Hetedhéthatár | Szépirodalom – próza
Archívum

Szépirodalom – próza

Írások a rovatban: 1775

Ellopták az autómat

Jenő a plafonon volt, már, mint idegileg. Hol is lehetett máshol, hiszen az éjjel ellopták az autóját. Jenő szobafestő volt, ennek tanult, ezt a mesterséget szerette. Huszonnyolc éves korára már önálló vállalkozónak tudhatta magát. Persze az idáig vezető út nem volt egyszerű. Keserves napok is sorakoztak az eddig megéltek között. Most ott ült a Kisköcsög borozóban és dühöngött.

A 3. Antikrisztus (kultikus sci-fi regény) – 30. rész

Pár napig nem foglalkoztam a szökéssel, de aztán megint csak belém bújt a kisördög. Egy ku­darc nem kudarc. Majd ha tizedszer is felsülök, még mindig ráérek beadni a derekam. Második tervemhez nem kellett sem kimenő, sem erdő.

Fikusz Kukisz

Buszmegálló. Melletted egy golyófejű, izomagy – először üt, utána kérdez – integet a hasonszőrű haverjának, miközben nem veszi észre az útjában álló tűzcsapot. Szó szerint zátonyra fut rajta. Tökéletes burleszkjelenet (jajgatás, némi anyázás).

Ismerkedés

Horvát Lajos még egy darabig ült a presszóban. Időérzékét teljesen elveszítette. Úgy érezte minden üres körülötte. Fizetett és kiment a Körútra. Céltalanul elindult. Szemlélődött, de egy idő után érzékelni kezdte, hogy nem lát semmit, pedig nem vak. Legalább is nem rögzülnek benne a dolgok, az események. Bámul, mint egy pusztai marha, de üres minden.

A szerelmes határőr

Mányoki Gusztáv nyugállományú határőrtiszt harmadszor pillantott fel újságja mögül. Semmi kétsége nem volt, a sarokasztalnál ülő csinos nő őt nézi. Abbahagyta az olvasást, és mintha csak kávéját kavargatná, alaposabban szemügyre vette a hölgyet.

A 3. Antikrisztus (kultikus sci-fi regény) – 29. rész

Teltek-múltak a napok, és még mindig nem küldtek dolgozni a földekre. Pedig csak onnan pattanhattam volna meg valamiképp. Vajon apám vagy Dzsamilla kerestet-e, egyáltalán van fogalmuk arról, hol lehetek?

Eső

Zuhogott az eső.
Álltunk egymás mellett, némán, a vár romos ablakából néztük a cseppeket. Köd gomolygott a dombok hátán, megült a völgyekben és a köztünk feszülő csendben.
Nem beszéltünk.

Pécs – 3018

Azt álmodtam, hogy ezer év múlva újra itt járok Pécsett, és részt veszek egy városnézésen. Szép időnk volt a kiránduláshoz, az idegenvezetőnk betessékelt minket egy csupa üveg, repülő buszba és elkezdte mesélni, hogy mit látunk.

Megíratlan levelek (1.)

Adassék Kálvin János úrnak, a reformáció nagymesterének kezébe! Nagytiszteletű barátom! Azt hiszem, utolszor írok neked, abbéli őszinte reménységemben, hogy elvakult igyekezetedet sikerül megzaboláznom, mielőtt még vesztedbe rohannál.

A hét csoda

Csabai Csaba éppen hazafelé ballagott a melóból. Hat éve, hogy megvált a Végvári Erőművek izmos csapatától, ugyanis a rendszerváltást követő években fel kellett ismernie, hogy a Művek életében a csúcson túl, csak a lejtő következik.

A 3. Antikrisztus (kultikus sci-fi regény) – 28. rész

Másnap frissen, bár korántsem jókedvűen ébredtem. Még szép! Hogy is felejthettem volna el, milyen egérfogóba jutottam. Egy fráter, bizonyos Ferenc nevű szerzetes elvitt reggelizni, majd bevitt a könyvtárba, és a kezembe nyomta a kolostori regulát.

Future (ejtsd fjucsör!)

Szomorú, havas esős, nyirkos reggel. A hó már csak szennyezetten tarkállott kisebb foltokban a belvárosi áruház parkolójában. Az emberek nyakukat behúzva siettek a munkahelyükre, orvoshoz, ügyeket intézni. Szerintem mindenki a meleg szobába vágyódott vissza, ahonnan csak a mindennapi feladatok szólították el. Ekkor figyeltem fel rá.

A bohóc

Barátunk és szerzőtársunk, Tátrai S. Miklós az alábbi, A bohóc című írásával az Országos Mécs László Irodalmi Társaság 2017. évi Primavera pályázatán első helyezést ért el. – A piros Dacia lassan haladt a kertvárosban. A kacskaringós utcák hiányos névtáblái nem sok segítséget adtak a tájékozódásban.

A fagyizás

Fagyizni hívták azon a meleg nyári délutánon. Ő pedig nem gyanított semmit, hisz a fagyizó pár hónapja nyílt meg, és miután a városrészben tíz éve nem épült semmi, nagy újdonságnak számított a környéken. Mindenki odajárt, és itt a periférián egy kis lépés volt ez a belvárosi élet felé.

Csupasz kezekkel

A vasúti jegypénztárnál hosszú sor állt. Csaba előtt legalább még húszan várakoztak. A barna hajú nőt figyelte, aki a kalapját igazgatta. Ez a kalap tűnt fel neki először. Nagy igyekezetében a nő leejtette a pénztárcáját. – „Itt az alkalom!” – ismerte fel a lehetőséget Csaba. Kilépett a sorból. – Bocsánat, tessék! – felvette és nyújtotta.



Archívum

Hirdetés