és a romboló

Az Özönvíz tizenhetedik napján kitépett fák és hatalmas tüskebokrok sodródtak a bárka útjába. Noé egy hosszú csáklyával igyekezett visszataszigálni őket az áramlásba. De jött helyettük másik fa és másik bokor. A szemerkélő ködben alig egy kötélhossznyira lehetett ellátni.

Érd-felső oda-vissza

A nyár egyik legutolsó hétvégéjén elhatároztam, hogy bohémra veszem a figurát, és rászánom a vasárnapot arra, hogy Pécsről felugorjak Érdre, csak is azért, hogy az egyik barátommal megigyunk kávét valahol, és ücsörögjünk egyet a Duna-parton. Ha ezzel végeztünk, jövök is haza az esti vonattal.

Időradír

Vannak tájak, és vannak emberek, akik nem tűnnek el nyomtalanul az életünkből. Hozzánk nőnek, mint föl-fölszakadó heg, hiába próbálja eltüntetni az időkemény radír. Hiába lyukas a papír, mint múltunk tanúságai új lapot nyitnak életünk minden fejezetén. A jó gyorsabban szertefut.

Bölcseleti-misztikus próza – 8.

Carmen Piroska – Egy szelíd domboktól körülölelt kisváros szélén állt egy réges-régi kolostor. Miután az utolsó lakója is elhalálozott, néhány évig múzeumként működött, bepillantást engedve a néhai apácák eszközökben és külsőségekben már-már önsanyargatóan puritán világába.

Salamon útja

Minden nép történetében vannak olyan események, amelyekről szándékosan, vagy a véletlenek szerencsétlen egybeesése miatt nem maradtak fent minden kétséget kizáró írásos emlékek. A valóság pontos megismerése így egyre nehezebbé, sokszor lehetetlenné válik.

Álomnapló (részletek) – 32.

Megint iskolában dolgozok, összevont szülői értekezleten fogadjuk az alsó tagozatosok szüleit gyermekeikkel együtt, így ülnek be a padokba is. Problémát jelent a napközis tanulók száma, ugyanis nem maradnak itt délutánra a tavalyi igénylők sem.

A házasság

A házasságról szinte semmit sem tudnak az emberek. Mégis mindig simán (zökkenők nélkül!?) kezdődik minden. Egy görög bölcs – Szókratész – szerint: „Mindenképpen házasodjatok meg: ha jó házasságot szereztetek, boldogok lesztek, ha rosszat, akkor filozófusok.”

„… és a távol ködbe vész”

Szeptember elején mindig valami ideges nyugtalanság lett úrrá rajta, mint a diákokon, mint a költöző madarakon, mint az agglegényeken. Amit egész évben elmulasztott… Nem, nem most akarta behozni a behozhatatlant, de most kezdte mardosni a félelem, hogy lemarad valamiről.

Bölcseleti-misztikus próza – 7.

A sikeres író húsz év múltán felkereste egykori mesterét, aki annak idején beavatta az írás műhelytitkaiba. Bár szárnypróbálgatásai nem árulkodtak figyelemre méltó tehetségről, lelkesedése és eltökéltsége láttán érdemesnek találta arra, hogy tanítványául fogadja.

Cinkosom a Hold

Képzeld! Létezem! Tudom, hogy a kupola alatt veled érzi biztonságban magát, hogy a szövetség hozzád köti, benneteket védenek az oroszlánok és az angyalok, de én is itt vagyok. Tudom, hogy megérted őt és segítesz, hogy célba érjen, tudom, hogy könnyebb veled, mert céltudatos vagy.

Früstök

Fél kilenckor csöngettek reggelire.

Kovács Tibi, ez a húszéves nyurga srác, nem is mosott kezet, csak úgy felült a satupadra, újságpapírból evett. Táskájából könyvet vett ki, mohón olvasni kezdett. Kenyerébe időnként beleharapott. A szájmozgása néha megállt.

Szeptember újra lát

Aki sötétben él, előbb-utóbb sötét lesz a világa. A látók világa kifordul a kezei közül. Ők maguk nem voltak ugyan vakok, csak éppen nem láttak már. Mindössze árnyakat láttak, amelyek a világosságból a sok fénytörés után megmaradtak. Platonov elrabolta és bezárta őket a barlangba.

Bölcseleti-misztikus próza – 6.

Szeretetben és békességben élt az idős házaspár, csendben, szinte eseménytelenül teltek a mindennapjaik. Egy napon, ahogy a reggelit követően hozzáfogtak az elmaradhatatlan kávézás szertartásához, az asszony egyszeriben azon kapta magát, hogy bántja, valósággal sérti a fülét, ahogy a férje a kávéját kevergetve csörgeti a kanalát.