Hetedhéthatár | Szépirodalom – próza
Archívum

Szépirodalom – próza

Írások a rovatban: 1533

Panelváltók

‒ Én nem értem ezt a gyereket ‒ morgolódott Sárosiné takarítás közben. ‒ A jövő héten betölti a harmincötödik évét, és még mindig esze ágában sincs, hogy megnősüljön, családot alapítson, mint más normális ember.

Külföldinek lenni nem könnyű

Az esti híradóból hallgatom a Németországból érkező szilveszteri híreket. Hál’istennek nem volt terrortámadás, köszönhetően a nagy rendőri készültségnek. A biztonságért felelős hatósági emberek semmit sem bíztak a véletlenre.

Hóember-monológ életre-halálra

A kert végében születtem egy december eleji szombat estén, akkor, amikor lehullott az idei tél első hava, vidám gyerekek gyúrtak: nagyokat nevettek, miközben olyanná formálódtam, mint a többi átlagos hóember.

Sokat a semmiért

Karácsony másnapján utazom Anyámhoz, istenhátamögötti falumba. Egy középkorú, megtört szemű asszony és leánya ülnek a vasúti kocsiban érkezésemkor. Beszédbe elegyedünk. Kiderül, hogy a lány vidéken élő apjához utazik és ott tölti a téli szünet nagyobb részét.

Karácsonyi firkák

Mindig is lármás karácsonyaink voltak. Visszagondolva apának nem volt könnyű az ünnepi napokban, amikor is a készülődés hisztériáját egy feleséggel, egy anyóssal és két nagyon kerge gyerekkel kellett túlélnie.

Szűcs Kálmán története

Szokásos, félreeső padjára ült le a jól ismert sétányon, némiképp távol a forgalom és a járókelők zajától. Arcát a nap felé fordította, szemét behunyva élvezte a napsugarak cirógatását arcbőrén.

Durci karácsonya 

A hosszú, sötét decemberi esték reményt gyújtó fénypontja a karácsony. Olyan szép ez a gondolat, hogy szinte már kételkedni kezdek benne, valóban nekem jutott-e eszembe.

Karácsonyi üdvözletek

Végre itt! – sóhajtott fel Johanna a ház titkos toronyszobájában. Körülnézett a szűk lyukban. Az elképesztően sivár és szürke falak között egy betonból készült asztalforma és egy keskeny betonpad ormótlankodot

Kérem, kóstoljon!

December közepén az ember mindig úgy jön ki egy szupermarketből, hogy ez volt az utolsó vásárlása az idén, tényleg minden megvan a karácsonyhoz, de persze közel sincs így, mindig készülnek újabb bevásárlólisták.

A karácsonyi kandúrkórus

Ebéd! – ordított be Soós Pista a karnagy udvarába. Kicserélte a kerítésre akasztott éthordót, s továbbporzott a furgonjával, hogy a többi öregnek se hűljön ki a pörkölt. Mikor elhalkult a motorzaj, az öreg bevitte az ebédjét.

Délutáni kávé

Szürke, ködös, kedélytelen januári nap volt. Kora délután, amikor még nem kezd sötétedni, a szűrt fény átmenet a nappal és az este között. A buszmegállóban várakoztak, kisebb csoport.

Bajuszpödrő

Az a kis oktondi tigriskölyök a minap megpödörte Leó herceg bajszát. Nem volt az olyan komoly sértés, hogy azonnal le kellett volna harapni miatta a fejét.

Az elátkozott váza

Rohantak a napok, és Árpi még mindig nem találta ki, hogy milyen ajándékkal kedveskedjen legjobb barátjának. Együtt jártak általános iskolába, gimnáziumba, főiskolára, és évekig dolgoztak mindketten a diósgyőri vasgyárban.

Mikulás-bőrben

Szombaton a Total Art Egyesület egy rajzfilmes foglalkozást rendezett a Király Galériában, Lepd meg a Télapót! címmel. Valahogy úgy alakult, hogy az a bizonyos Télapó én voltam.

Fegyelmi bizottság előtt  (1957. január)

Az 1956-os forradalom vérbefojtása után, bizony nem találtam otthon a helyem. Mindig azt lestem, mikor jön már a hír, hogy újra indul az Egri tanárképző Főiskolán is a tanítás.



Archívum

Facebook